Történelmi időket élünk: Magyarország gazdaságtörténetének legsötétebb napjai ezek. Minden nap sötétebb, mint az előző, ezért minden nap a magyar gazdaságtörténet legsötétebb napja. Mindig azt hisszük, hogy ez az őrület már fokozhatatlan, és kormányunk mindig bebizonyítja, hogy vannak új, felfedezetlen sötétségek. És ha vannak, akkor nekünk ott a helyünk.
Végül is, együtt lehet élni azzal, ha egy országot egy marék idegbeteg gengszter, ezoterikus foximaxi-közgazdaságtanban hívő hőbörödött és köztörvényes polgármesterbűnöző igazgat twitter-bejegyzés kidolgozottságú jogszabály-módosításokkal, nem?
Létrehoznak egy új, totális felhatalmazással bíró, a nyilvánosság által ellenőrizhetetlen titkosszolgálatot. Ez teljesen normális: ki látott már totalitárius államot Stazi, III/3, Securitate nélkül? Alaptörvénybe foglalják, hogy gyurcsányahibás: ezzel sincs baj, elvégre az alaptörvény Orbán Viktor magánvéleménye, aminek a közjogi relevanciája addig tart, amíg akad néhány félnótás, aki komolyan veszi.
Nem múlik el nap újabb értelmetlen, sírni valóan szánalmas marhaság nélkül. Titkosszolgálati eszközökkel akarják megtalálni, hogy kik támadják a forintot. Ehhez nem kell titkosszolgálat, srácok, kérdezzetek meg bárkit az utcán, meg fogja mondani: ti támadjátok a forintot.
A Moody's végül bóvliba minősítette Magyarországot. Nincs több hitegetés, nagy sztori, új költségvetés, Széll Kálmán-terv, IMF-tárgyalás taktikai belengetése. Orbánt és Matolcsyt leírták, Magyarországot leírták, a magyarokat leírták. Ha van következő csapat, akkor jöjjön, ha nincs, az sem baj, elvégre hol van az megírva, hogy egy hülyék által vezetett országot tilos a spekulánsok martalékául dobni és kifosztani?
Mindez hidegen hagyja őket. Abban a mesevilágban, amelyikben rajtuk kívül szinte már senki és semmi sincs, minden kudarcuk siker, minden rögtönzésük bölcs tervezés, minden általuk előidézett katasztrófa a világ megmentése, minden általuk nem várt következmény az ellenség ármánya. Nincsenek idősíkok, csak jelen van, mindig a jelen volt és mindig a jelen lesz.
Eközben a gazdaság áll, a munkahelyek úgy tűnnek el, mint hó a napon, a forint zuhan, a tőke menekül, beleértve a középrétegek megtakarításait is, a közszféra kereskedelmi értelemben fizetésképtelen, csak a talicskakerék nyikorgása hallatszik.
Ha Matolcsy kinyitja a száját, a hazai és nemzetközi nyilvánosság a jó modort és a kötelező udvariasságot félredobva, fuldokolva röhög. A rövid pórázon tartott pártállami sajtómunkások fegyelmezetten, rángatózó arccal leközlik a hülyeségeit, aztán bezárkóznak a vécébe zokogni. Vagy nem: elvégre az újabb sötét mélységek kipróbálása is sokakat vonzó, izgalmas kihívás.
A Moody's leminősítésének másnapján Orbán Viktor összehívta hitvalló közgazdászainak színe javát, hogy, ööö, nyilván, hogy újra elmondják, hogy egyetértenek a kormány politikájával, az irány helyes, a fundamentumok biztatóak, és csak spekulációs támadások állnak a spekulációs támadások mögött. A hitvalló közgazdászok — ki epekedő pillarebegtetéssel, ki mély meghajlással — megköszönték a lehetőséget, hogy biodíszletek lehettek egy leírt félbolond komolyan vehetetlen önfelmentő produkciójában, és hazamentek ellenőrizni a számlaegyenlegüket. Bármit is mondtak Orbánéknak, az lepattant róluk, önkritika nem volt, maradt a spekulatív támadás, mint mindent magyarázó külső ok.
Orbánt korábban a saját bizalmi emberei jellemezték úgy, nem is titkolt büszkeséggel, hogy „ha látja, hogy valami nem megy elsőre, akkor nem másképpen próbálja meg legközelebb, hanem ugyanúgy, mint először, csak kétszer akkora erővel”. Ez a 'barom' szótári definíciója. Arra büszkék, hogy a főnökük egy barom, és szeretnének ők is akkora barmok lenni, mint a főnök, és minden tőlük telhetőt meg is tesznek, hogy ez így is legyen.
Magyarországot megtámadták: a kormányt a hülyeség vírusa, az országot a kormány, a forintot pedig a spekulánsok. 2008-ban mi voltunk a csordában a leglassabb antilop, most mi vagyunk a leglassabb kergemarhakóros antilop az egész szavannán.
Min csodálkozunk?
