Lánczi Tamás miniszteri kabinetfőnök szíves közlése szerint „egy végletesen legyengített és szétzilált apparátust örökölt meg a kormányzat”. Egész eddig azt hittem, hogy az államigazgatás legtúlfizetettebb tisztviselője Lánczi kollégája, Megadja Gábor, de most úgy tűnik, a Subba elhozta nekünk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének leglinkebb, legkutyaütőbb fideszes koloncait, a Nemzetgazdasági Minisztérium Tervezéskoordinációs Államtitkárságán tenyésző Boldogságkutató Műhely csapatát.
A kormányzás elmúlt két éve sikeres volt, nyilatkozta Orbán Viktor, mert mindkét fő célunkat elértük: mindent elloptunk, amit csak akartunk, és senki nem vett észre semmit. Bár lehet, hogy nem pont ezt mondta (nem mindig tudom követni az élőbeszédében az elbeszélő én és a kollektív én folyamatos váltogatását), de a megfejtés egyértelmű: a kormányzás csak ürügy, egy hevenyészve összetákolt díszlet, ami mögött szorgos munkások hordják ki a közpénzt a nemoligarcháknak és a tutiba belecsöppent mázlistáknak.
Vitézy Dávid kinevezését megértettem. A Szájer Fanni-Orbán Ráhel projekt is elég kézenfekvő volt, hiszen miért ne kapjanak milliókat a pártállami vezetők gyerekei játszadozásra. Az Oroján-mém először megijesztett, de végül meggyőzött arról, hogy ennek így kell lennie. A tehetségesek elhúznak mosogatni Londonba, a hülyékből meg pályázati pénzosztók lesznek. Ha nem egyenesen miniszteri kabinetfőnökök.
Globális befektetői konszenzus van abban, hogy ha a magyaroknak jó úgy, hogy az állam adóügyeit egy begombázott félhülye vezeti a Heti Válasz könyvismertetőiben kiadott iránymutatásokon keresztül, és ezért hajlandóak megfizetni a csődkockázati prémiumot, akkor hagyni kell őket. A Tervezéskoordinációs Államtitkárság feladat- és hatásköreit az Országos Anyag- és Árhivatal 1981-es deregulációs rendelete szüntette meg, mint utólag kiderült, nem elég alaposan. A 2010-ben államtitkárságként feltámadott tudományos köldökszöszfejtő részleget vezető Csizmadia Norbert utolsó előtti generációs fideszkáder: bámulatos karriert futott be a fideszes gazdasági szubkultúrában kizárólag gazdaságfejlesztési halandzsázással. Ebben a szintetikus szerek által kiváltott hallucinációk, mindenhatósági tévképzetek és ingyen single malt whisky-k által stimulált közegben merült fel az igény a boldogságkutatásra.
Mert a pénz nem boldogít, kedves barátaim, gondolták az NGM-ben. Ezért inkább elvesszük tőletek, és a boldogság egyéb formáit próbáljuk felkutatni nektek. A Boldogságkutató műhely csapata, Horváth Dóra és Vadkerti Virág (és ez még csak az indián nevük) a „Több jó nőt a közigazgatásba, mindegy minek” című kezdeményezés részeként került a minisztériumba, mert a vezetés belátta, hogy jobban megy az Angry Birds is, ha jó nők dobálják a tagjaikat a közös helyiségekben. A Műhely hős dolgozói éjt nappallá téve (bizony) kutatják a boldogságot — Nektek. A hónap végén megkapják az értesítő SMS-t a pár százezer forintos fizetésük jóváírásáról, elszomorodnak, mert a pénz nem boldogít, gyerünk bulizni. Másnap délután általában feldobva érkeznek munkába (régies, vulg.), és a munkájuk velejárójaként szinte csak viháncolva látják őket a minisztérium folyosóin. Vajon megtalálták-e a boldogságot?
Mert ha nem, én elárulhatom a titkát. Amint megbukik Orbán, lehetőséget adnék a lányoknak, hogy követ fejtsenek közmunkában, és megismerkedjenek egy új fajta boldogsággal: a műszak végét jelző sziréna okozta euforikus örömmel.
