Orbán Viktor egy buta embert jelölt a Magyar Nemzeti Bank élére. Nem idiótát, nem fasisztát, nem pszichopatát, hanem csak egy butát.
Matolcsy György egy fantaszta, aki időnként teljesen elképesztő hülyeségeket hord össze, de leginkább csak buta. Egész életében zavarta az, hogy többé-kevésbé egy tudomány veszi körül — valami, amire soha nem készítették fel, és soha a legcsekélyebb mértékben sem mélyedt el benne. Nem volt szüksége arra, hogy megtanuljon gondolkozni, hogy akárcsak ezer órát eltöltsön a közgazdaságtudományban elmélyülve.
Elmélyülés. Különös szó, nincs benne O, nincs benne V, sem Gy. sem F, és most veszem észre, B és G sincs benne, nem időszerű ez a szó. Lassú szó, egy gyors világban. Ha van valami, amelynek a hiányával próbálnám leírni azt, ami édes hazánkra ma oly jellemző, az az elmélyülés. Az elmélyülés lényege, hogy az ember megszabadul mindattól, ami közte és a Dolog között van, megszabadul a hübrisztől, megszabadul a kényszerektől, megszabadul a "gyorsan legyünk rajta túl" érzéstől. Ez az alázat tökéletes állapota, ahol annyi marad fontos belőled, amit a Dolog eltűr. Az elmélyülés nehezen egyeztethető össze a hatalmi lojalitással, a könnyedén odavethető félmondatokkal, a jól kommunikálható ürességgel. Tehát haszontalan. Ez nem a kétely kora. Magabiztosnak kell mutatkozni. És senki sem mutatkozhat olyan hihetetlenül magabiztosnak, mint egy buta ember.
A magyar ugar jobbra eső oldalán van pár kiváló képességű és képzettségű közgazdász, akik nevét ritkán hallani. Hamecz István, Orbán Krisztián és még pár ember. És persze van egy szűk, nyugatos közgazdász elitünk, amelynek tagjai nem járnak televíziós stúdiókba okoskodni, nem adnak interjút a lapoknak marhaságokról: Halpern Lászlót és Koren Miklóst csak a szakma ismeri. Ezek az emberek teljesen kivonják magukat a politikai őrjöngésből, és nem válnak hivatkozási alapokká.
Magyarországon közgazdaságtudományi kérdésekben a butaság már nem elég ahhoz, hogy valaki hivatkozási alap legyen, ahhoz bizony általában tébolyultnak is kell lenni. Nem tudom, hogy mennyire buta Magyarország, az ember vigyázzon az ilyesmivel. A butaság egy privát műfaj: polgárok szoktak buták lenni, nem országok. De azt hiszem, egyre kevésbé zavarja ezt az országot a butaság, egyre komfortosabbnak érzik a buták jelenlétét a mindennapokban. Szeretnek rossz énekeseket hallgatni, rossz, vagy inkább semmilyen színészeket nézni a szappanoperákban, és igen, szeretik, ha buta beszélő fejek magyarázzák el nekik két percben a bonyolult dolgokat. Szeretnek persze legyinteni a buta beszélő fejekre, leginkább akkor, ha nem elég buták az illetők, ha túlkomplikálják, amit egyszerűen és persze teljesen hibásan is el lehet mondani. Nem hiszem, hogy ez egy magyar specialitás lenne, talán csak az, hogy ennyire büszkék vagyunk rá.
Talán még ki kell vonni pár tízmilliárdot a felsőoktatásból. Talán még ki kell nevezni néhány teljesen alkalmatlan, buta embert a megfelelő pozíciókba, de alapvetően be van fejezve a nagy mű. A gép forog, az alkotó akár le is pihenhetne.
