Találtam egy linket egy 1999-ben Magyarországon megjelent könyvről, amit Johannes Öhquist írt (nem linkelem ide). A könyv a múlt század 30-40-es éveiről szól, és van benne pár idézet akkori vezetőkről, melyeket most megosztok. A dőlt betűs részek anonimizáló célzatúak. Az idézetek lényege, hogy képet kapjunk az akkori vezetők gazdaságpolitikai elképzeléseiről.
1933. szeptember 28.: „A … mi kurzusunk problémája annyira újszerű s gyakorlati alkalmazása országunkban a világ számára annyira előzmények nélkül való, hogy behatóan kell vele foglalkozni, míg valaki megérti, vagy éppenséggel jóindulatot érez irányában. Mert valóban egyedülálló és soha elő nem fordult kísérlet egy ország sorsának kiformálására, más módszerekkel, mint amelyek eddig szokásosak voltak.”
1937. január 31.: „A közgazdaság és a nép viszonyában csak egy változhatatlan van, és ez a nép. A gazdasági tevékenység azonban nem dogma, és nem is fog az lenni soha… A mi kurzusunk, mint tudjuk, legélesebb ellenfele annak a liberális felfogásnak, hogy a gazdaság a tőkéért van és a nép a gazdaságért. Éppen ezért már az első naptól kezdve el voltunk határozva leszámolni azzal az álokoskodással, hogy a gazdaság az államban holmi független, ellenben nem őrizhető és felügyelet nélküli egyéni életet élhetne. Szabad, vagyis kizárólag önmagára hagyott gazdaságról ma már nem lehet szó. Nemcsak azért mert ez politikailag elviselhetetlen volna, hanem mert gazdaságilag járna lehetetlen állapotokkal…. Népünk megmentése nem pénzügyi probléma, hanem egyrészt kizárólag a rendelkezésre álló munkaerőink összekapcsolásának és latbavetésének, másrészt a rendelkezésünkre álló föld és a földben rejlő kincsek kihasználásának problémája.”
„Az új állam sem lesz és nem is akar vállalkozó lenni. Csak a nemzet erőinek latbavetését fogja szabályozni addig a határig, ameddig a közjó szükségessé teszi. És a munka folyamatát csak odáig fogja felügyelete alatt tartani, amennyire valamennyi résztvevő érdekei megkívánják."
1938. szeptember 6.: „A mi népünknek nincsen aranyvalutája. Vagyis – hála ellenségeink közreműködésének – ha fájdalmas módon is, de megszabadult az úgynevezett aranyvaluta és aranyfedezet őrületétől. Éppen ezért annál fontosabb az, hogy a valutánknak megadjuk azt az egyetlen reális fedezetet, amely állandóságának előfeltételeként biztosítja a mindig azonos vásárlóerőt. Tudniillik az emelkedő termelést. … Ez a primitív … gazdasági és valutapolitika tette számunkra lehetővé, hogy a legkülönbözőbb valuta-szélhámoskodók korában valutánk értékét, illetve vásárlóerejét stabilizálhattuk.”
