Áltudományos rovatunk jelentkezik.
Esettanulmány „A"
Az állam ingatlan-csereszerződést köt Joáv Blummal. A felek szerint az ügylet értéke kb. 1,1 milliárd forint, ekkora értékben adja át az állam a sukorói ingatlanokat Blumnak és ekkora értékben ad át Blum ingatlanokat és pénzt az államnak. Az ingatlanok piaci értéke nem ismert, a felek ingatlanszakértő becslése alapján állapítják meg a vételárat. Az ügyészség véleménye szerint az állam által felajánlott ingatlanok mintegy 600 m forinttal többet, a Blum által felajánlott ingatlanok pedig 523 m forinttal kevesebbet érnek, azaz 1,294 milliárd forintos kár (nektek se jött ki?) érte a magyar államot. Az ügyészség szintén nem piaci árakra támaszkodik, hanem egy másik ingatlanszakértő véleményére.
Esettanulmány „B"
Az állam eladja a moszkvai kereskedelmi kirendeltsége épületét Viktor Vekszelberg cégének, 21,3 millió dollárért. Az ingatlan piaci értéke nem ismert, a felek ingatlanszakértő becslése alapján állapítják meg a vételárat. Az ügyészség véleménye szerint az állam által eladott ingatlan mintegy 95 millió dollárral többet ér, azaz 13 milliárd forintos kár (ne kérdezd, én sem tudom) érte a magyar államot. Az ügyészség szintén nem támaszkodik piaci árakra, hanem az ingatlan továbbértékesítésének vételárából indult ki, azaz abból, amennyiért Vekszelberg eladta az ingatlant az orosz kormánynak.
Nincs nagy kockázat abban a vélekedésben, hogy a sukorói telekcsere összes felhasznált szakértői becslése tendenciózusan manipulált volt. Abban sem, hogy a moszkvai ingatlant mindkétszer irreális áron értékesítésítették.
A kérdés az, hogy az ügyészség a nyilvánvalóan manipulált árak közül melyeket fogadja el hitelesnek. Ne ugorjunk egyből a konklúzióra, hogy "hát amelyik beleillik a koncepcióba", élvezzük ki előbb a feszültséget legalább a poszt végéig.
Látható, hogy a magyar ügyészség nem fogadja el egy vezető nemzetközi ingatlanbecslő cég által adott árat, de elfogadja a kormány és egy oligarcha tranzakciójának árát. De csak akkor, ha a kormány az orosz kormány, mert ha az a kormány a magyar kormány, akkor inkább egy hazai ingatlanbecslő véleményét fogadja el. Van tehát különbség kormány és kormány, ingatlanbecslő és ingatlanbecslő között a magyar ügyészség által alkalmazott hitelességi sorrendben, legalábbis amennyire ezekben az ügyekben ez kiderült. Csak az a baj, hogy a sorrend ismertté vált darabjaiból vagy az következik, hogy az ügyészség szerint a magyar kormány korruptabb, mint az orosz, vagy az, hogy a magyar ingatlanszakértő hitelesebb, mint a nemzetközi. Mindkettő ellentmond a mindennapi tapasztalatainknak, a nemzetközi korrupcióellenes szervezetek véleményének vagy a piac értékítéletének, tehát az ügyészség legalább az egyik ügyben, khm, az ordinális hasznosság elmélete szerint következetlen preferencia-sorrendet használ.
Itt a poszt vége, most már ugorhatunk a konklúzióra.
