Minap Ungváry Krisztián kijelentette, (köszönjük Yorgnak az ötletet) hogy ő nem liberális, mivel abban hisz, hogy "egy európai országban a kereszténységnek állami szinten is kitüntetett szerepet kell kapnia más vallásokhoz képest".
Ungváry Krisztián magánügye, hogy miért nem gondolja magát liberálisnak, de meg kell jegyeznünk, hogy pl. Dániában államegyház van. Az alkotmány rendelkezik arról, hogy a monarcha és családja a lutheránus államegyház tagja kell, hogy legyen. Formálisan a dán állam irányítja az egyházügyeket. Ebben a pillanatban az egyházügyi miniszter egy Pandzsábból származó ateista liberális, bizonyos Manu Sareen. Formálisan tehát, abszolúte nincsen szétválasztva az állam az egyháztól, az alkotmány tele van egy konkrét keresztény egyházzal, Dánia egy lutheránus monarchia. És a legliberálisabb országok egyike a világon.
A közönséges nünüke a különlábtőízes bogarak csoportjába, a hólyaghúzók családjába tartozó bogárfaj, Meloë proscarabeus. De itt és most nem erről a nünükéről lesz szó.
Nézzünk egy példát! X azt mondja, hogy az Isten neve ne legyen benne az alkotmányban. Ez eddig csak vélemény. Nünükévé akkor kezd válni, amikor képtelenség X-szel a politikáról beszélgetni, mert öt percenként hozza elő, hogy Isten neve pedig nem lehet benne az alkotmányban, és hozzáteszi (emelt hangon), hogy amíg pedig Isten neve benne van az alkotmányban, addig ez nem is demokratikus jogállam, hanem egy teokratikus diktatúra. A nünüke mérete is lényeges: van, akivel azért egy idő után legalább az időjárásról lehet beszélgetni, esetleg ki lehet kerülgetni a Magasságos Atyaúristent az alkotmányban, de van, aki reggel felkel, és máris harcol a klerikális reakció ellen. Ez egy liberális nünüke — a liberalizmus és különösen annak magyar változata meglehetősen nünüke-intenzív. Vannak persze konzervatív nünükék is, pl. hogy Isten neve LEGYEN benne az alkotmányban. Van szocialista nünüke és lehetmásanünüke is. A Jobbik valójában egy darab nünüke, és hát elég nagy az orra, if you get my drift.
Nünükéinket azért szeretjük, azért etetjük, itatjuk, dédelgetjük, mert úgy pozícionálhatjuk magunkat a segítségükkel, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik, hogy bárkivel bármiről beszéljünk, véleményt, gondolatokat, eszmét cseréljünk.
Y nünükéje legyen mondjuk az, hogy 2006 októberében Gyurcsány Ferenc rendőrterrorista vérfürdőt rendezett a Belvárosban. Ha te erre azt mondod, hogy nem, nem rendezett rendőrterrorista vérfürdőt, elvesztél, kész vége, neked annyi. Ha azt mondod, hogy igen, rendőrterrorista vérfürdőt rendezett, de... akkor is elvesztél. A nünükeség lényege, hogy nincs "de". Ha azt hiszed, hogy szörnyen okos vagy, és ártatlan arccal megemlíted Y-nak, hogy Orbán hazudott tandíjügyben, akkor diadalittasan közli veled, hogy 2006 októberében Gyurcsány Ferenc rendőrterrorista vérfürdőt rendezett a Belvárosban, tehát... A "tehát" az olyan, mint a "de" a nünüke-iparban.
A lakosság szélesebb rétegei általában nem képesek arra, hogy professzionális erejű nünükéket szerezzenek be maguknak, kénytelenek beérni azokkal a szomorú, amatőr nünükékkel, amelyek éppen hogy csak arra alkalmasak, hogy tönkretegyék gazdájuk életét, másra nem nagyon. Az elit viszont képes megélni a nünükéjéből, és elsősorban mások életét teszi vele tönkre.
Ungváry nünükéje az ún. ártalmatlan avagy házi nünükék alfajához tartozik. A nünüke szerepe az ő esetében az, hogy jelezze, gazdáját nem lesz könnyű leliberálbolsiznia a Schmidt Máriának. Szerintem Schmidt Máriának azért sikerülni fog a leliberálbolsizás, tekintettel arra, hogy ő viszont óriás harci nünükéket tart, ezekre egyrészt karriert lehet alapozni, másrészt bárkit, bármikor, bárminek lehet nevezni.
Valójában már régen csak a nünükékről van szó, általában mi is nünükékről szoktunk írni, néha a sajátunkról, néha másokéról. Beleszerettünk a nünükéinkbe, büszkék vagyunk rájuk, kis dobozkákban tartjuk őket az ágyunk mellett. Nekem is van dobozom, egy egészen kicsi dobozom, jó, nem egy, hanem kettő... OK, legyen mondjuk kevés kicsi dobozom. Vélhetően Önnek is van doboza. Majd cserélünk képeket az aranyoskákról.
