Ez a poszt nem arról szól, hogy Kósa Lajos hazudott. Nem is arról szól, hogy amikor Mr Twenty Percent bekapcsolja a mikrofont, a forint már tudja, mit kell tenni, és megy szépen lefelé az altalajba. Ez a poszt arról szól, hogy Kósa Lajos, a bihari macho-k utánozhatatlan modorában lekedvesukránhölgyezte Irina Ivascsenkót az IMF magyarországi képviselőjét. Gondolom, hozzátett még egy demeg-gel kezdődő mondatot két görhepálinka és egy pacalos birkahere között, bár az ilyesmi Deutsch Tominak jobban áll, ő is hülye ugyan, de legalább nagyobb, mint egy csivava.
Kósa Lajos a Marx Károly elvtársról elnevezett tudományegyetem tervgazdasági szakán végzett, bár diplomát nem sikerült szereznie. A kedves ukrán hölgy a Stockholm School of Economics-on szerzett Ph.D-t. Az kb. úgy aránylik a marxkarcsistervgazdasághoz mint Manchester United a Loki tarcsihoz, hogy Kósa Lajos közegében is értelmezhető módon fejezzem ki magam.
A FIDESZ-ben kétfajta nőt tűrnek el, 1. akire tényleg rá van írva, hogy egy utasellátóban volt kasszás mint pl. egy közelebbről meg nem nevezett nyugdíjvédelmi biztos, vagy 2. takkerkülsejű funkcinéni akkora MSZMP-s múlttal, mint egy Nemes Dezső szobor a pártplénumon, és most nem segítek.
Amikor Orbán Viktor egyszer azt mondta a Lévai Anikóról, és ma nem lesz lábasjószágos poén, hogy "ő tudja hol a helye", már előre levoltkedvesukránhölgyezve itt mindenki a Golda Meirtől a Marie Curie-ig.
Ismerek valakit, aki szintén kedves ukrán hölgy, múlt hónapban doktorált, és már több komoly nemzetközi publikációja van, mint Lánczi Andrásnak, Molnár Attila Károlynak, és Tőkéczky Bubunak együttvéve, most több nullateljesítményű neofita jobber klozett-ideológus hím nem jut eszembe. Mit gondolnak ezek a törpemakákók magukról Taktaharkány és Kerepestarcsa között? Hogy tagjai a hárommilliárd kiválasztottnak akiket pénisszel áldott meg a Jóisten, és az már elég egy életre, akkor már minden megvan?
A Nomura, a Bank of America és a Societé Generale elemzői éppen belengetik a leminősítést, nem biztos, hogy most kell hercigeskedni, de ez nem tartozik ide. Így mulat egy magyar úr, húzatja a cigánnyal, hogy "lerúgom az IMF-et a csillagos égről", beugrik a nagybőgőbe (sajnos a mi nagybőgőnkbe, Kósa Lajos valahogy mindig a más nagybőgőjébe ugrik bele), ez az ő dolga és a statáriális bíróságé 2013 őszén egy novemberi hajnalon (csak viccelek ám).
Valahol New Yorkban egy elegáns étteremben rákot eszik két úriember. Bayer Zsolt nem lenne boldog, már ha a kopaszodó ötvenesre nézünk. A másik harmincas, talán indiai, mindenesetre egy Harvard diplomagyűrű van az ujján. Mondom, rákot esznek, az nem könnyű, ha az ember nem akarja, hogy könyékig legyen dzsuvás a keze, és ezek nem akarják. Az idősebb magához inti a pincért, halkan kér tőle egy pohár fehérbort, aztán megtörli a kezét, nem mintha igazán szükség lenne rá, és ránéz egy táviratra, ami az asztalon hever. Láttad? — kérdi a másikat. — Láttam — válaszol a fiatalabb, és kihámoz egy újabb rákot a páncéljából. Előtte azonban, egyetlen másodpercre, átfut az arcán valami. Nem tudom leírni, micsoda, olyan grimaszféle. Nem feltűnő, de pontosan amiatt kellene most szétrúgni a Kósa Lajos seggét.
