Mindig megtiszteltetés nekünk, amikor az első titkár elvtárs karácsonyi nagyinterjút ad blogunknak.
Első titkár elvtárs? Nem kell ez a seggnyalás, fiúk, nem a Magyar Nemzetnél vagyunk.
Akkor hogy szólíthatjuk?
Miből lehet választani?
Lássuk csak: Pocakos Focista, Kedves Beteg, Zakkant Despota, Alcsúti Cézár.
Hát ez nem valami kedves. Most visszavághatnék, hogy szólítsanak bácsinak, de ezt a részt úgy is kihúznák. Akkor maradjunk inkább miniszterelnök úrnál. Annak legalább az egyik fele igaz.
Köszönjük. Miniszterelnök úr, összeírtunk néhány patetikus mondatot a karácsonyról, amit az interjú bevezetőjében helyeznénk el. Mit gondol róla?
Émelyítő. Nem is olvasom tovább, tökéletes lesz.
Eltelt egy újabb év és az országgyűlés továbbra is ontja az értelmetlen törvényeket.
Hát igen. Egy olyan rendszer számára, mint a miénk, nincs értelme azt nézni, hogy hová tartunk, mert azt senki sem tudhatja. Azt kell nézni, hogy honnan indultunk. Magyarországon 2010 előtt az elmúlt nyolc év jogalkotási deregulációjának hibájából 6700 hatályos jogszabály létezett. A nemzeti ügyek kormánya mindenek előtt ezt próbálta meg orvosolni, és elmondhatjuk, hogy mára közel 8000 hatályos jogszabállyal büszkélkedhetünk.
Minek ennyi jogszabály?
Mert a jogszabályírás az egyetlen dolog, amihez értünk. Őszintén megvallva, minden probléma, amiben matek, kompromisszumkötés vagy nem tizenegy játékos szerepel, kívül esik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének érdeklődési körén.
Mondana néhány dicsérő szót a saját tevékenységéről?
Köszönöm a lehetőséget. Tudják, olyan kevesen dicsérnek minket. Külföldön kizárólag pénzért, és jobban belegondolva, belföldön is. Most nem számolom a teljesen hülyéket, akiknek bármi tetszene. Én a saját dicséretemet érzem a leghitelesebbnek. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy mindent elkúrtunk, amihez hozzányúltunk, és még egy pár olyan dolgot is, amihez hozzá sem nyúltunk.
Nem fordítva?
De, fordítva is. Elölről, hátulról, alulról, felülről, oda és vissza. Gyakran járom az országot, meghallgatom az embereket a golyóálló üvegen keresztül és gyönyörködöm mindabban a rengeteg dologban, amit elkúrtunk. Sok munkánk volt benne, amire az edzések és a Videoton bajnoki és BL-meccsek között kellett időt szakítanunk, de sikerült. Ma Magyarország – és most, hogy kimondom, el is röhögöm magam – valójában erős ország. Mert ami nem öl meg, az erőssé tesz. És ha ez az ország túlél minket, akkor mindent túl fog élni.
Mostanra szinte minden társadalmi csoport a kormány ellen fordult. Elégedett a kommunikációval?
A kommunikáció szintén egy olyan terület, ahol mindent igyekszünk elkúrni. Magam hoztam létre azt a struktúrát, ami garantálja, hogy soha ne lehessen tudni, hogy miért ki felelős, mikor kinek kell megszólalnia és minek. A hatékonyabb kommunikáció érdekében időnként megszellőztetem, hogy nem vagyok elégedett ezzel vagy azzal a kommunikációs csapattal, ebből értik a kollégák, hogy elégedett vagyok velük.
A felsőoktatási reform kommunikációjával is elégedett?
Mivel? Ne röhögtessen. Milyen reform? Nincs itt semmiféle reform. Nézze, engem nem érdekel különösebben a felsőoktatás. Én annyit kértem Balog miniszter úrtól, hogy a felsőoktatás lehetőleg ne kerüljön semmibe, ezen kívül azt csinál, amit akar. Ha olyan ambíciói vannak, akár nemzetközileg elismert, minőségi felsőoktatást is létrehozhat, ha meg olyan, akkor pont az ellenkezőjét.
De hát a gyerekek még mindig nem tudják, hogy melyik szakra hány ponttól lehet bekerülni tandíjmentesen.
Ez volt a szándékunk. Sokan kritizáltak minket az elmúlt időszak ellentmondásos kommunikációjáért. Egyesek egyenesen hazudozással vádoltak minket.
És nem hazudtak?
Dehogynem. És eztán is hazudni fogunk, erre kaptunk felhatalmazást. Be fogjuk temetni a diákokat szavakkal. Értse meg, én nem akarom a kétharmados felhatalmazással bíró kormányzati ciklusomat ilyen marhaságokra pazarolni, mint a felsőoktatási reform.
Hanem mivel szeretne foglalkozni?
Rengeteg tennivalónk van még, amit az előző nyolc év katasztrofális kormányzása után helyre kell hozni. Tudta maga például, hogy Nyírlugoson, Dzsudzsák Balázs fatornyos hazájában nincs UEFA-szabványnak megfelelő futball-stadion?
És lesz?
Lesz bizony. Mire való a kétharmados felhatalmazás, ha nem arra, hogy történelmi tetteket hajtsanak végre vele. Európa történelmi változáson, egy valódi gazdasági rendszerváltozáson megy át, és erre Magyarországnak is válaszolnia kell, olyan mértékig és mélységig kell átalakítania és megújítania önmagát, amely csak kétharmaddal lehetséges.
Ezért fognak még több stadiont építeni?
Nem, hanem mert szeretem a focit.
Köszönjük az interjút és boldog karácsonyt kívánunk Miniszterelnök Úrnak és kedves családjának.
Én is kellemes ünnepeket kívánok az Örülünk Vincent-blog minden olvasójának. Aztán Kövér Laci barátommal ne nagyon tréfálkozzanak, mert nem szereti az ilyet. Csak úgy mondom.
