Most, hogy Orbán megkezdte a 2014-es választási kampányt, a média állampárton kívüli része egyértelműen azt várja Bajnaitól, hogy feleljen meg a felfokozott ellenzéki várakozásoknak, és ő is valami ütős kampánynyitó beszédet tartson október 23-án, a Milla tüntetésén. Mintha ez lenne most a legnagyobb problémánk.
Semmi újdonságot nem mondok azzal, hogy a 2014-es választás lesz az utolsó alkalom, hogy megállítsuk a totalitárius Orbán-rendszert abban, hogy egyszer s mindenkorra befészkelje magát az életünkbe. A pártállam irányítói már eddig is megtettek mindent, hogy a pálya kizárólag feléjük lejtsen: önkényesen a saját előnyükre szabták át a választókerületek határait, egyfordulóssá tették a választást, a saját embereikkel töltötték fel a választási bizottságot, eltörölték az érvényességi küszöböt, levitték a jelöltállításhoz szükséges ajánlások számát, a győztest erősítő kompenzációs rendszert vezettek be és választási regisztrációhoz kötötték a részvételt. Van az a pénz (és már át is utalták a Századvég számlájára), amennyiért ezeket a módosításokat a választási eljárás tökéletesítésének, az információs önrendelkezési jog kiteljesedésének, a választók iránti tisztelet kifejezésének vagy a tiszta választások garanciájának nevezi az ember, de ezek nyilvánvalóan fizetett hazugságok. Ezt önfeledt pillanataikban a fideszes vezetők is beismerik.
Ha ezen a választáson újra az Orbán vezette pártszövetség nyer, akkor nem csak a szabadságnak lesz vége, hanem a mostani ellenzéki pártoknak és a hozzájuk kötődő holdudvarnak is: mehetnek az árokpartra pitypangot szedni. Még a balettba sem mehetnek vissza ugrálni, mert a baletthez is párttagkönyv kell majd. Számukra ez most a tét, és nem az, hogy megtarthatják-e a képviselői költségtérítésüket. Miközben a 2014-es választás még sportszerűtlennek, de szabadnak lesz nevezhető (ha nem romlik tovább a helyzet), az azt követő választások már szabadok sem lesznek. Az ellenzéki pártok anyagi forrásainak, médiájának, politikai mozgásterének elsorvasztása és politikusainak kriminalizálása után nem lesznek többé ellenzéki jelöltek, csak Orbán jelöltjei fognak versenyezni Orbán jelöltjeivel, és nem lesznek választók sem, mert ha nincs kiből választani, akkor az ellenzéki szavazók el sem mennek szavazni, végül de facto visszaáll az egypártrendszer.
Én nem látom, ki fogja itt 2014-ben legyőzni Orbánt. Bár az Orbán-rendszerrel elutasítása napról napra nő, az ellenzéki politikai erők mindegyike elfogadhatatlan a nagy többség számára. A szocialistákban a balos populizmust és a mutyikultúrát, a DK-ban a rossz karmát, az LMP-ben a nárcisztikus balos-zöld-antiglob becsípődést, a Jobbikban meg a birkafaggyúszagot nem tudom elviselni. A Milla és a Szolidaritás sötét ló, és minél többet tudok meg róluk, annál kevesebbet szeretnék tudni. Bajnairól elhiszem, hogy képes lenne kezelni egy válságban lévő országot és a költségvetését, de nem nézem ki belőle, hogy képes lenne vezetni egy nemzetet. Biztos vagyok benne, hogy az ellenzéki pártok elkötelezett szavazói is valahogy így gondolkodnak a többi pártról, a sajátjukat kivéve, amit viszont pont azért szeretnek, amit a többiek utálnak bennük. Tulajdonképpen mi ellenzéki szavazók sokkal több mindenben értünk egyet, mint azt elsőre gondolnánk.
