Vannak a törvények, és elvileg mindenkire vonatkoznak. A büntető törvénykönyv is, és úgyszintén csak elvileg. Valamint egyenlően és igazságosan: mindegy, hogy ki kerül a bíró elé, azt rangja, helyzete, vagyona, satöbbije sem előnyös, sem hátrányos helyzetbe nem hozhatja. Na jó, ebben azért erősen hinni kell, de ez a hihetőség adná a jogállam egyik legstabilabb pillérét, így azon államok, amelyek ambicionálják azt, hogy rájuk mint jogállamra tekintsenek, oda szoktak figyelni erre a hihetőségre. Annyira, amennyire, de figyelnek. Legalább a látszatára. Talán nálunk is. Higgyük el, hogy fillérre ugyanaz az eljárás dukál egy Ferencz Norbertnek, mint teszem azt egy Orbán Viktornak. Ha a bíró elé kerül. De hogy odakerül-e, ez sok mindenen múlik, és itt már koránt sem azonosak az esélyeik. Ezért is fontos ezt a rendszert, az igazságszolgáltatást tényleg rendszernek látni, figyelemmel az összes elemére, a rendőrségre, Poltra, mindenre és mindenkire.
Olyan ez is, mint bármelyik másik, kicsit is összetettebb rendszer. Teljesen hiába van bőrülés, klíma, ülésfűtés, hifi, presszógép, zsakuzzi, műlesikló pálya az autónkban, ha egy nyamvadt párezer forintos vezérműszíj annyira silány, hogy száz kilométerenként elszakad. Sajnos az a jármű már nem egy pompázatosan működő luxusautó lesz, hanem egy rakás bosszúság.
Ferencz Norbertet hatósági rendelkezés elleni izgatásért ítélték el. Jogellenesen kukázott, ami (még) nem bűncselekmény, de másokat is erre buzdított, ami az első fokon eljáró bíró szerint már az. Szerintem nem az, de elfogadom, hogy a bírónak mondania kellett valamit, ha elé kerül az ügy, és ő ezt mondta. Mert elé került az ügy. Mert az állam, a hatalom az ő kezeivel, úgyismint rendőrség és ügyészség elé vitte. Vitte, mert vinnie kellett. Súlyos ügy ez, nem tudom, a kedves olvasó emlékszik-e még, arról lenne szó, hogy Józsefváros polgármestere, hogy is hívják, na, mindig elfelejtem a nevét, valami Nyalka Máté, ehh, ifjútörök, tizenkettő egy tucat, szóval ez a feltörő talajvíz kitalálta, hogy márpedig ő rendeletileg tilcsabe a kerületében a kukázást. És lőn. Ez ellen a roppant fontos rendelet, a modern kori Corpus Juris Hungarici koronagyémántja ellen „izgatott” Ferencz Norbert.
A rendőrség azon minutumban elő is állította, remélem a bilincselést sem mulasztotta el, és még az este folyamán foganatosították a gyanúsítotti kihallgatását. Az újságok fontosnak tartották megírni a csodát is: a gyanúsított az eljárás további szakaszában szabadlábon védekezhet. Kivételes kegy.
És akkor jöjjön az elszakadt vezérműszíj.
A 2006-os Lombroso-fesztivál fináléjában egy Orbán Viktor nevű állampolgár Tatán buzdított egy ferencznorbertnyi tömeget. Egészen konkrétan arra, hogy a választás tisztaságát biztosítani hivatott törvényekre fittyet hányva mindenki induljon el, és a Kubatov-listán barátnak jelölt polgártársait a saját autójával, akár a hajánál fogva is vigye el szavazni. Ez az Orbán Viktor nevű állampolgár nagyon jól tudta, hogy az, amire buzdít, törvénytelen, és nem azért tudta, mert a végzettsége jogász, hanem azért, mert tudja ezt mindenki, mondhatni ez erősen része köztudatunknak. Nagyon jól tudta tehát, de nem törődött vele, mert úgymond „az ellenfél is így értelmezi, meg vannak jogászaink, s ha valakit piszkálnak majd, meg fogjuk védeni”. És ahogyan az a maffiákban lenni szokott, elmondta, hogy ő, saját kezűleg is elvégzi a piszkos munka rá eső részét, „úgyhogy én is biztatok szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság […]”. Figyeljünk jól: előre bejelentette, hogy törvényt fog sérteni, és a hallgatóságát is törvénysértésre buzdítja, és az igazságszolgáltatást, mint rendszert az alábbi, a rendszerváltásunk utáni moralitásunkat talán legjobban jellemző félmondattal rendezi le:
[…] a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot.
