Az alábbi összefoglaló a hazánk délkeleti szomszédjában bő húsz évvel ezelőtti események feldolgozásán alapul. Kérdés, hogy melyik mondás jön be:
a) a történelem ismétli önmagát
b) ismétlés a tudás anyja
c) egyszer volt Budán kutyavásár
Szeretett Vezető uralma 2002-ig tartó első szakaszában bizonyos liberalizációt és szakszerűsödést vezetett be azzal a céllal, hogy hozzá hű elitet emeljen a hatalomba. Hatalma 2014-ig tartó második szakaszában a politikai eliten belüli mobilitás mindinkább megszűnt. 2013-ban Szeretett Vezető az államelnöki funkciót is átvette, ezzel kezdődött meg uralmának utolsó szakasza. Pozíciója a végletekig megerősödött. A hatalom egy olyan klán kezében összpontosult, amely kialakításának alapja a diktátorhoz fűződő patriarchális rokoni és a lojalitáson alapuló személyes kapcsolat volt.
Ebben a korszakban értek meg a diktatúra bukásának feltételei:
— 2010 és 2014 között Szeretett Vezető országának gazdasága gyors ütemben közeledett a csődhöz. Az állam tízmilliárd eurókat fordított a devizaadósságok törlesztésére, és ezeket 2013-ig visszafizette. Mindez tragikusan hatott a lakosság életszínvonalára: az energia ára, a devizahitelek, a szociális rendszerek leépülése már-már a lakosság biológiai túlélését veszélyeztette.
— A gazdaság mellett a társadalom is teljes válságba jutott.
— 2010-től redukálta a kultúra és a tudomány támogatását.
— Elmélyült a fülkeforradalmi nemzettudat válsága. A propaganda elsősorban a nacionalizmusra támaszkodott, és annak perverz formáit alakította ki. A nacionalista hisztériakeltés hatalmas károkat okozott, és máig befolyásolja a fülkeforradalmár közgondolkodást.
— A rendszer teljesen maga ellen fordította a kisebbségeket. Nyílt asszimilációs politikájával, az ún. "homogenizációval" végső veszélyt jelentett számukra. Az 2011-ban nyilvánosságra hozott településrendezési terv értelmében megkísérelték a kisebbségek talán utolsó mentsvárai, a faluközösségek önrendelkezésének szétzúzását.
— A 2010-es évek elején Szeretett Vezető és klánja szembekerült saját elitjével is. Amilyen mértékben ugyanis a Szeretett Vezető kiterjesztette jogosítványait, olyan mértékben csökkent a vezetés többi tagjának hatalma.
— Maga ellen fordította a katonai és rendőri tisztikar azon részét is, amelyiket 2010 után a nyugdíjból kényszerrel újra aktivált a (főleg köz)munka világába.
— A diktátor bizalma a titkosszolgálatban is megrendült, és úgy tűnt, hogy nem a lakosság, hanem az ellenőrök ellenőrzése a legfontosabb számára.
— Az ország már képtelen volt alkalmazkodni a szuperhatalmak viszonyának irányváltásaihoz, és elszigetelődött mind a Kelettől, mind a Nyugattól. A 2010-es évek legelején Szeretett Vezető országa nyíltan konfrontálódott a Nyugattal is.
Szeretett Vezető fáradhatatlanul ismételte ama tézisét, hogy minden fülkeforradalmár állam maga határozhatja meg fejlődésének irányvonalát. Reformok helyett centralizálást, ellenreformot vezetett be, és nacionalista propagandával próbálta meg a lakosság támogatását elnyerni.
