Tegnap még bizonytalan voltam, hogy a kép-posztom esetleg túl radikális vagy csak kicsit előreszaladtam az időben, de mára kiderült, hogy nem szaladtam előre, sőt, én kezdek lemaradni a kormány radikalizálódása mögött.
Ma délelőttre a parlamenti ellenzéknek is leesett, hogy nincs többé olyan, hogy parlamenti ellenzék. Lehet tovább biodíszletet játszani, vagy le lehet adni a képviselői igazolványt. És megint csak a DK vette először a lapot, és megint a legkínosabb és leglejáratottabb alakok fognak az élére állni valaminek, pedig megtanulhattuk volna már, hogy az ő részvételük a garancia arra, hogy szánalmas kudarcba és közönybe fullad minden, aminek ők az élére állnak.
Megvan ez is: mostantól az Orbán-rendszert parlamentáris eszközökkel sem korlátozni, sem leváltani nem lehet. Még ha 2014-ben veszít is Orbán (már ha lesznek egyáltalán választások és nem csak szimpátia-kinyilvánító ünnepségek), egy majdani kormány akkor sem fog tudni mit kezdeni az orbánizmussal. Az új parlament közjogi berendezkedést érintő törvényeit nem fogja aláírni az Orbán-báb köztársasági elnök, a súlyosabb manővereit lesöpri a ma megvert kutyaként kushadó, Orbán-bábokból álló Alkotmánybíróság, a költségvetést kiheréli az Orbán-bábokból álló Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék, a gazdaságpolitikai céljait kinyírja az Orbán-bábokból álló Monetáris Tanács, a kormányt pedig leszalámizzák az Orbán-bábokból álló ügyészségek és bíróságok. Kiépült a totalitárius Orbán-rendszer, lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló.
Orbánnak ma több hatalma van, mint Rákosi Mátyásnak 1948-ban, pedig mögötte ott állt a Vörös Hadsereg is. Az, hogy Magyarország politikai története hogyan folytatódik, hogy visszatérünk-e a plurális, parlamentáris demokráciába, vagy átcsusszanunk valamiféle putyini irányított demokráciába, esetleg kipróbálunk valami újat, például egy kaukázusi típusú diktatúrát, mostantól kizárólag Orbán Viktor szépérzékére van bízva, mert sem ember, sem intézmény nem tudja őt megakadályozni abban, hogy azt csináljon, amit akar. Szép ívet húztunk mi itt Magyarországon hatvanhárom év alatt.
Mi van még hátra? Néhány lezáratlan ügy. Lelépett az IMF, a mi bankunk, az a céda. Legfeljebb nem fizetjük neki vissza a hiteleket. Na és? Még egy államcsőd sem túl nagy ár azért, hogy Orbánnak legyen igaza. Ha meg az EU nagyon keménykedik, akkor legfeljebb kilépünk belőle, azt' leshet, minket pedig majd jól kipenderítenek a magyar útleveleinkkel Európa munkaerő-piacairól, és jöhetünk haza pitypangot szedni az árokparton, mert rendes munkát nem fogunk kapni azzal az ellenzékieskedő nagy pofánkkal.
Akkor most már jöhetnek a drónok, ugye?
