Akkor ma „közkívánatra” utazzunk egyet nagy svunggal oda és vissza az időben. Először odafele vissza az időben, a múlt század harmincas negyvenes évek USA-jába, amelynek dél, főleg feketék által lakott részein kialakulva a szving a jazz egyik populárisabb ágaként, elterjedt. Remek szerzőkkel és előadókkal, szinte mindenki ismer több klasszikus számot. Elterjedt, és kisebb-nagyobb visszahúzódások után újra meg újra divatba jött.
Nekem két dolog tetszik a szvingben: az egyik a ritmikus és dallamos, esetenként improvizatív életöröme, a másik pedig hogy kifejezetten nem macsó, hanem nő, sőt NŐ szerető hangulata van :-).
Ezzel már vissza is jöttünk a jelenbe, ahol az „ősökhöz” méltó utódok nyomják napjaink talpalávalóját, és ahogy az egyik youtube-os kommentben olvastam: „Ugye nem csak én érzem, hogy mozog a lábam, ahogy hallgatom a számot?”. Hát nem!
Itt van pl. Big Bad Voodoo Daddy Dél-Karolinából, vagy a Cherry Poppin' Daddies Oregonból, aztán a Royal Crown Revue Kaliforniából, valamint a Squirrel Nut Zippers Észak-Karolinából.
Kicsit tágabban értelmezve a szving hangulatot, íme egy finom Ravel feldolgozás a Pink Martinitől. Ha már Ravel és Franciaország, akkor Caravan Palace.
A végére hagytam a hogyan továbbot, a szving legfrissebb újjászületését, az elektro-szvinget. Az elektro-szving esetenként átmenet a szving és a groove között. De hogy ez is lehet izgalmas, arra ez a korhatáros, ámde elmosódott amatőr konyhai bútor reklámfilm a bizonyíték :-).
