A múlt héten meghallgattam a Maszop néhány középvezetőjének stratégiai elképzeléseit, és félelmetesen egybecsengtek. Úgy vélték, nem a "belső problémákkal" kell foglalkozni, hanem a 2014-es választásra kell készülni: akkor válthatjuk le Orbánt nagy, ellenzéki összefogással, aminek vezető ereje "természetesen" a Maszop lesz. "A párt" stratégiája ehhez az, hogy az idén még egyértelműen negatív, a kormányt lejárató üzeneteket kell küldenünk potenciális választóinknak, aztán majd 2013-ban elkezdhetünk pozitív dolgokat is ígérni.
Úgy vélték, hogy ezzel egyre szimpatikusabbá válnak, és ahogy egyre szimpatikusabbá válunk, egyre többen akarnak majd (újra) rájuxavazni.
Jó reggelt, ébresztő!
1. Totális tévedés, hogy a negatív kampány szimpatikussá teheti azt, aki éppen kígyót-békát kiabál ellenfelére. A negatívan kampányolónak hármas üzenete van: nem tudok mondani semmi pozitívat, nem ígérek semmit, nem gondoltam át semmit — ezért aztán foglalkozom a többiekkel. Ez a hármas üzenet könnyen dekódolható; meg is érti mindenki.
2. Valami egészen gyermekded az az ennyi év után még mindig élő elképzelés, hogy a magyar választó preferenciák (szimpátia) alapján szavazna. Hát egy frászt; ilyen pontosan egyszer volt, 1990-ben (amint a 2. forduló megmutatta, akkor is csak részlegesen). Azóta a magyar választó diszpreferenciák (ellenszenv) alapján szavaz, a legkisebb rossz elve alapján.
3. Hihetetlenül öntelt nagyképűségre vall az utóbbi 15 év legkudarcosabb, leginkább elhajtott garnitúrájától a "vezető szerep" elvárása, kvázi tényként elismertetése. Nem lehetünk eléggé hálásak az LMP kongresszusának azért, hogy elutasították a nekik rendelt (és alárendelt) partnerséget.
A jelenlegi Maszop vezette ellenzéki összefogás egy üres mítosz, és ennek ügyében az LMP rideg célszerűséggel járt el. (Ugyanez igaz a DK-ra és a "gondolatkísérletként lebegtetett" Soros-féle Bajnai-pártra is.) Egy efféle "összefogás" megkapná az amúgy a Maszopnak, Gyurcsánynak, illetve Bajnainak jutó szavazatokat, és NEM kapná meg az amúgy az LMP-nek jutó szavazatok többségét. Az ő szavazóik többsége nem azért választotta őket, mert rokonszenves dolgokat akartak — szavazóiknak sejtelmük se volt róla, hogy mit akartak, és valószínűleg most sincs róla fogalmuk se. Kizárólag azért szavaztak rájuk, mert ők NEM Orbán, NEM Gyurcsány, NEM Bajnai és NEM Vona.
Szükségképpen egy efféle "ellenzéki összefogás" két dolgot garantál:
1. a vereséget;
2. az LMP eljelentéktelenedését és felszalámizását.
Orbán már 2010-ben se volt népszerű, és most se az. Kizárólag azért nyert, mert a választók még nála is jobban utálták Gyurcsányt és mindent, mindenkit, aki hozzá köthető (előbbi kategóriában ez a Maszop, utóbbiban a Maszop vezetői). Azóta Orbán egyre népszerűtlenebb — de a különbséget tartja: a magyar választóknak nem kell senki, aki őket Gyurcsányra emlékeztetné.
Ezért nemcsak a DK szalonképtelen, de a Maszop is: aki összeáll vele, a húsdarálóba megy. Éppen ezért ellenzéki összefogás nem lesz és nem is lehet: még ha az LMP-sek teljesen meg is hülyülnének, és összeállnának ezzel a gyurcsista-posztgyurcsista bagázzsal, a választóik nem fognak összeállni azok választóival.
Szóval, a 2014-es választás már most elúszott. Ha utána lesz annyi elhatározás a Maszop tagságában, hogy:
1. ezeket a lejáratott, kompromittált figurákat végre elzavarja a büdös fenébe,
2. elnézést kérjen a Gyurcsány-kormány tetteiért és kinyilvánítsa, hogy azoktól elhatárolódva vissza kíván térni a baloldali értékekhez,
3. abbahagyja a lejáratósdit, és kötelező ígéretek (program) formájában meghirdeti, mit is tenne hatalomban a nagy rendszerekkel (oktatás, eü, nyugdíj stb.);
akkor majd talán, esetleg koalícióképessé válhat.
Addig meg vezetői csak álmodoznak feszt, és nem veszik észre, hogy az ő kezük lóg a bilibe.
