Átlendültünk az ezredfordulón, Madonna azonban örök. Hol vannak már a régi versenytársak a slágerlistákról? A nyolcvanas években még Jackóval, a Queennel, Phil Collinssal, Tina Turnerrel, rövidebb ideig az AHA-val, Duran Durannal és más csapatokkal vetélkedett az eladási listákon...
A mai - befejező - részben mindennél több zene és kevesebb szöveg jön. A látvány és a hangulat nagymestere a maga teljes valóságában bontakozik ki. Már nem egy tinibálvány, de lehet, hogy a Madonna-vörösbor párhuzamban több az igazság, mint azt eleinte gondoltuk.
2003: American life
A filmgyártásra mért csapását előző részünk bevezetőjében már kifejtettük. Úgy tűnik Madonna ezzel a zenével varrja el a Hollywoodhoz kötődő szálakat... rettenetes frizurákkal, borzalmas sminkkel és erős lábmunkával.
A másik választásunk ugyanerről az albumról egy film betétdalra esett. James Bond filmhez zenét írni, mindig kihívás. Ian Fleming karakterének kalandjaihoz több mint ötven éven át olyan kiemelkedő zenei egyéniségek járultak hozzá, mint Tom Jones, Nancy Sinatra, Louis Armstrong, Paul McCartney, Duran Duran, AHA, és Tina Turner. Most akkor Madonnára került a sor.
2002-őt írunk, bár jómagam sem a Bond filmeknek sem Madonnának nem vagyok rajongója, azt hiszem bő másfél évtized után ez volt az első olyan száma, amit kifejezetten kerestem, és sikerült is letöltenem...
Direkt megnéztem itt milyen műfajról van szó: Dance-pop & electroclash. Ivott már valaki ilyet közületek?
Erről a lemezről versenyben volt még nálunk az American life és a Love profusion.
2005: Confessions on a dance floor
Lássuk és hallgassuk miről kellett (?) vallania a parketten:
Az ötven év felé közeledve, a nyolcvanas évek izgőmozgó tinibálványa mintegy outsourcingolta az ugrabugrálást. Sokkal több az akrobatika, de a látvány és a hangulat nagyon megköszönte a koncerteken
Néhány szám még ugyanerről a lemezről: Like it or not, Forbidden love, Jump és...
...úgy tudom a budapesti koncerten is így kezdte a show-t. Egy óriási gömbben leereszkedve, amikor szétnyílik egy futó pillanatra átsuhan az arcán az érzés, hogy ez mekkora dolog. Ennyi embert megmozgatni, ennyi emberre ilyen hatással lenni. Aztán belevág a koncertbe, na suvasszuk meg! A technika és a zene tökéletes használata. Jó lehetett ott lenni
(ugye ez eredetileg egy Blondie szám volt?)
2008: Hard candy
Vérző szívvel csak a legjobbakat beválogatva:
Hát basszus! Ekkor volt 50 éves!
Óhh az a fehér autó.....Azt hiszem ha nincs ez a szám, a Vincenten sem lett volna most Madonna hétvége (szarkasztikus kommentelők kíméljenek)
Ettől a lemezétől így búcsúzunk:
2009 Celebration
Ja! Igen. Önmagát ünnepli. Van oka rá:
Ismétlem: ekkor már elmúlt ötven
és akkor most zárás előtt egy kis latinos merengés Buenos Airesből....
A Madonna hétvége rezüméjét magára a művésznőre bízzuk. Visszatekintő zene, 30 év összes Madonna skinjével egyszerre a színpadon:
