Ha mégis létezne valamiféle isten (istenek, mert ki tudja, hátha ott is divat időnként a bázisdemokrácia), akkor arról egy dolog teljes bizonyossággal kijelenthető: nagyon nem olyan, amilyen a legtöbb eddigi mese szerint lennie kéne. Nem állítom, hogy ne lehetne benne a perifériás látásában a Föld és az emberek, de nem hinném, hogy sokkal jobban, mint amennyire mi odafigyelünk egy exobolygó valamelyik nyamvadt kis hegyének az eróziós folyamataira.
Erre közvetett bizonyítékaim is vannak, egyre bőségesebben. Úgy vélem, hogy ha létezne egy olyan isten, amilyennek az országgyűlésünk (lásd még: concilium oecumenicum), mint az istenhez fűződhető emberi viszonyulások legfőbb földi megszabója által beszentelt vallások az istent leírják, tehát hogy egy eszelősen hatalmas lény, teremt és szétkúr időre, világosság és sötétség ura, minden létező barmok teremtője, és a többi izgalmas szkill, szóval ha létezne egy ilyen közszereplő, és amint azt a hiedelem tartja odafigyel minden egyes barmára, akkor itt, erre mifelénk eseménynek kéne lennie.
Kénköves eső, sűrűn csapdosó istennyila, fröccsenő vér, kiloccsanó belek, rendezte Mel Gibson. Vagy az ellenkezője: a röhögéstől a bárányfelhőkről a földre pottyanó kaporszakállú. Egy biztos: ha létezne és olyan lenne, mint amilyennek lerajzolják, akkor ezt, ami nálunk zajlik szó nélkül nem hagyná.
Sajókaza. Én azt látom, hogy az egyik cég félti a befolyását a másik cégtől, és amint az már csak lenni szokott néhány szerencsétlen sorsú ember ott áll a kaukázusi krétakör fészkes közepén és Isten vagy Buddha vagy Orbán, vagy éppen minek híjják a Fennvalót nevében cibáltattatik széjjel. Vallásfilozófiailag eléggé képzetlen lennék, ezért nem vagyok teljesen biztos a szakkifejezés helyességében, de én azt látom, hogy az ilyen szétcibálások után mindenki áhítatos, átszellemült arccal viszi a kitépett kar, láb, törzs, fej, és egyéb megkaparintott darabokat és fennen szóval prédikálja, hogy: megváltottuk őket, halleluja! Ez például megfogott:
Néhány nappal később a romák állítása szerint a település polgármestere többeknek is feltette a kérdést: tudják-e, hogy a buddhisták gyerekeit nem kereszteli meg a helyi katolikus pap, s egyházi temetést sem kaphatnak.
Oké, polgármester, ki nem szarja le, őt a nép választotta, tehát kihazudhatja a szemünket, hiszen pont ezért választottuk, de mit szól mindehhez a katolikus anyaszentzéerté? Ki a helyi katolikus pap Sajókazán? Van egyáltalán olyan? A kazincbarcikai területi kirendeltség honlapja szerint nincs is, hanem a sajókazai csak afféle „oldallagosan ellátott plébánia”, ahol is a zéreté kazincbarcikai menedzsere, a honlap szerint nevezett Vitális Gábor plébános látja el mindazokat a feladatokat, amelyeket az oldallagos ellátás, legyen bármi is az, előír.
Nyugtatta-e meg Vitális Gábor oldallagosan a sajókazai katolikus romákat a polgármesteri fenyegetőzést illetően? Mondott-e pár hangos vigasztaló szót, messze hangzót, hogy a többi szerencsétlen sorsú településen is hallják a szerencsétlen sorsú hívek, miszerint ne a hülye polgármesterek obskúrus baromságaira figyeljenek, hanem az egyházi örömhírre, mely szerint nem kell félni, esketünk, keresztelünk, temetünk, hiszen megértjük mi, hogy a szegény ember hite hogyan működik, ettünk mi már Maslow-piramist, tudjuk mi az? Kiállt-e a vegzálás, pláne az állami vegzálás ellen a katolikus egyház, vagy inkább sunyít, hiszen ki ne örülne annak, ha éppen a konkurenciát is mogyorózzák? Odatartotta-e a katolikus egyház a buddhisták másik orcáját is az állami pofonnak? Hát a cigányokét?
Mert ha csak csöndben lapít, ha tartja a pofáját, akkor bűnös. Cinkos némaságban, ráadásul aljas indokból elkövetett módon.
