A magyar labdarúgás 14 bajnok klubjának története (Budapest, 2011)
Tizennégyen voltak. Ha még kettő lett volna belőlük, akár játszhattak volna a legjobb 8 közé jutásért.
De nem nőtt a számuk, csak fogyatkoztak. Mára nyolcan maradtak az NB I-ben. Erről a 14 csapatról szól — alapításuktól a megszűnésükig vagy a jelenig haladva — Dénes Tamás és Sándor Mihály kitűnő, történeti értékű könyve.
Igényessége és alapossága messze túlhaladja az átlagos sportkönyvekét. Röviden ismertetni szinte lehetetlen. A benne foglalt tényekből „mazsolázni” viszont feltétlenül érdemes.
A távozók
Voltak, akiket a ma élők nem is láthattak. Tornászok, úszók, atléták villogtak a játék honi születésénél. Hajós Alfréd már túl volt a két olimpiai aranyán, amikor magyar bajnok lett fociban. 1901 és 1902 bajnoka, a Budapesti Torna Club a 20-es évek közepén hagyta el végleg az első osztályt. Ragaszkodtak az amatőrséghez akkor is, amikor már mindenki profi akart lenni. Más világ volt az.
Voltak, akiket a történelem repített fel és taszított le.
Az első vidéki bajnok 1943/44-ből a Nagyváradi AC: játékosai oda-vissza megjárták a magyar és a román válogatottat is.
Akkortájt dobogós volt még a Kolozsvár és erős középmezőny-tag az Újvidék is.
A nagyváradiak 13 pontot vertek a Fradira bajnokságuk évében.
Aztán jött a front, és ezen a néven nem maradt csapat. Más néven nyertek román bajnokságot 1949-ben….
Voltak, akik túlélték a történelmi váltásokat.
A Csepel SC a II. világháború előtt is nyert két bajnokságot, meg a háború után is nyert kettőt (1942, 43, 48, 59). Gyári csapat volt, Weiss Manfrédtól örökölte a népi demokrácia, majd a szocializmus. Őket 1984 bundabotránya törte meg, bár — hála a Kordax támogatásának — csak 1997-ben kellett végleg elköszönniük az első osztálytól.
Voltak, akikre már rácsodálkozhattunk mi is, mint bajnokokra. A Vác FC a 90-es évek kisvárosi sikercsapata volt. Úgy jöttek fel — az akkor még legkevésbé sem őszülő Csank Jánossal a kispadon — mint a talajvíz. Negyedik hely, második hely, aztán 93/94-ben a dobogó tetején álltak. 2000-ben estek ki, azóta nem láthattuk őket.
Voltak, akiket szétvert az állítólagos „ésszerűsítés”. A Dunaferr SE jogelődei nagyobb NB I-es kihagyásokkal az 50-es évektől vitézkedtek Dunaújvárosban. Hátuk mögött a Vasmű, mint erős bástya. Akkor lettek bajnokok Egervári Sándorral, amikor a Vác távozott, 2000-ben. Három év múlva már nem voltak első osztályúak, 2009-ben kiszálltak mögülük, visszaléptették őket az NB II-től, a városban nem maradt foci….
A 23-szoros bajnok MTK idén esett ki, de jövőre valószínűleg láthatjuk őket újra.
A Zalaegerszegi TE, 2002 bajnokcsapata, a Manchester United legyőzője negatív csodát vitt végbe 2011 őszén. Nem nagyon fordult még elő, hogy valaki 17 bajnoki meccséből nullát nyerjen meg… — ha kiesnek, sokáig kint is maradhatnak. Kár lenne értük, a 70-es, 80-as években 20–22 000 néző előtt játszottak, ez a város teljes lakosságának egyharmada. Jövőre is nyolcan lesznek tehát, csak kicsit másképp.
Három vidéki fellegvár
Székesfehérvár büszkesége, a Videoton FC 2011-ben nyerte első bajnokságát.
1968-ban jelentek meg az élvonalban, ekkor kapták a nevüket. A kezdeti esés-kelés után veszélyes és esélyes ellenfelévé váltak minden pesti nagycsapatnak.
A '70-es évek közepéről származó csapatfotón 10 válogatott játékos áll. Vidékről ez nagyon nagy teljesítmény.
Kovács László kapus, a magyar Beckenbauerként emlegetett Kovács József, a futógép Nagy II. János, a fineszes játékmester Karsai László, a két veszélyes szélső, Májer Lajos és Tieber László nevét megtanulták a kor szurkolói.
'76-ban Dalnoki Fradija mögött ezüstérmesek, a fehérváriak a bíróktól a bundáig mindent emlegetni szoktak, ha ez a Fradi-aranyérem szóba kerül.
Egy évtized múltán UEFA-kupa döntő a Real Madrid ellen. A Disztl-testvérek, Csongrádi, Szabó, Végh, Burcsa… az egyetlen olyan vidéki csapatunk, amely nemzetközi kupadöntőig jutott.
Senkit nem bántunk meg, ha azt mondjuk, minden elismerés az idei bajnokcsapaté, de a maguk idején a korábban emlegetettek, Kovács Ferenc tanítványai ('76-ban is, '85-ben is ő ült a kispadon) azért szintén tudhattak valamit…
A rendszerváltásig — nem számítva a Nagyváradi AC epizódját — csak az 1904-ben alakult Győri (Rába) ETO tudott a pesti nagymenők előtt NB I-es bajnok lenni. Háromszor is.
'63-ban megelőzték Albert és Mátrai Fradiját, Mészöly és Farkas Vasasát. Ez a két utóbbi csapat 1961 és '68 között minden bajnokságot megnyert. Kivéve ezt.
A „csak” olimpiai bajnokokkal felálló Győr a későbbi bírókirály Palotai Károly vezetésével a BEK legjobb 4 csapata közé jutott. (Edző: Hidegkuti Nándor).
A csapat '65-66-67-ben zsinórban nyerte a Magyar (Népköztársasági) Kupát, az emlegetett vetélytársak ismeretében is ez a Győr irgalmatlan ellenfél volt bárki számára.
A Verebes-korszakra már sokan emlékszünk, 1982 és '83 bajnokaira, a Hannich-Burcsa-Póczik középpályás sorra, a posztján évtized hosszan kiemelkedő balhátvédre, Magyar Lajosra, vagy a Szabó Ottó, Szentes, Hajszán összeállítású „gólgyárra”
Itt Nyilasiék, Törőcsikék, a lassan formálódó Garaba, Détári, Dajka-féle későbbi nagy Honvéd volt a konkurencia. Kibírták.
Ötszörös vidéki bajnokunk egy van: a Debreceni VSC. E sorok írója élénken emlékszik azokra az időkre, amikor átok ült a kálvinista Rómán.
1964 és '79 között nemhogy az NB I-be feljutni nem tudtak, de egyszer még a másodosztályból is kiestek.
Évről évre várták a csodát a drukkerek, de az nem jött. Másodosztályú meccsekre 10-12 ezren jártak szurkolni…
A Nagy Kárpótlás mindannyiunk előtt közismert: 2005 és 2010 közt 5 bajnoki cím és egy ezüstérem.
Mondhatják sokan: ezek más idők. Tagadhatatlan: gyengébb mezőny, jóval gyengébb nemzetközi szereplések, igaz — de azt a munkát, azt a lelkesedést, azt a tudatos, módszeres, professzionális csapatépítést, ami Debrecenben láthattunk és folytatnak ma is, pimaszság volna vitatni.
A semmiből nem lesz több, mint fél évtizedes sikerszéria.
A bőség zavara
Most pedig a lehetetlent kéne megpróbálni: 50 sorban elmondani a pesti nagyokat.
A Vasas 6 győzelmét, legalább minimális háttérrel, 1957 és 77 között, a kispadon a két edzőkirállyal, kezdetben Baróti Lajossal, később Illovszky Rudolffal.
Közben a BL elődjében a döntőbe jutásért(!) legalább a pesti meccsen győzelem az '50-es évek végén a korszak Barcája, az akkori Real Madrid ellen.
3 generáció legjobbjai: a szervezőzseni Bundzsák, a gólgyáros Szilágyi Gyula,az egekbe ugróan fejelő Mészöly, a két válogatott meccsen 7 gólt lövő Farkas, később a méltatlanul mellőzött irányító Müller, a nagy bombázó Váradi Béla.
Hogy lehetne röviden írni a 13-szoros bajnok Honvédról, Puskáséktól, az Aranycsapat Kispesten játszó nagyjaitól indulva Détáriékon át a Kovács Ervin/Pisont István-féle gárdákig?
Hogy lehet megírni Tichy Lajos történetét, aki bajnokcsapat tagja volt az '50-es években, de aranyérmet Kispesten akkor látott legközelebb, amikor edzőként összerakta 1980-ra az utódokat?
Hány sort érdemelne Kozma Mihály, aki 342 bajnokin 219 gólt rúgott játékos korában, majd szakosztály-igazgatóként megteremtette a '80-as, '90-es évek négy bajnoki címéhez a profi feltételeket?
Ekkor még szó sem esett a 20-szoros bajnok Újpestről: akik láthatták az 1930-as bajnokcsapatot játszani, nem nagyon vannak már köztünk.
A stadion névadója, Szusza Ferenc sosem volt gólkirály, csak 463 meccsen rúgott 393 gólt, 1941 és 60 közt.
Abból a 20 bajnokságból kilencet a '60-as, '70-es években szedtek össze. Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó, később Törőcsik, Fekete — rettegett csatársorok.
VVK-döntő '69-ben a Newcastle Uniteddel, BEK-elődöntő a Bayern ellen 1974-ben, pár hónappal a németek világbajnoksága előtt…
Marad még 51 bajnoki cím, majdnem az egész fele. 23 a most másodosztályú MTK-é, 28 illeti az FTC-t.
Tessék választani: melyik MTK-t szeretnénk látni, ha volna róla felvétel?
Azt, amelyik 11-2-re verte a Fradit a 20-as években, Orth György irányításával és 5 góljával?
1917 és '25 között csak az MTK volt bajnok. Zsinórban kilencszer…
Ahol Schaffer Alfréd előre megmondta a kapusnak, hova fog gólt rúgni — és tényleg oda lőtte, csak épp védeni nem lehetett.
Vagy legyen Lantos, Hidegkuti, Zakariás, Palotás és Sándor Csikar politikai okokból átnevezett csapata az '50-es évekből, akik bajnokságokat nyertek Puskásék előtt?
Esetleg beérjük a '64-ben KEK-döntős társasággal, amely „mindössze” a Celticet verte 4-0-ra az elődöntőben, 0-3-as első meccs után? Ez a gárda még csak bajnok sem volt.
Vagy válasszunk esetleg három korszak három Fradi-bajnokcsapata közül? Melyik volt a jobb?
Az, amelyik 1931/32-ben a lehetséges 22 bajnoki meccséből 22-t nyert meg?
A 38-as VB későbbi ezüstérmeseiből heten, a kapuban Háda József, a hátvédpárban Korányi Lajos, a fedezetsorban Sárosi György dr. és Lázár Gyula, a csatárok közt Turay József, Toldi Géza és Kohut Vilmos vitte sikerre azt a csapatot.
Vagy az, amelyik 1948/49-ben a Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor csatársorral
140 gólt rúgott a bajnokságban, míg a második helyezett csak 94-et?
Vagy Lakat dr. 1967-es bajnokcsapata, a '68-as VVK-döntővel a Leeds ellen? A '65-ben nemzetközi kupagyőztes gárda tovább erősített változata?
Alberttel, Varga Zoltánnal, Páncsiccsal, Novákkal, Szűcs Lajossal, Rákosi Gyulával?
És akkor Nyilasiék '75-ös KEK-döntős gárdájáról, a '76-os bajnokcsapatról még nem is szóltunk.
Nem próbálom meg a lehetetlent.
Megtették a kötet szerzői, Dénes Tamás és Sándor Mihály, akik 400 sűrűn szedett oldalon megírták a 14 bajnok teljes klubtörténetét.
Nemcsak a meccseket, a hátteret is. A változásokat, a sikeres és bukások okait.
A kezdetektől követték végig a csapatokat.
Régi újságok, korabeli cikkek, más szakmák szerzőitől jeles tanulmányok, klubkrónikák, helytörténészek és magángyűjtők apró gyémántjai és relikviái.
Élvezetes stílus, rengeteg tény.
5 oldalas irodalomjegyzék a végén.
Az összes valaha volt magyar bajnok legerősebb összeállítása, évenként, meccsszámmal, cserékkel
Képek tömege.
Kis színesek keretbe tördelve, hogy a szem néha megpihenjen.
A csúcs a játék az idővel: minden klubnak alkottak egy A és egy B csapatot, a mindenkori legjobbakból, elindítva a fantáziát — mi lett volna, ha ezek a játékosok egy korszakba születnek, és nem négy különbözőbe?
Az előszóban olvasható Shakespeare intelme: „Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell.”
A szerzők láthatóan nagyon szeretik a magyar futballt…
(P.s. A könyv üzletben nem kapható, megrendelhető a szerzőknél a
denestamasdr@t-online.hu email-címen, vagy a 06-30-912-1572-es telefonon
