A szovjet költészet antológiáját az Új Magyar Könyvkiadó adta ki 1952-ben, Budapesten. Két, naggyon-nagyon különböző költeményt idézek, ízelítőül:
Sztyepan Scsipacsov: A pártbizottságban (fordította: Kuczka Péter)
Értekezletről hazatérve
ledobod, nehéz a kabát.
Az ingedbe ivódva érzed
a cigarettafüst szagát.
A felhőt fürge szél cibálja,
a naptár még telet mutat,
de a párttitkár már kitárja
sarkukig az ablakokat
s mélyet lélekzik kihajolva —
gyerek kacag künn, zsong a nyár,
s egy ringó fácska vékony ujja
égő arcát érinti már.
Jövőnket érleli a friss nap,
s érzed, csak úgy dönthetsz a Párt
dolgaiban is, ha beszívtad
e kora tavasz illatát.
Alekszandr Prokofjev: Október matróza (fordította: Tóth Eszter)
Kék szalagja libben, lobban,
— tán a Balti-tenger int? —
Ő büszkén lép, zárt sorokban,
hordva töltény-terheit.
Ifjú és új, mint szalagja,
az a balti, lenge, kék,
Menetel és büszkén tartja
a gránáton tenyerét
Jobbján, balján tölténytáska,
Minden csatát megnyerne!
Ujja, mintha vasba vásna,
vésődik a fegyverbe.
Támadásra készen, zordul,
igazáért, mely örök,
a Lityejnij-hídra fordul,
és a híd most feldörög.
Majd a lávalepte parton
— koszorús villámcsapás! —
fényes dicsőségbe tartón
levág, és a lángcsatás
dübörgésbe, pajzsaképpen,
jelszót emel, bízva: <<A
szovjethatalom nevében!>>
Ezt kiáltja hív szava.
<<A szovjet...
s mint bomba, robban
már a kor, s a vén világ
roppan, és dörgő sorokban
tankok raja rohan át.
