Mi vagyunk a nép, akár tetszik, akár nem. Átlagosan, mi vagyunk. Mi mocskosbuzizunk a Kossuth téren, nekünk zsidózik a Bayerzsolt, értünk lop a Közgép, mi dicsérjük a Matolcsy Gyuri eszét, és mostanában, átlagosan, mi gondoljuk azt, hogy az ország tele van burundikkal. Gyakorlatilag több burundi van itten, mint a Burundiban. Nem beszélve a zsidókról, a cigányokról, a kínaiakról, és (két merevrészegen elkurjantott porlik mint a szikla között) erdélyi véreinkről, akik amúgy meglepően hamar lesznek románok, ha éppen nem győzött a Fradi, savanyú a Kinizsi, büdös a cserkészkolbász. Egy burundi, egy kínai, egy roma, da capo al fine.
Ezek vagyunk mi. Átlagosan mi vagyunk ilyen borzasztóan futballokos, jószagúan szimpatikus egy nép, aki még a Hugh Grant-nek is megmondja, hogy hová menjen. Átlagosan mi mindenkinek megmondjuk, és átlagosan mindenkinél jobban tudjuk, átlagosan mi mindent bekenünk egy kicsit lila lóbalzsammal, mert átlagosan mi a trambulinról nem ugrunk, hanem belepisikélünk a medencébe. Nem, nem a zongorába, átlagosan, mi a körmöspacalt tudjuk, nem a zongorát.
De leginkább a százalékot tudjuk így átlagosan, hogy mennyi a roma, a zsidó, a burundi.
Romániában megbuktatják a kétharmadot az érettségin, nálunk az a kétharmad, átlagosan mi, sőt ugye jóval az átlag felett mi, rábízza az országot a Selmeczi Gabriellára és a Szijjártó Péterre. Előre megfontolt szándékkal bízza rá, átlagosan, és ugye Selmeczi Gabriella nem az a típus, aki zsákbamacskát árul. Mi átlagosan elhisszük, hogy pusztán azért mert imbecillis valaki máris jó miniszter, hogy ha az állam megadóztatja az adót, és utána az adó adóját, és éjjel a keresztútnál hétszer elmondja visszafelé, hogy turizmus és simplicity, akkor lenyomja a Szingapúrt. Átlagosan, halálosan komolyan vesszük Hoffmann Rózsika nénit, és nem húzunk el az országból, csak mert ott akadálymentesítik a karriert, vagy mi. Jó, ezt átlagosan sem értem. Viszont átlagosan van asztalunk az alaptörvényhez, átlagosan örömmel adjuk oda a magánnyugdíjunk, bárkinek aki kéri. Átlagosan békemeneten követeljük, hogy az IMF azonnal. Hogy konkrétan mit csináljon az IMF azonnal, azt átlagosan sem tudjuk, de nem is ez a lényeg. Átlagosan, az azonnal a lényeg.
Meg az a lényeg, hogy itt egyre több a szingaléz, az ausztrál és a jeti, százalékban meg még több, átlagosan, már csak szingaléz ausztrál jetik vannak, ők isszák el előlünk a langyos Kinizsit, ők eszik el előlünk a büdös cserkészkolbászt.
Lenne néhány keresetlen szavam az átlagos magamhoz, hogy mégis kinek a micsodájával szórakozzak fülkeforradalom idején. Hogyan ismerjük fel a nyáladzó idiótát, miután két éve keveri össze a GDP-t a gólaránnyal.
És persze elmesélném neki, hogy ha a lakosság hetvenhárom százaléka szingaléz ausztrál jeti, akkor esetleg, jó eséllyel, már láttál átlagosan pár szingaléz ausztrál jetit, te, én, nagyon hülye ember.
De nem szólok be magamnak, csak nézek bele átlagon kívül, nem felett, kívül, a tükörbe, nézem átlagos magam, hallgatom ahogy hullik az átlagrozs az átlagszámból, százalék és burundi és százalék és burundi. Nem vagyok boldog.