Külön kiemelendő, hogy az ilyen hithűségi emberkedést leginkább olyanokkal szemben foganatosítanak az istenhivatal magyarországi kirendeltségei, akik hát hogy is mondjam, nem kifejezetten erős érdekérvényesítő képességgel bírnak, leginkább azért, mert a seggük is kinn van a gatyából. Ezzel szemben ha a felső tízezer valamelyik unatkozója a katolikus hite mellett némi kis ilyen-olyan egyéb ezotériába is belekóstol, ott pisszenni se mernek, sőt, jó pénzért megáldják neki a fengshuit is. A sajókazai cigányt nem temetik el, hangzik a fenyegetés, és teljességgel hihető, hogy a katolikus egyház is így gondolja, mert ha nem így gondolná, kikérné magának ingerülten, szóval a cigány nem kap a szerkliből, mert az éhenhalás helyett volt pofája a buddhistáktól elfogadni a kenyeret, ezzel szemben a csőgazdag burzsuj oda és akkor rendel magának egyházfit, ahová és amikor akar. Sámánszerkóban jöjjek, vagy inkább bíbor tangában? Nem gond, van ez is, az is, csak pénz kérdése. Lökjön az uraság pár guligát a bitangkasszába, és rendeljen!
Orbán gyóntatója. Ha érvet keresnék az antiklerikálisságom megtámogatására elég lenne Balog Zoltán nevét kiejtenem. Ő az, aki a romagyilkosságok idején azzal házalt, hogy lófasz van ebben az országban, nem rasszizmus, és a gyilkosságok is inkább csak valamiféle romák közötti leszámolás lesz az, mert hát ezek ugye ilyenek, tudjuk mink aztat, kacsintás. Ezt mondta Orbán szolgája 2009-ben:
"Nem engedhetjük meg, hogy bárki is visszaéljen a kisebbségi csoportok valós vagy vélt félelmeivel. Visszautasítjuk azt a vádat, hogy Magyarország rasszista ország lenne. Felhívunk minden közszereplőt, hogy a romákkal vagy nem-romákkal szemben elkövetett brutális bűncselekményekről, konkrét ügyekről ne alkosson elhamarkodott ítéletet, ne prejudikáljon. Hiszen számos esetben bebizonyosodott már, hogy az egyes elkövetőket nem rasszista indítékok vezették, hanem romák közötti leszámolás volt az indítéka az adott bűncselekménynek."
Phhő, visszautasítjuk! Magyarország nem rasszista ország, hanem csak olyan ország, amelyiknek a polgárai 70%-os elsöprő többséggel elutasítják (isten szolgájának a szájából édes ez az eufemizmus – Jézust is csupán „elutasították”, egyenesen a Golgotáig, ugye tiszteletes úr?) a cigányokat, de ez nem rasszizmus, hanem mondjuk habcsók:
"Balog rámutatott, hogy egy felmérés szerint a magyarok 70 százaléka elutasítja a romákat. "Osztozzon az összes párt 30 százalékon és a maradék 70 százalékot engedjék át a Jobbiknak?" - fogalmazott az államtitkár. "A nyugati médiában nem fogják fel, hogy a rasszista előítélet nem egy velünk született tulajdonság, hanem társadalmi folyamatok eredménye"."
Az orbánizmus első két éve alatt ekkorát változott az ország. 2009-ben még ki kellett kérni, és azt állítani, hogy nincs itt semmi látnivaló, ezek a mocskos cigányok már csak ilyenek, de a magyarok, na, azok aztán végképp nem rasszisták! Most meg miről szól a zsoltár? Hogy a magyarok 70%-a mégiscsak valami, na, nem, nem rasszista, mert az csúnya szó, a magyar az nem rasszista, csak elutasít. A magyarok 70%-a elutasító habcsókista. És az a kibaszott nyugati média nem érti a folyamatokat, nem érti, hogy isten szolgája milyen hatásokra csinál segget a szájából, bő kétéves vetésforgóval. Büdös nyugati média, biztosan megszállhatta a Sátán, egzorcistát rája!
Balog Zoltán elmondta, hogy a kommunista időkben illegálisan olvasta a Neue Zürcher Zeitungot (NZZ), ahonnan a lengyelországi eseményekről is tájékozódhatott. "Azt mondtam: ez a független tudósítás". Most viszont úgy látja az államtitkár, hogy "az egykori kommunisták, valamint azok gyermekei és unokái az állítólagos liberálisokkal fognak össze, s a Standarddal, az NZZ-vel és a Süddeutsche Zeitunggal együtt ágálnak azok ellen, akik 20 évvel ezelőtt Magyarországon a demokráciáért és a kommunizmus ellen harcoltak".
És ez az ember Orbán gyóntatója! Na, ha csak így nem.
Államadósságcsökkentő-cirkusz. Naná, hogy az isten fasza ide is beteszi a lábát. Miért lehet az jó a klérusnak, ha ennyire iparkodik megutáltatni velem a céget, a gyakorolt vallást, ezt az egész spiritu-izét, fel nem foghatom. Ambivalens érzelmekkel figyeltem a tudósításokat erről a Papp László Sportarénában celebrált miafrancról, mert egyrészt nem tudok nem rosszmájúnak lenni akkor, amikor látom, hogy a súlyos hülyeség még egy súlyosan elhülyült társadalomban is elbukik, másrészt pedig egy egészen picit zavar az a kéj, amivel egyes orgánumok ezt az eltaknyolást tálalják. Tíz különféle kameraállásból mutatják, amint a szerencsétlen lúzer hatalmasat testel, kigyullad a lámpa, most tessék tapsolni és nevetni!
