Sorozatunk LVIII. részében már vethettetek egy pillantást Zas Lórántra és munkásságára. Szögezzük le: jelentős alkotóról van szó, akinek költészetében pályatársai zömének eszéig el sem jutó, egészen sajátos képekkel találkozhatunk. Mármint hogy ilyenekkel is: nyitó költeményünkben például a "fejeden fény" ordas közhelyét a rögvest utána következő "vérző málna" egészen meghökkentően ellenpontozza. Sajnos, a tárgyi tévedésekre ő is hajlamos, eképpen szögezzük le, hogy a mályva nem kék, a halaknak nincs lába stb.
Emelkedj fel
(In memoriam Totth Jenő)
Emelkedj fel a mályvakék
üstökös ülte éjszakába,
alattad tűzvörös az ég,
fejeden fény és vérző málna.
Ilyen ma már a CSILLAGÚT,
nincs kapuja és nincs ott bárka,
átérik folyók és faluk,
költőket ünneplő kaláka.
Itt hibiszkusz és pálmasor,
tenger, halak és rákok lába,
aki a VÍZEN ül, a por
nem szóródhat szárnyas hajára.
Voltál és leszel. Ami maradt :
CSILLAG, száll ma -- versek, verseid
a mályvakék, üstökös ülte
éjszakába.
Hasonképpen nem jó, ha a költő összekeveri a koncot és a koloncot:
Az Isten
Az Isten nem halott, hiába mondod.
Megcsúfolták kajafások és bolondok.
Meg is ülték tüstént a tort ott,
pászkát is adtak, meg koloncot.
De vérében a sebzett bárány
emberi hangon is kiált már.
Fejét Heródes hozta tálcán :
János beszél. Az ördög kántál.
Zárásul álljon itt egy számomra túlságosan is bonyolult szimbolikájú költemény, amiből nem értek semmit. Kérlek, segítsetek: kicsoda-micsoda kicsodát és micsodát jelenít meg itt??? Az egészből csak annyit fogtam fel, hogy a művész szerint a katonazenekarokban tam-tam dobokat pufogtatnak. Ez ugyebár nem így van. A zár sem fröccsen, legföljebb az olaj — jó, rendben. No de a többi???! (Miért nem pofozzák fel legalább a szakácsokat, akik csak citeráznak főzés helyett?)
Katonáink
(A tábornok jelenti)
Katonáink ütemre lépnek,
tam-tamja van a reggeli zenének.
Nem gondolnak nőre, a tanyára,
elég nekik a por, a pára.
Nincs itt felhő, sem fehér hegy.
A tank óbégat, a bomba béget.
A kézifegyver olajos zára
ráfröccsen dögre és Koránra.
A homok izzik, a csend csak hallgat.
Győzelmet várunk és hatalmat.
Üzenem a hazai cárnak,
a zsold kevés, szakácsaink citeráznak.
Az arab reszket, az őr meg vallat.
Fogát kivertük. Műfogsort kaphat.
A két folyót használjuk kádnak :
úsztatjuk Washingtonba a hullákat.
