Hát ez a nap is eljött végre! El Caudillo az íróasztalánál ült, és elégedetten szemlélhette élete nagy művét. Visszaadta népének az önbecsülését, az önállóságát. A büszkeségét. Neki kellett megtanítania rá, hogyan kell felemelt fejjel járni saját hazájában. Ezzel beleírta magát Kolumbia-Alsó történelmébe.
Mióta véletlenül fültanúja volt Teresa és Esperanza konyhai beszélgetésének, hogy az ő nevére akarják átkeresztelni a Centro de Tratamiento de Aguas Residualest, nyugalmasabb perceiben elmerengett azon, vajon hány utcát, közteret fog majd elnevezni róla a hálás utókor.
Milyen lesz a majdani szobor, amit állítanak neki? — mélázott, kezét egy nyitott lexikonon pihentetve. Ritkák voltak életében az ilyen pillanatok. Amikor egy-egy percre átadhatta magát a nyugalomnak. Ifjúkorában arról ábrándozott, hogy Valderrama vagy Higuita közelébe kerülhessen, ma már ezek az agg futballsztárok keresik az Ő kegyeit.
Egy stilizált dobogó volna a legkifejezőbb, amelynek legfelső fokán ott állna Ő — labdával a talpa alatt, jobbján egy fokkal lejjebb a különc kapus, balján a subahajú szőke (ez persze nem jönne át bronzba öntve) középpályás. A Plaza del Libertador volna méltó rá hogy…. — de elég az álmodozásból! Felötlött benne egy pillanatra, hogy dr. Allesgutjah megint túlságosan leszedálta, ahogy a múltkor is, amikor a selejtező után még negyedórát ült katatón állapotban a lelátón, mire egyik testőre szólni mert neki, hogy már lefújták a meccset. Tiszta szerencse, hogy a svédek az elődje, Francisco Caguado nevét írták ki tévesen.
De a foci csak egy hobby — ezért is épített egy guapo kis stadiont az ablaka alá. Onnan nézi majd a meccseket. A játékosok gladiátor módjára tisztelegnek majd neki, mielőtt a küzdelembe vetik magukat, s meccs közben falatozik az elé tett finom lábasjószágból.
Három éve már annak, hogy pártja, a Moral Insanity megnyerte a választásokat. Elsöprő többséggel. Hosszú volt az út odáig. Egyszerű kis guerrilleróként kezdte, még Pinilla tábornok uralkodása idején, végül hatalomra jutva vaskézzel fogott neki az országrész átalakításának.
Rögtön az első hónapban megalakította a Legyél Te is Fogaskerék Rendszerét, és gőzerővel látott neki az országrész megref… átalak.. megújításának.
A mű mostanra készen állt. Jöhet a szabad választás.
Gabriel összelistázta neki a választókat, akik néha olyan feledékenyek, hogy elfelejtik, kire szavaznak, ezért nevük mellett a pártállásukat is rögzítették.
Referendumon voksolni állampolgári kötelesség. Ha valamelyik szavazó elfelejtené, vagy vonakodna elmenni a szavazóhelyiségbe, a Pablo Escobar Demokráciaközpont önkéntesei majd elkísérik az urnához. Ha nincs náluk toll, még azt is szívesen adnak az ixeléshez. A demokrácia gyakorlásának egyszerűen nem lehet technikai akadálya!
Átalakította a Televisora Nacionalt, minden tekintélyét latba vetve szigorúan megparancsolta kinevezettjeinek, hogy pártatlanok és függetlenek legyenek. Ebben is biztosra ment: Arra az esetre, ha mégis megpróbálnának valamelyik politikai oldalhoz húzni, előre — még kinevezésük előtt — elkérte bianco lemondásukat, amiket „El Gordo” — egykori guerrillero harcostársa — máig a páncéljában őriz.
Kiadta a jelszót: spórolni kell a közmédián, kerüljön amibe a kerül. Jah kérem, a demokrácia nem egy olcsó mulatság, de nem találtak ki még nála jobb rendszert.