Több lehetőség is előfordulhat, én a jóindulatúval kalkulálok, abból indulok ki, hogy Rédly Elemér plébános egy jó szándékú, egy jót akaró, de nem túl értelmes ember, hívják még az ilyent hasznos hülyének is. Ha picit is értelmesebb lenne belátná, hogy az államadósság sokféleképpen csökkenthető, igen, végső soron akár még úgy is, ahogyan azt ő elképzelte, hiszen fogalmilag a Himalája is elhordható kiskanállal, kérdés, hogy van-e értelme úgy nekiesni. Ez az államadósság-csökkentő alap háromnegyed év alatt összeszedett vagy 200 milliót, aminek egy jelentős része olyan pénz, amit a katolikus egyház a költségvetésből kapott, tehát a plébános úr segítségével az állam sikeresen átrakta egyik zsebéből a másikba, mínusz költségek. Ez a mostani koncert is úgy nézne ki egy nagyobb elszámolásban, hogy pártízezer forintos bevétel áll szemben egy alsó hangon is milliós kiadással, amibe a sportcsarnok működtetése és a cirkusz performálása került. Csökkentettük az államadósságot mondjuk 50 000 forinttal, és ennek volt egy egymilliós költsége, atyám, csak így tovább, pármillió év, és már a végére is értünk!
Rédly Elemér olyan, mint az a lelkes városi, aki a méheket azzal óhajtaná megtámogatni a méztermelésben, hogy segít nekik zümmögni.
Közben meg mit látni? Hogy a rendezvényre odatódulók, tehát elvileg azok, akikről feltételezhető lenne valamiféle elkötelezettség még csak fogalommal sem bírnak arról, hogy mi is ez az államadósság. Vélhetőleg azt se nagyon tudják, hogy az állam úgy egyáltalán mi is, hogyan működik, mitől lesz pénze, ki mondja meg, hogy azt hogyan költsük el, effélék. Én nem tudom hogyan zajlott ez az egész banzáj, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy az atya odament volna a riportban megszólaltatott fiatalokhoz, és szépen elmagyarázta volna nekik, hogy mi is ez az egész. Mert ha feszíti szét a népéért, a nemzetéért való tenni akarás, akkor talán lenne számára más pálya is, nem feltétlenül csak ez a hasznos hülyének levés, amit Orbán ráaggatott. Ambicionálhatná azt is, hogy ő legyen az, aki minél több embernek, főleg fiatalnak magyarázza el a társadalom, az állam működését, gazdálkodását, hogy minél kevesebb fiatal mondhassa azt nagy röhögve, miszerint: leszarom, ez az ő bajuk, engem nem érdekel, legfeljebb megszívom én is, de akkor még inkább leszarom, mert ez akkor is az ő bajuk. Megkérdezhetné tőle, hogy gyermekem, kikre gondolsz, amikor azt mondod, hogy ez az „ő” bajuk.
Valamint akinek úgyszintén a plébánoshoz hasonlóan feszíti a szűvét a nemzetért való tenni akarás plusz a zsebét a pénz az ugyanúgy találhatna ennek a feszítésnek értelmesebb kihasadási csatornákat, mint ez az államadósság-csökkentés. De hát ha így lenne, akkor nem lennének ők hasznos hülyék, nem tudna működni az orbánizmus és én nem mélyednék el mégjobban az antiklerikalizmus nem túl üdítő mocsarában.
A kockázatok és mellékhatások tekintetében. Nem, nekem nincs bajom istennel, sem a kisbetűs sem a nagybetűs istennel, nincs bajom azokkal, akik hisznek a létezésében, sem azokkal, akik tagadják, és nincs bajom „a” hívőkkel. Úgy általában a klérussal sincs bajom, ami bajom van az a konkrét hazai megnyilvánulásaikkal van, és itt adódhat némi sértődés, mert sokan vannak, akik azzal érvelnek, hogy én csak egy kicsinyke szeletét vizsgálom egy nagyonnagy egésznek, és ennek a kicsinyke szeletnek az alapján mondok véleményt az egészről. Egyrészt igen, másrészt nem. Igen, mert így működik a világ: ha Ali egyszer az életben kecskét baszott, akkor őt többet már a büdös életben nem fogják Kórházépítő Alinak hívni, hanem. Másrészt pedig nem, nem akarok túláltalánosítani, ha azt mondja a kedves olvasó, hogy bezzeg az ő klerikálisa mennyire egy hűdehajde, akkor én az előtt fejet hajtok, áldassék. Viszont adassék meg nekem az a lehetőség, hogy amit visszataszítónak tartok az istenbizniszben, azt elmondhassam, és akit zavar, hogy a kedvenc egyházáról ilyesmi is elmondható, az tegye szóvá a legközelebbi részvényesi közgyűlésen, ne rám duzzogjon.