Amit tennünk kell, nem lesz sem kellemes, sem könnyű. Egyetlen esélyünk van: ha az összes ellenzéki erő (és ebbe beleértem a Jobbikot is) szögre akasztja azokat a témáit, amiket a saját választóik szexisnek találnak bennük, és egy választási szövetségben indítják a jelöltjeiket a Fidesszel szemben. Félretenni minden ideológiai kérdést, elvi különbséget, egyéni ambíciót, sértettséget, a kemény magnak szóló üzenetet, és arra az egyetlen küldetésre koncentrálni, ami megmentheti őket az árokparttól: hogy 2014-ben le kell győzni a Fideszt. A küldetés teljesítéséig nem védjük meg a nyugdíjasokat, nem mentjük meg a devizahiteleseket, nem döntjük el, mennyi kapitalizmus legyen az egészségügyben, nem piszkáljuk az adórendszert, nem zárjuk be Paksot és nem vesszük bele a cigánybűnözést a btk-ba. Nem kell hatféle programot írni, félre lehet tenni a szakpolitikákat és a követeléslistákat. Ezekre most nem lesz szükség.
Az ellenzéki szövetségnek egy küldetése van: leváltani Orbánt, eltávolítani az államigazgatásból és a függetlenségüket elveszített hatalmi ágakból az orbánista funkcionáriusokat, kigyomlálni az alaptörvényből és a sarkalatos törvényekből a pártállami rendelkezéseket és lefejteni az oligarchákat az állami pénzcsapokról. Amikor ez megvan, helyre kell állítani a politikai verseny sportszerűségét, szabaddá kell tenni a köz- és a magánmédiát, átláthatóvá és működőképessé kell tenni a pártok finanszírozását és népszavazásra kell bocsátani az új köztársaság játékszabályait. Aztán feloszlatja magát a parlament, és az új választáson már mindenki meghirdetheti a saját programját, akár tele szájjal is szidhatja a korábbi szövetségesét.
Tudom, hogy ehhez minden ellenzéki párt és szervezet vezetőjének át kellene lépnie a saját árnyékát. Mindegyik úgy érezné, hogy elárulná vele a választóit, az elveit, az elvbarátait. Úgy éreznék, hogy az MSZP baloldali demagógia nélkül, a DK Gyurcsány nélkül, a Jobbik cigányozás nélkül vagy az LMP elmúltnyolcévezés nélkül olyan lenne, mint a vőlegény szerszám nélkül. Sőt, úgy éreznék, hogy a saját áldozatuk a legnagyobb, hisz a többiek csak egy hülyeséget áldoznak fel, de ők a számukra legfontosabb célt. Jelenleg mindegyik párt vezetése abban a hitben ringatja magát, hogy nem kell megfizetniük ezt az árat, és a választásig a pártja és saját személyes helyzetét is javítani tudja, ha külön száll szembe a gólemmel. Ez azonban egy ostoba és végzetes tévedés, amire nemcsak a politikai karrierjük mehet rá, hanem mindannyiunk szabadsága is.
És azt is tudom, hogy ez a helyzet az ellenzéki szavazóktól is emberfeletti kompromisszumkészséget követel meg. Bizony, lehet, hogy jobbikos jelöltre kell szavaznunk. Vagy gyurcsányistára. Azt kell fejben tartani, hogy nincs más választás. Nem lesznek jobbikos, gyurcsányista vagy millás jelöltek, csak az Orbán-ellenes szövetség jelöltjei. Vagy megesszük ezt a levest most az egyszer, vagy életünk végéig ez lesz a menü és Orbán Viktor lesz a főszakács.
Nyilvánvaló, hogy az ellenzéki pártok maguktól nem fogják feladni az identitásukat még átmenetileg sem. De ha ehhez az kell, hogy addig ütögessük össze Gyurcsány, Schiffer, Vona, Bajnai, Mesterházy meg a többiek fejét, amíg megértik a feladatot, akkor nem bánom: tegyük azt.