A szólásszabadság mindig is szívügye volt. A folyamatos vádak össztüze alatt is sikerült elérnie a kiegyensúlyozottságot. Ellenzékből megtiltotta párttársainak, hogy bemenjenek az állami TV-be, most pedig megtiltotta ugyanezt az ellenzéknek. Ehhez kapcsolódó gesztus volt, amikor ingyenessé tette a kormány híreinek közlését.
Kolumbia-Alsó átka volt a politiquería. A parttalan politizálás, ahol a pártok hegemóniája ráült a hétköznapokra. Százmilliókat fordított a civil öntudat erősítésébe. Az Union Cívica por el Nuestro Señor Caudillo óriásplakátokon köszönte meg nagylelkű hozzájárulását.
Leváltotta a választási bizottság dekadens tagjait, és olyanokat nevezett ki a helyükre, akik a fejükkel felelnek a referendum átlátható és tisztességes lebonyolításáért. Hasonló körültekintéssel járt el a Számvevőszék és a bíróságok vezetőinek kinevezésénél.
A Corte Constitucional is új hatásköröket kapott, kizárólagos feladata a Caudillo szándékainak értelmezése a jogalkotásban.
Egyszerűsítette Kolumbia-Alsó működését. Az Acta contra el abuso de solicitud de datos óriási energiákat szabadított fel az állami szakapparátusban. A döntéseket titkosították, a kormányülésekről nem készülnek jegyzőkönyvek, don Pedro, a Legfőbb Ügyész munkája pedig már nem lassítható mindenféle csip-csup interpellációkkal. Mindez nem maradt visszhang nélkül: Ezekről az intézkedésekről még az Amnesty International irodavezetője is elragadtatva számolt be a cellájában készült, emlékezetes interjúban.
Megbízható és a demokrácia iránt elkötelezett nagybirtokosokra bízta a gazdaság fellendítését, gyakorlatilag teljesen felszámolta a munkanélküliséget azzal, hogy az utcára kerülő tömegeket ezek cukornádültetvényein dolgoztatta.
Ha ez sem volna elég, szavazati jogot adott az Amazonas erdeiben fészkelő tucánoknak. Ezek voksait bármikor behúzhatják, és a választások tisztasága érdekében személyesen gondoskodott róla, hogy — rajta kívül — senkinek ne legyen rálátása, az ne legyen ellenőrizhető, még a számukat is vonakodott kiadni.
Személyes sorsán túlmenően gondoskodott hazájáról. Ha mindezek ellenére mégsem demokratikus döntés születne a választáson, vagyis nem a Caudillót választanák, akkor a Consejo Presupuestarrio és a jó öreg Juan, a Presidente akár fél év alatt ellehetetleníti, megbuktathatja kénye-kedve szerint az új kabinetet, ha az letérne a helyes útról.
Az ellenzék persze ettől betojt, tehát mi sem volt kézenfekvőbb, mint koncesszióba adni a WC-papír árusítását.
A hatékonyabb irányítás érdekében centralizálta Kolumbia-Alsó működését. Hogy ehhez meglegyen a kellő egyensúly, cserébe követelte Kolumbia decentralizálását. Az ország egyik legnagyobb kokainbárójától pártfogolt Gerillák Kolumbia-Alsó Békéjéért szervezet méltósággal teli éleslövészeten biztosította csendes támogatásáról.
Lius Cajero majd intézi a pénzügyeket.
A bevándorlás mindig is nagy probléma volt egész Amerikában — ennek az indiánok a megmondhatói. Az őslakosság felzárkóztatására indított program élére egy neves publicistát, a Pizarro-díjas Hernan Cortést nevezte ki.
Ezek után egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy azon a bizonyos választási éjszakán gratulálnia kelljen az ellenzéki jelölt Gansónak
El Caudillo gondolatai visszatértek a jelenbe. Belenézett a lexikonba, amely éppen ennél a szócikknél volt nyitva:
Idióta
Görög eredetű szó. Az ókori Athénban az eredeti jelentése az a szabad polgár, aki nem vesz részt a demokratikus városállam politikai életében.
