Orbán Viktor megint gyárat avatott, ilyenkor általában a fejébe száll a szénsav és vicces elszólások kíséretében távozik belőle.
„Ma ezen a földgolyón egyetlen ember sincs, se Brüsszelben, se Budapesten, aki meg tudná mondani most, milyen lesz a 2014-es költségvetés"
– mondta magabiztosan. Sőt, Viktor, sőt. Ma ezen a földgolyón egyetlen ember sincs, se Brüsszelben, se Budapesten, de főleg Budapesten, ezen belül főleg a magyar kormányban, aki meg tudná mondani most, milyen lesz a 2013-as költségvetés, mivel mostantól a kormány a zárószavazás napján is módosíthatja a sarokszámokat, és ezt vita nélkül fogadja el a parlament.
Júniusban Orbán még azt mondta ugyanezzel a magabiztossággal, hogy „egy rendes ország nem az év utolsó óráiban fogadja el büdzséjét, hanem már az év közepén tudja, milyen keretfeltételek között működik majd a gazdasága a következő esztendőben". Ugye, hogy megint megmondta előre a kis agyafúrt, csak nem figyeltetek? Egy rendes országban, azt mondta. Nem itt. Itt tényleg az év utolsó óráiban fogadják el a büdzsét, a következő év első óráiban pedig meg is bukik. Az új magyar gazdasági modell motorja a kiszámíthatatlanság, az olcsó analfabéta munkaerő és a pofára kivetett különadók, kenőanyaga pedig a stratégiai megállapodásokban parafált nagyvállalati korrupció. Az új magyar gazdasági modell tehát működőképes.
Egyébként természetesen nagyon pontosan lehet tudni, hogy milyen lesz a 2014-es költségvetés, ha Orbán Viktor számítása bejön. Az elfogadásának idejére ugyanis a Fidesz bejut a Nemzeti Bank széfjébe és az ott talált készpénzből visszafizeti az IMF-kölcsönt... várjunk csak, az ott talált pénzből előbb feltőkésít néhány számára kedves magánbankot, futballklubot és azeri-magyar leányvállalatot, aztán lecsapja a pénzt az IMF asztalára és megmutatja a seggét az Európai Bizottság számára. Addigra – legalábbis Orbán reményei szerint – megszüntetik Magyarország ellen a túlzottdeficit-eljárást is, tehát senki, de tényleg senki nem pofázhat bele, hogy milyen költségvetést állítson össze.
Orbán Viktor a naptárra néz és értelemszerűen választási költségvetést fog összeállítani, amelyben további unorthodox különadókat vet ki az eddig is szívatott ágazatokra (kivéve ez alól azokat a cégeket, amelyek bizonyságot tesznek stratégiai partnerségükről a megfelelő svájci bankszámlákra utalt szerény adományokkal), nyugdíjat emel, sőt visszaállítja a 13. havi nyugdíjat, rezsit fagyaszt, átad, avat és konszolidál.
De erről még korai lenne beszélni, hiszen
„ezek olyan feltételezések, amelyeknek jelenleg semmilyen reális gazdasági alapjuk nincsen".
Reális gazdasági alapjuk természetesen majd akkor sem lesznek, amikor költségvetést alapoznak rájuk, de mióta zavarja ez a Fidesz-kormányt bármiben is? Amikor meg már nem lesz korai beszélni róla, akkor meg már úgy sem tudtok tenni ellene semmit, hahaha.
Így van ez az önkormányzati adósságok átvállalásával is. Miután finoman utalt rá, hogy az állam nem fogja a teljes összeget kifizetni („akik előre gondolkodnak, azoknak van egy-két rossz sejtésük"), egy héttel később a kormányszóvivő már rémhírnek nevezte az ezzel kapcsolatos spekulációkat, hisztérikussá erősítve ezzel az államcsőddel kapcsolatos spekulációkat. Végül tegnap Orbán világossá tette, hogy
„Az a spekuláció pedig (...), hogy ha a kormány nem fizeti ki az adósságot vagy annak egy részét, az államcsődnek minősül, olyan felismerés, mint a kétszer kettő. A modern pénzügyi világban mindenki tudja, ha az adós nem fizet, azt csődnek minősítik."
Figyeltétek, mit mondott? Azt mondta, hogy szó sem lehet róla, hogy ne fizessék ki az adósságokat? Nem. Azt mondta, hogy tisztában van vele, hogy ha nem fizetik ki az adósságot, az államcsődnek minősül.
Ebből legalább azt megtudtuk, hogy ha államcsőd lesz, az tudatos tervezés eredménye lesz. Ezzel fog lezárulni a magyar gazdaság sikeres pénzügyi konszolidációja.
