Amint tudjuk, a magyar bírói kar — miként a magyar köztisztviselői kar bármely másik része is — három alaptípusból áll: a rezsim által zsebre vágott korrupt gazemberekből, a fogalmatlan idiótákból és a lelkiismeretes szakmai munkát végző, megvesztegethetetlen bolondokból. Jó esély van rá, hogy a devizahitel-perekben a) a kormány/ellenzék/sajtó/érdekképviselők/Handó Tünde/stb. nyomására vagy b) egyszerűen fogalmatlanságból kifolyólag tömegesen mondják ki a devizahitelek semmisségét.
A Kúria — abból az apropóból, hogy szakmai konferenciát szervez a devizahitel-perekben részt vevő bírák számára — feltett néhány kérdést a PSZÁF-nak a devizahitelezésről. Szász Károly válaszlevelében kifejtette, hogy a devizahitel-szerződések visszamenőleges, „sommás" semmissé nyilvánításának végzetes következménye lehet a bankrendszerre, de akár az állam fizetőképességére is.
Szász Károlyt — Orbán feltétlen és lojális szolgáját, egykor közepesen elismert bankszakembert, mára szétült rezsimbútort — nehéz dilemma elé állította az élet. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében lőttek a karrierjének. Bár szorgalmasan tepert (például szó nélkül tűrte a pénztári szektor szétverését, kriminalizálását és kifosztását, sőt asszisztált hozzá a maga eszközeivel), mégsem bizonyult elég matolcsystának ahhoz, hogy bele ne darálják a kolbászba. Ugrott az elnöki pozíció, a pénz, a hatalom, és rég oda a szakmai tisztesség is. De ahogy manapság forró olajon sütögetik Szász és Matolcsy elődeit a devizahitelezés elengedése miatt, úgy pár év múlva talán pont Szászt fogják hibáztatni, ha bekövetkezik mindaz, amire a levelében figyelmeztetett, és nem marad nyoma, hogy tett volna ellene bármit is.
Választhatott aközött, hogy lesütött szemmel elvonul, és hagyja, hogy Matolcsy kiélvezze földesúri előjogát a pénzügyi intézményrendszer maradékán, vagy hogy teljesen alkotmányellenesen és elképesztően amatőr módon megpróbálja közvetlenül befolyásolni az igazságszolgáltatást folyamatban lévő ügyekben. Akár csak a kétezres években, most is túl nagy a kísértés, hogy engedjünk a politika, a piac, a fogyasztók nyomásának. Most éppen az a „közös bölcsesség", hogy a bankokat büntetlenül és korlátlanul lehet fosztogatni, ráadásul meg is érdemlik, a devizahitelesek pedig inkább ártatlan áldozatai, mint aktív résztvevői a történetnek. De biztos-e, hogy így fogjuk gondolni három év múlva is?
Szász levelének érvelései helytállóak, a következtetései helyesek.
A levél nyilvánosságra kerülése után a politikusok és egyebek reakciói ijesztő sötétségről és demagógiáról árulkodnak.
Ebben az ügyben az MSZP, a Fidesz, a Jobbik és mindenki, aki Szászt a bankok érdekében fellépő lobbistának véli, és azt ajánlja neki, hogy inkább a devizahitelesek érdekeit képviselje, felelőtlen csirkefogó, akit teljes vagyonelkobzással kell sújtani, ha mégis bekövetkezik a legrosszabb. Név szerint Török Zsoltra, Rogán Antalra és Z. Kárpát Dánielre célzok, meg mindenkire, aki magára veszi. Ezek a nyilatkozatok ugyanis pontosan ugyanolyan befolyásolási kísérletek, mint Szászé, csak Törökéknek még igazuk sincs.
"A bírák befolyástól mentesen, legjobb meggyőződésük szerint járnak el" — válaszolta a Kúria Szász levelére. Helyes, de ez nem lesz elég. Nagy szükség lesz arra a devizahitelekről rendezendő bírókonferenciára, mert nagyon ráfér a tanulás a bírókra.
És a biztonság kedvéért tartsák észben, mint mondott Szász.