Egy országban, ahol a hírhamisítás köztörvényes bűncselekmény, elengedhetetlen, hogy a jogkerülő polgárok tisztában legyenek a szóban forgó bűncselekmény elkövetésének helyes módszereivel. Ebben a posztban összefoglaljuk a szakszerű hírhamisítás modus operandiját. Ha az itt leírtakat fegyelmezetten betartjátok, az igazságszolgáltatás példás szigorral fog lesújtani rátok. Ha viszont eszetlenül estek neki, akkor úgy jártok, mint a bajai romák, bárhogy is járjanak, majd, egyszer, jogerősen.
A legfontosabb alapelv, hogy a hírhamisítás célja a szórakoztatás. Ha anyagi vagy politikai haszonszerzés végett kívánsz hírt hamisítani, kérlek, ne is olvass tovább, hanem jelentkezz az MTVA személyzeti osztályán.
Csak hogy világos legyen: az, hogy kijelentünk valami hülyeséget, még nem hírhamisítás. Hülyeséget beszélni bárki tud, az egytől három évig terjedő szabadságvesztésért viszont meg kell dolgozni. A jó álhírnek a következő kritériumoknak kell megfelelnie: legyen 1. érdekes, 2. meglepő, 3. elég hihető és 4. bizonyíthatóan hamis.
Ha a hír nem érdekes, akkor soha nem jut el a nagy nyilvánossághoz (három év). Felesleges álhíreket kitalálnod a saját életedről – az a kutyádat sem érdekli. A hír legyen meglepő. Az érdekes, de nem meglepő híreket (mint például, hogy Schobert Norbi megint rokkanthelyre parkolt) nyugodtan meghagyhatod a bulvársajtónak, ők naponta száz ilyet gyártanak. A becsület csorbítására alkalmas hírek a legtöbb esetben egyszerre érdekesek és meglepőek, és a tényállás kimerítésének amúgy is ez a feltétele. A hírnek meglepőnek, de azért elég hihetőnek kell lennie. A hihetetlen álhíreket hagyjuk meg a Hírcsárdának, ebben meg ők a jobbak.
Végül, de nem utolsó sorban: a hírnek bizonyíthatóan hamisnak kell lennie. A bizonyíthatatlanul hamis hírt rágalmazásnak hívják, és mi egyszerre csak egy Btk-tényállást akarunk kimeríteni. Ez a legnehezebb kritérium. Az igazán jó álhírre az a jellemző, hogy bárki, de tényleg bárki meg tudja cáfolni legfeljebb tíz perc alapfokú kutatómunkával vagy puszta gondolkodással. Az álhírgyártásban az a szórakoztató, hogy a hírfogyasztók, de még a médiamunkások 99%-a sem szokta beletenni ezt a tíz perc agymunkát a hírek ellenőrzésébe. Az emberek maradék 1%-a viszont igen, és diadalmasan „leleplezi" az álhírünket – sikerélményt szerezve ezzel magának, és kínos helyzetbe hozva azokat a féleszűeket, akik viszont elhitték. (A fenti statisztika például hamis, de ez mit sem vont le az érvelés erejéből. Próbáld ki nyugodtan.)
A siker nagyrészt azon múlik, hogy a megfelelő hírt koholjuk a megfelelő célcsoportnak. A célcsoportnak eleget kell tudnia a hír kontextusáról, de lehetőleg ne legyen szakértője a témának (kivéve, ha tudományos álhíreket gyártunk a tudományos közösség számára). Ezen felül eléggé kell akarnia, hogy a hír igaz igaz legyen, így könnyebb legyőzni a kognitív ellenállást.
Az álhírgyártás folyamatát (az úgynevezett „koholást") egy létező példán keresztül fogjuk bemutatni. Bár blogunk szerzői több sikeres koholmányért felelősek, mint például a 200 milliárd dolláros taktaharkányi kínai csípőscsirke beruházás vagy Kövér László archív belépőkártyája az MSZMP Politikatudományi Intézetébe, inkább egy professzionális kormányzati álhírt választottunk a módszertan szemléltetésére.
„Világszerte 50 országból 66 civil szervezet írta alá eddig azt a nyilatkozatot, amely határozottan kiáll a magyar alaptörvényben megfogalmazott értékek – különösen a család és a férfi-nő házasság intézménye – mellett, és amelyet a napokban juttatott el a kezdeményezést szervező spanyol Profesionales Por la Ética szervezet Orbán Viktor miniszterelnöknek – tájékoztatta Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófőnöke hétfőn az MTI-t."
