"Mottó: Ha így nézzük, filozófiai kérdés..." (G.Fodor Gábor gondolkodó a rezsiharcról)
"Sartre szerint Heidegger "est tombé dans l'erreur substantialiste", szubsztanciális tévedésbe esett, midőn a Sein und Zeitben az Időt a Lét kérdésének transzcendentális horizontjának nevezte, és ezáltal a Dasein ontológiáját elválaszthatatlannak vélelmezte a temporalitás destrukturalizációjától.
Fenomenológiai szempontból a gáz egy primordiális létező, azaz létének temporalitása határozza meg ontológiai struktúráját. Heidegger világosan látja, hogy a gáz immanens létélményt jelent, tehát nem szabható meg a Daseinhez fűződő viszonya olyan másodlagos létezőktől, mint annak ára, szét kell választanunk a létélményt, azaz a gázt, mint metafizikai szükségszerűséget, az élményléttől, amelynek husserli interpretációja az Üresség.
Heidegger eleve a "das, was sich zeigt das Sichzeigeinde"-ből indul ki, megérti a gáz árának morálfilozófiai jelentőségét, azt, hogy a gáz ontológiája csak fenomenológiaként lehetséges. Van-e léte a Létnek? - kérdezi. Szubjektivizálható-e a gáz ára? Heidegger válasza egyértelmű.
Derrida a gázszámla fogalmának dekonstrukciójával próbálja Heideggeri aletheiáját értelmezni. Megpróbálja megtisztítani a gázszámlát annak episztemologikus banalitásától. Az Éperons-t olvasva rádöbbenünk, hogy a számla mint fogalom játékossága (számlálunk, megszámláltatik, számolást szenved) megfosztja, de egyben fel is emeli a gázt mint létezőt, és termékeny ellentmondást épít köré. Sartre tehát téved, amikor nem az értelmezett és az értelmező konfliktusát látja a gázszámlában, hanem csak az értelmezhetőség viszonytalanságát.
Heidegger pontosan látja, hogy a gázszámla maga a Dasein, és a gáz árának csökkentése több mint a Dasein hermeneutikai interpretációja, azt lényegesen meghaladja. A gáz árának csökkentése, maga a Dasein felszabadítása, így a tapasztalás felszabadítása, a szubsztancia felszabadítása, az egyetlen út a hermeneutikai perfekció felé. "