Ez az ember, ennek az embernek az igazságszolgáltató rendszere, Orbán Pintérje és Poltja vitte szinte rohanva, nénós autóval Ferencz Norbertet a bírói szék elé, mert ennek az embernek, ennek a rendszernek olyannyira fontos az igazság. Már ugye a saját igazsága. Mert ha az egész rendszer igazságos lenne, akkor Orbánt is ugyanolyan expressz oda kellett volna liferálni a bíró elé 2006-ban, és a bíró jól eldöntötte volna, hogy bűnös-e avagy sem. De valamiért ilyenkor az az ékszíj (vagy vezérműszíj, franc már, hogy magam is belegabalyodom a hülye hasonlataimba), üzembiztosan el szokik szakadni. A rendőrségnek már nem olyan sürgős Orbán Viktor állampolgárt előállítani és gyanúsítottként nagy kegyesen megengedni neki az eljárás további részében a szabadlábat.
Pedig nézzük meg, hol lenne indokoltabb az instant bilincselés: Ferencz Norbert egy kerületi rendelettel volt elégedetlen, és azt mondta, hogy ezt a rendeletet vissza kéne vonni, hatályon kívül kéne helyezni, mert ez a rendelet nem jó. Embertelen, igazságtalan, ép moralitású emberek számára elfogadhatatlan. A jogszabállyal szembeni engedetlenség szimbolikus volt, azzal semmiféle hátrányt másoknak okozni, előnyt magának szerezni nem akart. A szóban forgó önkormányzati rendeletet egy csomóan vitatják, alkotmányellenesnek vélik, tehát mondhatjuk, hogy a társadalom erősen megosztott a kérdésben.
Orbán Viktor a választás tisztaságát biztosítani hivatott törvény áthágására buzdított, nem jelezve, hogy a törvénnyel elégedetlen lenne, és a szóban forgó tilalmakat valószínűleg az új, az orbáni választási rendszert meghatározó törvény is tartalmazni fogja. Orbán azért biztatta a polgárokat törvénysértésre, mert abból neki egészen konkrét haszna származott, míg másoknak úgyszintén konkrét káruk. A választási törvényekkel szemben a társadalom úgy különösebben nem berzenkedett, legfeljebb bizonyos elemeit egyesek így, mások úgy módosítanák, de maga a törvény ellen masszív tiltakozást nem nagyon hallani.
Tiborc-ügy? Az. És nem csak úgy, ahogyan azt Katona megírta, nem csak bírája lészen, hanem a száz meg százezreket képletesen (van a kedves olvasónak radírja, nekem meg jobb dolgom is, mint bíróságra járni) raboló egyenesen az igazságszolgáltatási rendszer megújítója, sőt, az egész társadalmat átszervező, küldetéstudattól áthatott főmérnöke lészen, a magasabb erkölcsiség nevében. Alaptörvénybe kodifikálva, oszt jónapot.
Ferencz Norbert fellebbezni fog, és bízzunk benne, hogy felmentik. Ha nem a bíróságon, akkor majd valahol egy Magasabb Ítélőszék előtt, ahol, ha lesz bármi jelentősége is, akkor én mellette tanúskodnék. Egyúttal jelezném, hogy lenne itt egy másik ügy is, és keresztbe tett ujjakkal, izgatottan figyelném, hogy a Magas Eljárásjog által az elővezetésre, a gyanúsított kihallgatására és a vád megfogalmazására felhatalmazott ügyeletes belzebub nem hasonlít-e valamelyest Pintérre vagy Poltra, mert ha igen, akkor az nem lesz egy rendes feltámadás.