Most, hogy Havasi Bertalan, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetője a leghatározottabban kijelentette, hogy Semjén Zsolt véglegesen és hivatalosan is lezártnak tekinti a plágiumügyét, végre elkezdhetünk foglalkozni Semjén Zsolt plágiumügyével és véglegesen és hivatalosan is ipari termelésre állíthatjuk a mémgyárunkat. Kezdjük egy egyszerű felismeréssel: azt, hogy a plágiumügy mikor van lezárva, nem Semjén Zsolt dönti el, hanem a választó. Ezen belül én, és én még látok benne, mondjuk így, anyagot.
Tegnap Semjén kamerák elé állt és bejelentette a lemondását.
Illetve nem is: visszautasított minden erkölcsi természetű vádat és ellentámadásba ment át. Szerinte „az érintett oktatóknak a vitatott szövegeket szükségszerűen ismerniük kellett, ha bármilyen tudományetikai probléma lett volna, miért nem akkor jelezték, miért húsz év után akarnak pellengérre állítani".
Nicely played, sir. „Nem tudtam, hogy tilos lopni, soha nem mondták. Hetedik parancsolat? Soha nem hallottam róla. Nem tudok róla, hogy szóba került volna a teológiai disszertációmban, azt is úgy loptam." – válaszolta Semjén újságírói kérdésekre. Illetve, nem is: a bejelentése után sarkon fordult és kérdésekre lehetőséget sem adva méltóságteljesen elfutott.
Távoztában a válla fölött még hátrakiáltotta, hogy fekete PR-ral készülnek karaktergyilkosságot elkövetni ellene. Ötletem sincs, mi lehet az a fekete PR, de biztos valami illegális és keresztényietlen dolog, mint a feketemise vagy a feketevágás, mert nem tudom nem érezni a kifejezés mögött a dögletes kénkőszagot, a Sátán keze munkáját. Mindenesetre sokat fejlődött Semjén érzékenysége, mióta eldicsekedett vele, hogy Gyurcsány leamortizálása számára politikai feladat volt, melyet száz százalékosan teljesített.
Korábban már felfigyeltünk érdekes egyezésekre a Semjén Zsolttal szembeni szánalmas politika provokáció és Schmitt Pál bulvárkacsájának fordulatos és kacagtató története között. Ideje frissíteni a táblánkat. Eddig minden stimmel: kiderül, tagad, rábizonyítják, lezártnak tekinti, megy ez, mint a négyütemű fekvőtámasz.
Most jön az izgalmas rész: lesz-e elég bátorság az ELTÉ-ben, hogy visszavonja Semjén diplomáját. Az első próbálkozás biztató: kimondták, hogy Semjén súlyos tudományetikai vétséget követett el. Képzeljük el, ahogy egy állatkerti gondozó súlyos – khm, legyen e mint etológiai – vétséget követ el, és még a strucc is rávall. A folytatás viszont elég bátortalanra sikerült. „Sem az akkori, sem a most hatályos jogszabályok nem adnak eligazítást arra az esetre sem, ha az oklevél kiadását követően derül fény arra, hogy az oklevél kiadásának esetleges feltételei nem állnak fent" – jelentette ki Tausz Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Karának dékánja.
A strucc bután néz. Valaki csalással szerezte meg a diplomáját és nem tudják, mit kéne csinálni vele? Segítsünk az ELTE dékánjának, biztassuk együtt, hangosan. El kell venni tőle, drága Katalin. Mi mind nagyon szorítunk azért, hogy a költségvetési fosztogatás idején legyen elég bátorsága szembeszállni egy kormánytaggal. Ne legyenek illúziói, az ELTE azt fogja kapni jutalmul, amit a többi egyetem büntetésül: Orbán további elvonásokkal fogja meghálálni a gyávaságot.
A SOTE végül visszavonta Schmitt doktoriját. De még ez sem lett volna elég Schmitt lemondásához: Orbán személyesen döntött róla, hogy nem cipeli tovább azt a koloncot, amit Schmitt botránya jelent a kormányának. Ha az ELTE visszavonja Semjén diplomáját, attól még a Pázmány biztosan nem fogja visszavonni a doktoriját, ami egyébként valószínűleg nem állná ki egy utólagos vizsgálat próbáját. Ilyen vizsgálat természetesen nem lesz, még szép, hogy nem fogja kompromittálni az egyház a kormányzatba beépült legjobb ügynökét. Hogy Orbán kirúgja-e Semjént, azt könnyebb megjósolni, mint azt, hogy Orbán ráhúz-e még egy munkanapot Lisszabonban az elhalasztott Videoton-meccs miatt.
A két férfi után foglalkozzunk a kicsivel is.
Molnár Attila Károly régi kedvence blogunknak. Korábban volt vele egy lovagias ügyünk, fogalmazzunk úgy, hogy nem viszünk egymásnak virágot. Molnár szerepe Semjén plágiumügyében az volt, hogy jelentős szövegazonos egyezés található Semjén szociológia diplomamunkájának „javított" második kiadása és Molnár (Semjén korábbi konzulense) évekkel későbbi tanulmányai között. Molnár először azt állította, hogy a hvg azt inszinuálta, hogy ő lopta Semjéntől az ominózus szövegrészeket. A hvg természetesen pont az ellenkezőjét inszinuálta, tehát azt, hogy Molnár átadott Semjénnek részeket a saját munkáiból, hogy legalább második próbálkozásra el tudja fogadtatni Semjén szakdolgozatát. Molnárnak inkább arról kellett volna nyilatkoznia, hogy tudott-e róla, hogy Semjén felhasználta az ő munkáit. Ehelyett perrel fenyegetett meg mindenkit, aki olyat merne állítani, aminek az ellenkezője világos mindenki számára, mint a nap. Semjént kompromittálni nem volt bátorsága, megfenyegette hát az újságírókat.
Ha Molnár abban bízott, hogy ezzel az ügyet végleg és hivatalosan is lezártnak tekintheti, bizonyára csalódott. Azóta eltűnt kedvenc internetes élőhelyeiről, de bizonyára eljutott hozzá a hír, hogy mire is kíváncsi ebben az ügyben a közönség. Tegnap új nyilatkozatot adott ki, amiben azt sejteti, hogy nem tudott róla, hogy Semjén felhasználta az ő munkáit a szakdolgozatában. Persze nem ezt írta, hanem azt, hogy az államvizsga lebonyolítói neki nem mutatták meg a dolgozatot. Ezt vagy elhiszem, vagy nem, és vagy azt jelenti, hogy Molnár nem ismerte a második javított kiadás tartalmát, vagy nem. Legyen mondjuk a nem.
De legalább eljutottunk a tízmillió forintos kérdésig. Semjén plágiumával szemben egyedül a sértettnek, Molnárnak van joga fellépni. A jelentős szövegazonos egyezés ténye bizonyított. Molnár azt állítja, hogy ő nem lopott Semjéntől és hogy nem is tudta, hogy Semjén felhasználta a szövegeit. Tehát, Károly, tehát? Mi következik ebből? Segítsünk, Károly, kimondani a nyilvánvalót? Vagy inkább lehívod a neked állítólag rég beígért opciót és rástartolsz valami politikai kinevezésre?
