Kedves Olvasó, olvasta Ön, Edmund Burke-től a Reflections on the Revolution in France-t, esetleg John Rawls-tól a Theory of Justice-t? Ugye, hogy nem. Ön ott, az a szemüveges, ne stréberkedjen, a huszonhetedik oldalon letette, és elment az uszodába.
Kedves Olvasó, tegye a szívére a kezét, Ön politikafilozófus? Ugye, hogy nem. Érdekes-e, hogy Ön vagy én, mit gondolunk a konzervativizmusról vagy a liberalizmusról? Ugye, hogy nem. Szokott-e Ön konzervatív vagy liberális lenni a fürdőkádban, közértben, uszodában? Még mindig nem. Mikor szokott Ön konzervatív vagy liberális lenni? Akkor, amikor leül a Kedves Olvasó a kis számítógépezete elé, és elindul a Kedves Olvasóban a vezérhangya. Leírja, hogy Lódarázs nick miért fasiszta, Zulu878 miért liberálbolsi, miért begyepesedett hülye bigott minden konzervatív, miért pedofil drogkereskedő minden liberális. Lódarázs és Zulu828 riposztja is hasonlóan mély és szellemes, aztán megy mindenki a dolgára.
Egy napig megint nem tetszik konzervatívnak vagy liberálisnak lenni, általában Stocika a Vén Hermelin nicknek sem tetszik lenni, legalábbis nagyon reméljük, és mi is így vagyunk ezzel. Ez a konzervatív-liberális, jobber-baller izé azért van, mert nem járunk eleget színházba, kiállításokra, nem olvastuk, nem néztük meg, és nem érdekel az, amiről beszélnünk kellene, és sajnos angolok sem vagyunk, mert akkor ott lenne az időjárás. És igen, vannak akiknek jó, hogy mi porszem lehetünk az ő homokozójukban, hercig kis kommentkatona és aláírásgyűjtő.
A konzervatív-liberális tematikáról azt gondoljuk, hogy lényegesen komplexebb az Újpest-Fradi dichotómiánál. Méteres les volt, a mi szögletarányunk sokkal jobb! Bezzeg az adósságunk a GDP-jükhöz képest, bezzeg a médiatörvényünk a handótündéjükhöz képest! A futballban a csalarohadtbíró az az elmúltnyócév, a Torghelle Sanyi meg a Szanyi kapitány.
Komolyra fogok fordulni.
A konzervatív-liberális-jobber-baller mutatványunk a Lajtán túl még csak nem is vicces. Nem érdekel senkit, hogy Made in Liberal Hungary vagy Made in Conservative Hungary, az érdekli őket, hogy ne essen ki a kereke, ne legyen vízíze, ne álljon le minden félórában, és főleg legyen sokkal gyorsabb és finomabb, és ha lehet bézsebb, mint a Made in Slovakia vagy a Made in China.
Mi azon vitatkozunk, hogy kinek a lovagja kurzusabb, hogy a Gálvölgyi művész úr kossuthdíjasabb-e vagy a Balázs Péter színigazgató úr. De csak John Malkovich-menet van, Dörner György-menet nincs. Orbán Viktor kilencvenháromezer négyzetkilométeren oszthat díjakat, ahogy a Gyurcsány is csak ott oszthatott. Hatmilliárd embert nem érdekel az, hogy Lánczi András jobberebb-e mint amilyen baller a Tamásgazsi. Hatmilliárd ember nem olvas Mandinert és — alig akarom elhinni, de hatmilliárd ember nem olvas Vincentet se.
Amikor valaki hatvan nap alatt átkenuzik az Atlanti óceánon, az a maga fenséges és tökéletes feleslegességében is sokkal nagyobb produkció, mint ötezerkétszáz kilométernyi beszólás a Zulu828-nak.
Minden sűrű halmazban van tetszőlegesen hosszú számtani sorozat... Ezért megéri élni, erre rá lehet tenni egy életet, Zulu828 legyőzésere nem. Kedves Olvasó, nem tudom, hány éve van még hátra, tíz vagy hetven, de kérdezte már magától, hogy lesz-e annak a tíz vagy hetven évnek értelme? Ez a kérdés, ezt kell megkérdeznie magától mindenkinek, nem azt, hogy különb-e a konzervatívoknál vagy a liberálisoknál. Egy konzervatív csimpánz is képes különb lenni egy liberális csimpánznál és viszont. Ez a színjáték nem rólunk szól, ez a színjáték nem helyettesíthet egy életet.
Valamit le kell rakni arra az asztalra, Kedves Olvasó! Nem kommenteket, nem a nagy konzervatív liberális tutit, hanem valamit, amire azt mondhatja: igen, hölgyeim és uraim, ez itt az életem produktuma, nem Stocika a Vén Hermeliné, hanem az enyém, nem valamiféle -ságé vagy-izmusé, hanem az enyém. Az én éveim, az én verejtékem, az én életem... and I am damn proud of it.
