A 43-ik utcában van két hatalmas 56-os plakát. Egészen közel a
Times Square-hez. Our revolution was not a movie. Vagy valami
ilyesmi. És ez igaz. Most néztem meg a Szabadság, szerelem című
moviet, ami persze nem egy revolution de hatásos. Toroczkai egy
szemét állat, akit most éppen a kormányzat használ arra, hogy
lejárassa a jobboldalt. Nem mintha a jobboldal nem tenne meg mindent
a saját lejáratásáért, de akkoris.
Ami most történik az teljesen méltatlan, szégyenteljes, és nem
kizárólag a jobboldal felelős érte. Az sem normális ahogy Gergényi
viselkedik, ahogy a baloldali sajtóhiénák viselkednek. Gáz ország
vagyunk, végtelenül ciki ország. Vannak bizonyos közös dolgok
amelyeket most rendezni kellene. Végre.
Ezt 2006 október huszonnyolcadikán írtam. 2006 október huszonkettedikén letettem a csomagom a newarki repülőtéren, és busszal bementem New Yorkba. Emlékeim szerint egészen jó idő volt, sétáltam az utcán, csak néztem a felhőkarcolókat, bementem egy megdöbbentően olcsó kínai sushi étterembe, két órát sétáltam a Modern Művészetek Múzeumában, jártam a várost, aztán kimentem az esti buszhoz amelyik visszavitt a repülőtérre, nagyjából akkor értem haza amikor Orbán elkezdte a beszédét. Nem vettem részt semmiben, még nézőként sem, a legközelebb akkor voltam az eseményekhez, amikor a lányom pár héttel azelőtt a mobilján közvetítette a rendőrök és valamiféle nemnagyonjóarcú csoport összecsapását a Köztársaság térről (tudom, már nem úgy hívják, fogják még úgy hívni, azt hiszem).
2006 október huszonharmadika békés kerti piknik volt az Eper és Vérhez, a Véres Vasárnaphoz, a 61-es párizsi tömegmészárláshoz képest, de a mienk volt, a mi kicsi sárga savanyú örökélményünk, amelyre újfent felépíthettük a világképünket : 1. a baloldal Rákosiék utódja, gaz, szemkilövő népség, akik ellen minden megengedhető. 2. a jobboldal összeállt a nácikkal, gaz, puccsista banda, akik ellen minden megengedhető.
Vitának nincs helye. Nemcsak 2006 október huszonharmadikáról, hanem semmiről a világon. Mindenki jól járt azzal az október huszonharmadikával, azóta nem kell gondolkozni semmin, azóta egy gazdaságpolitikai vitában pro vagy kontra argumentum lehet egy öt évvel korábbi gumilövedék röppályája, és olyan kiemelkedő értelmiségiekre hallgathatunk mint Bayer Zsolt, Bogár László, Bartus László és Gréczy Zsolt. Az ő terepükké vált az ország, az ő képükre formálódott, róluk szól. Orbán is róluk szól, nem tehet mást, minthogy róluk szóljon, nem tehet fel egy szemüveget, nem nézheti meg a hetedik sort még egyszer, nem állhat meg egy pillanatra, nem lehet bizonytalan. Az államférfi nem babrál számokkal, az államférfi gyorsnaszád, gyorsnaszádnak szeretik. Még utálni is gyorsnaszádnak szeretjük.
Ez az a rendszer, ami nem tetszik. Az én nem tetsző rendszerem. Ez a közjótündér szomorúsága. A privátjótündér persze köszöni, jól van, mindjárt bemegy az egyetemre, és ha rosszkedve lesz, az azért lesz, mert nem jött ki, aminek ki kellene jönnie, de nem Orbán Viktor miatt nem jön ki, hanem azért, mert ő nem elég jó, ő nem gondolkozott eleget, ő és csak ő felelős érte, nem kenhető semmi másra. És bármilyen különös, ez a rendszer nekem tetszik.
