Pontosabban, itt az -oldaliság egyáltalán nem jellemző. Mindössze arról van szó, hogy holnap alighanem vörösiszapozni fogok, és kell hozzá egy kis hangulati előkészítés.
Pete László Miklós: Vörösiszap Vörös szenny folyt a földeken, Mint a halál bora, S végigvert szegény népemen Az ördög ostora. Hitel-sújtotta otthonok Lettek végképp oda, Hogy ki mit spórolt onnan el, Nem tudjuk meg soha. Hány tározó rejt még halált, Hol lappang néma könny? Hány vészt hoz még a kapzsiság, A restség, s a közöny? A pénzben úszó bankvezér Humánusan üzen: “Azonnal mindent kifizess, Túlélő nincstelen!" Mindent ellep az iszapár, Özönlik, lábra kap, Száz indulatban ott fröcsög, Hömpölyög az iszap. Szónoklatokban ott virít, A nyakkendőt köti, Üres szócséplés poharát Már ez löttyenti ki. Konfliktus-csecsemőt becéz, Mutogat, uzsoráz, Ettől lesz több az indulat, És drágább majd a gáz. Vörösiszapba fúlt remény, A gyermeked köhög, Anyád sírjáról vörösen Bámul rád és - röhög. Iszap zabál a földeken, S a gyomra még korog, Ha ott hagyjuk vörösleni: Nincs jövő, magyarok. | ||
| A poet.hu-n, ahonnan hoztam, külön kategóriája van a vörösiszap-verseknek: www.poet.hu/cimke/v%F6r%F6siszap — szóval, aki akar, találhat még magának. | ||
