Mi másnaxentelhetnénk sorozatunxázadik részét, mint Katona László költészetének? Na ugye...
IGAZSÁG ÉS A GAZSÁG
Gyermekeit a jó anya
igazmondásra tanítja;
hogy soha ne hazudjanak,
se egymásnak, se másoknak!
IGAZSÁG a legfőbb érték
az igazra veti fényét!
Nem ármánykodik és nem csal
de nyugtot és békét akar!
Nem mondja szépnek ami csúf
nem dicséri azt, ami rút!
Hízelgő szóval nem csap be;
az ilyen ember nem csalfa!
IGAZ EMBERNEK szíve jó;
nem hazug, nem megalkuvó!
Csak az igazat mondja ő;
ő sohasem haszonleső!
IGAZSÁG útja egyenes;
ki ezt követi jellemes;
Görbe utat csak az kedvel,
kinek a szíve rendetlen!
IGAZSÁG nem megosztható;
részeire nem bontható!
IGAZSÁG "I" betű nélkül
csak GAZSÁG" marad legvégül!
II.
Sajnos, sok embert a GAZSÁG
megbéklyózott, mint a rabság!
Ki nem IGAZ, nem jellemes;
szenvedélyeknek rabja lesz!
Kerüli az igazságot,
szereti a hamisságot!
Jöhet lopás, jöhet kártya,
hazug neki a zúzája!
Benne van minden GAZSÁG-ban,
mely hasznot hoz konyhájára!
Ha érdeke úgy kívánja,
még társát is letapossa!
Szerencsére az IGAZSÁG
nagyobb erő, mint a GAZSÁG!
Az IGAZ és GAZ harcában
az IGAZ győz általában!
Jó lenne, ha minden szívbe
az IGAZSÁG visszatérne!
Ott csak szép és jó teremne;
életünk is boldog lenne!
A KIS LIBÁK
Napsütötte zöld mezőben
hat kis liba
legelészget;
csipegetik a friss füvet,
közben-közben
megpihennek.
Kis nyakukat nyújtogatják,
elmesélnek
egy-egy tréfát;
aranypelyhes kis hátukat
süti a Nap,
s orcájukat.
Libamama állva vigyáz,
baj ne érje
hat libuját;
majd hangosan
„gi-gá-gázva”
indulnak el
a nagy tóra.
Libák mennek libasorban,
Mama vezet
számolgatva;
majd a hat kis liba döcög,
sereghajtó
a kis Bütyök.
Selymes tónak lágy vízében
ugrándoznak,
énekelnek;
néha a víz alá buknak,
gilisztára
vadászgatnak.
Délután, ha üt az óra,
búcsút vesznek
megnyugodva;
Mama vezet számolgatva,
hazamennek
libasorban.
A „SZABADOSSÁG” NEM SZABADSÁG!
Szabadság mint életvize,
szabadon jut a tengerbe;
hegyek között és síkságon
folyik, hogy életet adjon!
Mély medreket váj a földbe,
néha, közben kanyarogva
tömegében egyre tágul,
millióknak italául!
Nélküle nem volna élet,
nem lenne szép a természet!
Halak, vadak, és emberek
csak tiszta vízzel élnek meg!
Gyakran szüksége van arra
hogy az ember beszorítsa:
gátak közt kordában tartsa!
— víz erejét kihasználja.
Hátán így hordja a hajót,
szolgálva az emberi jót!
míg, ha gátját szétszakítja,
lesz nagy ár, és sok pocsolya!
Pocsolyából csak bűz árad
szolgál nekünk tanulsággal!
Ne akarjunk kiáradni,
gátak nélkül elromlani!
Életünk is, mint a folyó,
sötétben és fényben úszó!
Útját évezredek vájták,
gátjának mi tartjuk zárját!
Őseinknek vére által
éltünk mindig szabadságban!
Törvényekkel gátat vetve
éltünk mindig egy Nemzetben!
Szabadság ad erőt, jogot,
szeretetet, és bizalmat!
Szabadság nem tűr el rablást,
sem pedig országpusztítást!
Bölcs törvények, mint a gátak
védnek minket, családunkat!
Élhetünk nagy szabadságban,
de, nem szabadosságban!
II.
Szabadosság az emberben:
gátlástalan, jellemtelen!
Ez szétszóró, és romboló,
Nemzetet is megalázó!
Jellemtelen, és szívtelen
emberekben önzés terem!
Önző szabadosságában
gyilkol, rabol, gátlástalan!
Ne engedjük, hogy e fekély
pusztítson Nemzetünk testén!
Ki népét, Hazáját bántja,
ne legyen itt maradása!
Tiszta fővel, tiszta szívvel
éljünk együtt szeretetben!
Szabadságban, szerelemben,
hűségben, és békességben!
