Az Egyesült Királyságban a Lordok Házának volt egy sajátos feljebbviteli bírósági funkciója, ami még a középkorból származott. Az ún. Law Lordok bizottsága az ország legmagasabb bírói testületeként funkcionált. A jelenlegi Legfelső Bíróságot ezen bizottság tagjaiból alakították meg négy évvel ezelőtt. 1990. június 14-én öt Law Lord, név szerint Lord Bridge, Lord Ackner, Lord Goff, Lord Griffith és Lord Lowry vizsgálta meg a James kontra Eastleigh Borough Council ügyet.
Mr James uszodába ment a feleségével. Mindketten hatvanegy évesek voltak. Mrs James-t ingyen engedték be az uszodába, Mr James-nek 75 pennyt kellett fizetnie. Mr James ezért fordult a bírósághoz.
Ebben az időszakban a nyugdíjkorhatár 65 év volt a férfiak és 60 év a nők számára. Valójában ezért engedték be ingyen Mrs Jones-t, nem kizárólag azért, mert nő volt. Az uszoda a nyugdíjasok számára volt ingyenes.
A bírák többsége úgy vélte, hogy bár közvetett és jóindulatú volt a diszkrimináció, mégis csak az történt, hogy Mr Jones a neme miatt került hátrányos helyzetbe és ezért bűnösnek találták az uszodát fenntartó tanácsot nemi alapú diszkriminációban egy 1975-ös antidiszkriminációs törvényre hivatkozva.
Az Olvasó téved, ha azt gondolja, hogy én ezzel a poszttal állást foglalok az Egyenlő Bánásmód Hatóság minapi ügyével kapcsolatban. Csak annyit akartam megjegyezni, hogy egy meglehetősen konzervatív testület majdnem negyedszázada hozott egy ilyen döntést az Egyesült Királyságban.
Ez alapjan egyertelmu, hogy az Egyesult Kiralysagban is hasonlo dontest hoztak volna, mint Magyarorszagon.