A kontextus: a kormány alkotmánymódosítását általános elutasítás fogadta a demokratikus országok kormányai és közvéleménye részéről, ami az igazodáskényszeres polgárok számára kognitív disszonanciát okozott. A hír ezt a disszonanciát hivatott oldani, tehát várhatóan könnyű elfogadtatni a kormány szimpatizánsaival. A „hírünk a világban" típusú hírek általában érdekesek. A hír meglepő is, mert igazán nem számítottunk arra, hogy a kormány az általános ellenségeskedés közepette egy váratlan helyről kap segítséget. A hír hihető, egyrészt mert hinni akarunk benne, másrészt, mert inkább az ellenkezője tűnik hihetetlennek: mi az, hogy mindenki szemben áll velünk, amikor mi teljesen normálisak vagyunk? Végül: a hír bizonyíthatóan hamis, ahogy azt a 444.hu be is bizonyította mindenki számára, kivéve a hír célcsoportját, akik egyrészt nem olvasnak ellenzéki bulvársajtót, másrészt ha olvasnak, sem hisznek neki.
Ez egyébként egy találó példa arra az etikátlan álhírgyártásra, amit blogunk maximálisan elutasít, és amitől mi is óvni szeretnénk az olvasót: ebben az álhírben jól tetten érhető a politikai haszonszerzés szándéka és a célcsoport elzárása az álhír lelepleződésének tényétől.
Gyakorló feladat. Koholjon álhírt a következő kontextushoz!
Orbán Viktor Indiába látogatott, és amikor kezet akart csókolni Sonia Gandhinak, a politikusasszony elhúzta a kezét. Indiában nem szokás megérinteni egy nőt, aki nem családtag, megcsókolni pedig különösen nem. Az incidens elég kínos volt és az ellenzéki sajtó kajánul röhögött rajta. Várhatóan lenne igény a kormánypárti szavazók részéről egy olyan magyarázatra, ami nevetségessé teszi a gúnyolódókat, és igazolja a kormányzati protokoll-munkások professzionalizmusát.
Az álhír: Orbán Viktor valójában egy spirituális indiai kéztartást, a vashyana mudrát alkalmazott, melyet Sonia Gandhi protokollfőnöke fejlesztett ki kifejezetten a nemzetközi diplomáciai protokoll és a hagyományos indiai szokások összeegyeztetése céljából. A mudra lényege, hogy a férfi magához vonja a nő kezét, és a száj hozzáérintése nélkül kitartja a mozdulatot. A nő elfogadja a gesztust, majd méltóságteljesen kibontakozik a mudrából.
A vashyana mudrát a mémipari szakmunkás az ujjából szopta. Bár a mudra egy létező fogalom, a Wikipedia szerint a hinduizmus és a buddhizmus szimbolikus vagy rituális gesztusait jelöli, de vashyana gyakorlatilag nem létező szó.
A koholási folyamatban most a hihetőség kialakítása következik. Mivel ez a kifejezés nem létezik, és ezt 0,12 másodperc alatt ki lehet deríteni, rá kell dolgoznunk egy kicsit a sztorira. Szakmunkásunk létrehozott egy ingyenes portálon egy site-ot, ami egy nem létező indiai protokoll-szakértő honlapja az indiai diplomácia sajátosságairól. Az oldalon egyetlen bejegyzés található a vashyana mudráról. A honlap kialakítása tetszetős, de még mindig csak három másodperc kideríteni, hogy az oldal kamu. További aloldalakat kell létrehozni a témába vágó cikkekkel. Célszerű a szerzőnek egy létező személy nevét választani, például valakiét, aki valóban indiai diplomáciával foglalkozik és a neve előfordulhat ilyen kontextusokban.
Gyanús lehet, hogy a hír kulcsszavára nem dob elég találatot a Google. Ezen lehet segíteni további kamu oldalak létrehozásával, lehetőleg más ingyenes site-okon, illetve ezek kereszthivatkozásával és különféle, a témával érintőlegesen foglalkozó blogokon, fórumokon a kamu oldalakra mutató bejegyzések elhelyezésével. Például: „Most olvastam a vashyana mudráról, itt meg itt. Nem tudjátok, hol tudnék ennek jobban utána nézni?" Másik nicken válaszolunk magunknak és egy fiktív könyvet ajánlunk a témáról.
Egy igazán fondorlatos hírhamisító bűntársakkal dolgozik, akik a közösségi oldalaikon, kedvelt fórumaikon, jártukban-keltükben elejtenek részleteket a hírről. Ha az álhírről egy pillantással megállapítható az ősforrása (azaz a mémipari szakmunkás rókalyuka), akkor az álhír még azelőtt megbukik, hogy megkapná a jól megérdemelt nyilvánosságát. A hihetőségnek pontosan tíz perc ellenőrzést kell kiállnia, sem többet, sem kevesebbet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az elejtett nyomoknak végül oda kell vezetniük az olvasót a végső bizonyítékhoz: a hamisítás tényének beismeréséhez. Aki ennyi munkát rászán egy hír ellenőrzésére, az igazán megérdemli a dicséretet. A beismerésnek elválaszthatatlannak kell lennie a hamis hírtől, különben a hívők a beismerést fogják hazugságnak tartani és nem az álhírt.
Láthatjuk, hogy a hírhamisítás nem egyszerű bűncselekmény. De megéri a befektetett munkát, mert inkább ezért csukjanak le, mint például drogbirtoklásért, mint Szigetvári Viktort gimnazista korában.
