A Raiffeisen Bank International AG osztrák igazgatósága egy reggel valami furcsa, ragacsos dolgot érzett a takarója alatt. Odanéztek — hát egy akkora véres, vigyorgó lófejet találtak az ágyukban, hogy ki kellett bontani a főbejáratot, hogy beférjen a vezérigazgatóság épületébe.
A rezsim egyik hivatalos lapja „megtudta" (hivatalos helyről felhatalmazták annak közlésére, hogy) a jónevű Széchenyi Bank beadta az ajánlatát a Raiffeisen magyar operációjának megvételére. A jónevű Széchenyi Bank, hogy is fogalmazzak, hogy jogi tanácsadónk ne nyelje félre a Mai Tait Sao Tomé és Principén, Orbán Viktor ajándéka Töröcskei Istvánnak (vagy fordítva?). (Magunk között vagyunk, kedves olvasók, ezt a posztot az index nem fogja címlapra tenni, így csak a szokásos 20–30 fős törzsközönségünk fogja csikorgatni velünk a fogát, az pedig nem minősül nagy nyilvánosság előtt elkövetésnek.)
Töröcskei István és üzlettársai ezekben a napokban demonstrálják banktulajdonosi elkötelezettségüket az üstökösként felívelő, majd kipukkanó Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet prudens működésének fenntartása érdekében.
A Körmendi Takarékszövetkezet három év alatt a kilencszeresére pumpálta a hitelállományát. A hitelek egy része a tulajdonosok céghálózatához került, akik ebből tőkét emeltek. A lufit egészen tavaly novemberig fújták, amikor a pénzügyi felügyelet szerepét (bénán) betöltő MNB felügyeleti biztosokat jelölt ki „a betétesek védelme érdekében a takarékszövetkezet prudens működésének, tőkehelyzetének és likviditási helyzetének biztosítására."
A takarék működése külső vizsgáló számára gyakorlatilag áttekinthetetlen – értesült a Napi.hu. Meg nem erősített információink szerint jelentős az értékvesztés hiánya és nehezen értékelhető fedezeteket alkalmaztak. Nehezen igazolható a takarékszövetkezet által kimutatott tőkehelyzet valódisága is, ugyanis a tulajdonosok nagy része közvetlenül vagy közvetve ügyfélkapcsolatban áll a takarékkal, így a társaság jelentős részben saját maga áll a tőkeemelések mögött. A takarék jelentős részben a tulajdonosaihoz köthető cégeket hitelez. Ezeket úgy fizetik vissza, hogy a céghálóban folyamatosan kap valamely új cég hitelt, és ez az új hitel válik — több áttéten keresztül — a régebbi hitel visszafizetésének forrásává.
Ez a csapat fogja megvenni a 111-szeres eszközállományú magyar Raiffeisent.
— Hé, emberek, Magyarországon egy euróért osztogatják a bankokat! Ki kér?
— Egy euró? Akkor adjon egy kosárral!
A Raiffeisen saját tőkéje 110 milliárd forint volt 2012 végén, vagyis ennyivel többet értek az eszközei, mint a kötelezettségei, igen, beleértve a bedőlt és rossz hiteleket is. Az a tény, hogy az ajánlatot a Raiffeisen igazgatósága nem röhögte ki, hanem "tanulmányozza", hogy érdemes-e eladni 110 milliárd forint értékű vagyont egy euróért, arra utal, hogy a magyar kormány biztosította az osztrák tárgyalófelet, hogy a 110 milliárdos vagyonuk tényleg 1 eurót fog érni két-három éven belül, pont ahogy Magyarország piacvezető elmebetege, Matolcsy György prófétálta.
A Raiffeisen 2013-as veszteségéről még nem lehet tudni, de az osztrákok tavaly novemberben még nem tervezték, hogy egy szál bőrönddel távozzanak Magyarországról.
Csomagol: Erste Bank.
