Habár a tegnapi poszt próbált finoman(?) presszionálni, de azért sem hátrálok meg, inkább idecsempészek a fékek és ellensúlyok szellemében némi zenét (és igen: ELP is lesz majd :P), kivételesen nem megvárva a hétvégét, mert az Alphaville egyszerűen vért kíván. Egyszerű vezérvonalat választva, és némileg igazodva a sablonokhoz, a születésnapok mentén hajtom végre az ellencsapást (egyúttal bepillantva egy zeneileg feltétlenül jobb korszakba :P), és erre a mai nap kimondottan alkalmas, hiszen három korszakos egyéniség is december 30-án látta meg a napvilágot:
Muddy Waters mellett Bo Diddley az a blues zenész, aki a legnagyobb hatással volt rengeteg rockzenészre: Elvis Presley, Buddy Holly, Beatles, Rolling Stones, Pink Floyd, Jimi Hendrix, Eric Clapton, Animals, Doors, Band és még hosszú követőinek sora, de inkább lássunk egy példát, hogy mivel jutott be (legendás formájú gitárján kivül) a halhatatlanok közé:
Charles Weedon Westover leghíresebb slágere (a kategóriában egyik személyes kedvencem) többek között a korszakot talán legjobban (de legalábbis a legbékésebben) ábrázoló filmben, az American Graffiti-ben is elhangzik - persze nem ez a néven futott be, szóval ő Del Shannon:
A mai nap harmadik (személyes: hozzám ő áll legközelebb a trióból) szülötte a legendás fotóművész, Robert Mapplethorpe barátnője, a dalszövegíró-énekesnő-költő-punk királynő Patti Smith:
