Közeledünk, közeledünk... idén az utolsó előtti bemutatót az év nagy felfedezettje, Pályi György költészeténexenteljük. Egy egészen friss termés:
Való világ (2011. dec. 1.)
A pajeszosok keverik
Gyilkos italodat
Te önként hörpinted fel
A méregpoharat
Ha még van munkád
Rabszolga módra robotolsz
Ha megaláznak akkor is
Parancsra vidáman dalolsz
Megmondják neked
Hogy milyen a való világ
Nézed s közben észre sem
Veszed éhen halt jó anyád
Mindent elvesznek tőled
Közben vigyorognak rád
Földönfutóvá tettek
Mégis elhiszed kifosztóid
Összes hazug szavát
Érdemes megnézni (a címre kattintva) eredetiben, főleg az illusztráció mián (mivel föltételezi, hogy célközönsége anélkül nem érti, kikről is dalol). No, még egyet:
Károgók (2011. nov. 21.)
A reggel csendjét megtörik
A károgó fekete varjak
Fekete felhőként
Felettünk kavarnak
Árnyékot vetnek
Szegény életünkre
Baljóslatot sugároznak
Tépett nemzetünkre
Életünkre törnek a gonosz,
Kapzsi pénzügyi hatalmak
Szinte gúnyosan kárognak
Az idegen fekete varjak
Kárognak a médiákban
írásban és szóban
Diadalmas tort ülnek
Páholyban, pokolban
Hiába örülnek, még
Végleg nem vesztettünk
Halotti tort ülni
Nem fognak felettünk!
Végezetül pedig:
Ki kell tartanunk! (2011. nov. 6.)
Ha láng nem lobban magasba
Akkor is forrón izzik a parázs
Ha a lendület néha elfogy
Akkor is menni kell tovább
Még az út elején járunk
De a távolban ott a cél
Nem adhatjuk fel a harcot
Mert a remény még mindig él
Ha a tömeg nem is mozdul
Ki tudja belefásult vagy fél
Vagy agyát teljesen kimosták
De ereiben ott az ősi vér
A parázsból lángok gyúlnak
Ha eljő a nagy pillanat
Eggyé válva menetelünk
A Kárpátok bérce alatt
De addig se csüggedjünk Testvér!
Az éjben is őriznünk kell a hitet!
Az eszmét tovább kell vinnünk!
Feladnunk soha nem lehet!
Emlékeztetőül (meg hogy visszakereshessem, ha méxemlézgetni akarom művészetét) idáig (cikkben, illetve hozzászóláskánt) az alábbi verseit mutattuk be:
* Feladatunk
* Uram irgalmazz
* Vessétek le papi ruhátok!
* Doni ballada
* Evita Peronhoz
* Erika hercegnő (részlet)
* 2011
* Minek nevezhetem
* A temetőben
