A Magyar Rektori Konferencia közleményt adott ki a felsőoktatás pénzügyi helyzetéről.
"Mint az közismert, az elmúlt öt évben a magyar állami felsőoktatási intézmények költségvetési támogatása jelentősen, reálértéken kevesebb, mint felére csökkent. " - írja a rektori konferencia.
Magyarországon semmi sem közismert, ugyanis a köz már régóta nem létező fogalom. A köz fogalma ugyanis erősen kötődik a valóság fogalmához, és Magyarországon a valóság sem tekinthető létező fogalomnak. Alternatív valóságokban élünk, amelyekben nemhogy az elmúlt ezer, illetve az annál lényegesen fontosabb elmúlt húsz évnek, hanem a tegnapi napnak is alternatív története van. Minden reggel meghallgatjuk a saját közünk, közösségünk híreit, saját hülyéink (ún. közszereplők) közbeszédét,meghalljuk azt, amit meg akarunk hallani, újra és újra felépítjük a mi kis magyar világunkat, mindennap elmagyarázzuk magunknak, hogy miért vagyunk sokkal különbek náluk. Van egy kis kosárkánk a közösségünk, és főleg közösségünk vezetőinek dicsőséges tetteivel, illetve más, ellenséges közösségek kártételeivel, és azt rituálisan körbehordozzuk, majd felmutatjuk, és megerősödünk azon hitünkben, hogy minden rossz forrásával állunk szemben.
Amikor az ember minden rossz forrásával áll szemben, akkor a szembenállás maga a Jó és az Igaz. Minden más csak zavaró körülmény. A köz (a megfelelő köz) képviselőinek értékességét pedig az határozza meg, hogy milyen határozottan tudják alakítani a saját alternatív valóságukat. Ez pedig külső szemlélő számára igen gyakran a szemérmetlen hazudozás látszatát keltheti. Az alternatív valóságokban azonban nincsenek külső szemlélők, csak barátok vannak és ellenségek.
A jobboldali konzervatív közösség (értsd a magukra jobboldali konzervatív vagy legalábbis kellően hülye emberek számára annak tűnő lózungot festő) tagjai számára azonnal ellenséggé válik a Magyar Rektori Konferencia, hiszen nem mondhat olyat senki, hogy a jó dolog csökken. A jó dolog az nő, legalábbis szerény, de határozott negatív növekedést mutat. Csökkenni, csak a rossz csökken, a szúnyogcsípések, az esős napok, az ellenséges erők által megfertőzött személyek száma. Amennyiben itt valóban csökkenésről van szó, akkor valami rossz csökken. Akkor bizony a felsőoktatásban rejlő rosszat csökkenti az élcsapat. És természetesen helyesen.
A baloldali liberális közösség (értsd...) tagjai számára a Magyar Rektori Konferencia gyanús társaság, hiszen a közlemény nem úgy kezdődik, hogy "Orbán Viktor te mocskos rasszista féreg, úgy váglak pofán, hogy arról kódulsz". Márpedig mondatot csak így kezdünk. És általában sem helyes, hogy a rektorok valamiért úgy gondolják, hogy tudják, hogy számukra mi a jó, amikor azt leginkább mi tudjuk. Mi ugyanis mindent tudunk, mindent sokkal jobban tudunk, és egyébként mindent hamarabb is tudtunk, beeeeee. Nem lehet nem használni a pávatánc illetve a trafikmutyi kifejezéseket csak azért, mert nehezen illeszthetők bele egy mondatba. Jellemző az is, hogy a rektorok a saját pénzükkel törődnek, nem az orbánrezsim fasizálódásával.
A Magyar Tudományos Akadémia percek alatt vált a lopakodó horthysta diktatúra szekértolójává, mert az antiszemita p*cs Prohászka Ottokárt (valóban aggasztó és helyteleníthető módon) nem nevezték antiszemita p*csnek. Jó eséllyel, most a rektori konferencia válik, egy másik alternatív valóságban, a világkommunizmus ötödik hadoszlopává.
És közben a felsőoktatási intézmények költségvetési támogatása reálértékben, kevesebb mint a felére csökkent. Egy olyan országban élünk, ahol ez elfogadható, megmagyarázható, vagy nem olyan nagyon fontos, hiszen tudjuk mi jól, mi folyik az egyetemeken, tegnap is mit mesélt egy ismerősünk, aki együtt szokott reggelizni valakivel, aki igazi egyetemi tanár, vagy adjunktus, vagy valami hasonló, aki mindent tud a dolgokról. Pont mint mi.
