Megtört a jég. Végre sikerült bizonyítékot szereznünk arra, hogy a printmédia piac nem haldoklik. Mi az hogy nem haldoklik?! Él és virul!
Csak azt sajnálom, hogy ilyen későn, a megjelenés után négy hónappal került kezembe a folyóirat, ha korábban jutottam volna hozzá, már megmutathattam volna az irányt a hasonló igényességgel előállított, ámde haldokló print termékeknek. A tanulmánykötetben a mai magyar közpolitikai gondolkodók színe-java publikál. A teljesség igénye nélkül néhány név:
Lánczi Tamás
Kumin Ferenc (ellenzékelemző)
G. Fodor Gábor
Gyürk András
Mezei Balázs
Heim Péter
Matolcsy György
Böszörményi Nagy Gergely
Polgár Dóra (diákpolitikus)
És aki sohasem hiányozhat:
Molnár Attila Károly (aki néha nem Ő)
A kötet sajnos csak printben olvasható, megrendelhető a kiadónál, de vonalkóddal és árral (995 Ft) is ellátott, vagyis kiskereskedelmi forgalomban kapható. És itt következik a legfontosabb dolog, amiért érdemesnek láttam billentyűt ragadni. A 211 oldalas kiadványban ugyanis a következő cégek hirdetnek (a teljesség igényével felsorolva) 1/1 színes oldalon:
Volksbank
ELMÜ
T-Mobile
E-On
Richter Gedeon
Microsoft
Volkswagen
A folyóirat kiadója az a Századvég Alapítvány, amelyről tudjuk, hogy az elmúlt két évben meglehetősen jól ki lett stafírozva állami és/vagy kormányzati megrendelésekkel.
A fent felsorolt multicégek mind fantáziát, célközönséget,fogyasztót és a legolcsóbb CPP elérést látták meg ebben a szellemi melegágyban.
Hogyisne lenne vonzó és eladható a termék, amelyiknek a reklámja olyan magasröptű gondolatok környezetében jelenik meg, mint (ismét a teljesség igénye nélkül, csak a gyöngyszemek):
"...A férfiasság a Nyugat rejtett erőforrása. Hogy megértsük miben is áll a férfiasság, célszerű hétköznapi, mindenki számára árulkodó példákhoz fordulnunk. A Volt egyszer egy vadnyugat párbajjelenete, Bill méltósággal viselt utolsó öt lépése Tarantino filmjében (köszönjük!), Humphrey Bogart, azaz Rick a Casablancában, mind- mind a Férfiasság egyértelmű példái..." (G. Fodor Gábor)
vagy:
"...Más megfogalmazásban a politikában a középosztály és a polgárság jelentése a hit, hogy élhetünk jobban- anyagi és szellemi értelemben is. Szellemi ideológiája áttöri a bal- jobb törésvonalat, öntudatos állásfoglalása az, hogy magyar és felelős önmagáért és környezetéért..." (Polgár Dóra, diákpolitikus)
vagy:
" A nyugat-európai középréteg, szemben az amerikaival, jórészt libertinus, vallástalan és a demokrácia örve alatt alig burkoltan totalitárius elképzeléseket proponál. Az európai fejlett társadalmak a régi vallási alakzatokból csupán a totalitárius törekvést őrizték meg, és miközben a libertinizmusra hivatkoznak, ennek kötelezővé tételével intoleráns és perzekutív felfogásokat támogatnak..." (Mezei Balázs)
vagy:
"...A középszer ugyanis nem boldog az underclass eltartása miatt, legfeljebb pragmatikus okokból elfogadja azt valamekkora mértékben. Ugyanakkor magántulajdona kicsinysége kikényszeríti a piacra, ahol megtapasztalhatja gyorsan gyengeségét... Az underclass irányába történő átcsoportosítással szemben piacpárti vagy meritokratikus erényeket hangsúlyoz, míg a gazdaság vagy a média (sic!) hatalmasaival szemben elvárja az állam védelmét, ezek szabályozását..." (Molnár Attila Károly)
Miután az állami/kormányzati megrendelő felé benyújtjuk a kefelevonatot, nincs az a kommunikációs közszolga, aki az abban látott hirdetések hatására ne akarna az ő hálás és értő közönségéhez eljuttatni néhány nélkülözhetetlen információt a kormányzati munkáról és annak áldásos hatásairól.
A kiutat jelentő megoldás tehát valamennyi folyóirat számára, amely nem kap állami és/vagy piaci hirdetést a következő:
Szerzőgárdát felkeres, tanulmányt megrendel, piaci szereplőkhöz fordul és... dől a lé.
A piacról.
Is.
Médiamunkások! Előre!