Tegezni foglak téged is, mint az emberek emberét, ami okoz ugyan nekem némi nehézséget, hiszen konzervatív lennék a kérdést illetően, én még a házunk elé piszkító ebet is magázom, kutya úr, talán szíveskedne más portája elé szarni, ha kérhetném, de a művészetek nagy rajongójaként a harmóniát is kedvelem, és lássuk be, ahhoz a vérbő kommunista tempóhoz, amit te diktálsz, drága Viktorom, nem passzol a magázódás. Jó elvtársak között nem komilfó az ilyesmi.
Márpedig kedves Viktor, én jó elvtársad vagyok. Ezen túl még lelki társad is, ugyanis magam sem vetem meg a szofisztikált forgatókönyveket, bizonyosságul lásd a Rube Goldberg-masinákról szóló szösszenetemet. Ravasz volt ez a legutóbbi húzásod is, tudod, amikor a gazdagoknál látszatra ott hagytad a munkásnyúzásból származó zsíros jövedelmeket (zárójelben jegyezném meg, hogy emiatt sok elvtársunkban fel mert merülni a kétely a szakértelmedet illetően, a környékemen élő elhajlókról a névsor a levelemhez csatolva), de nem lesz ám pezsgőben-kaviárban fürdés, mert most majd kötelezed őket jól, hogy azt a bizonyos többletpénzt béremelés formájában odaadják annak, akit illet: a munkásembernek, elvtársam. Ha majd az ár- és bérhivatalt állítanád fel, lenne egy szerény személyi javaslatom az élére. Van nekem egy barátom, rózsakertész és igen jó elvtárs. Ő teljesen alkalmas lenne a posztra, hiszen majd’ egy fél évet együtt jártunk egy elitgimnáziumba, ahonnan ő sajnos kibukott, nem bírta azt a rohadt burzsoá matekot, de ha látná Anikó asszony, hogy milyen gyönyörű rózsákat termeszt!
Elvtársam, jól érzed, kérni szeretnék tőled.
Nem magamnak, tudhatod jól, az ilyesmi tőlünk, mozgalmi emberektől fényévnyi távolságra áll, no meg én nem is panaszkodom, alacsonyak az igényeim mint minden tisztességes proletárnak. Követtem lelkiismeretesen a 2000-es direktívádat, emlékszel, ugye, három szoba, három gyerek, négy kerék. Meg valami olyasmi, hogy a szakmánkban kéne sikereket elérni. Jelentem: a három-három-négy meglenne, de ez a szakmai siker nem igazán jött össze, nem terem manapság babér a zártszelvény-tervező szakembereknek, és ezt félre ne értsd, nem kérem én tőled vissza Diósgyőrt, meg már a logarlécem is berozsdált, szóval én már beletörődtem volna, de ott az a három. Nem a szoba, azzal rendben lennénk, mint ahogyan a négy kerékkel is, hanem ez a három gyerek, ez nagyon itt van. Nekik kéne valami szakmai siker, ha már az apjuknak nem jött össze, pedig milyen szorgalmasan benyalta a tudományos szocializmust, summa cum laude.
Tisztelt Orbán elvtársam, kedves Viktor! Itt lenne rögtön az elsőnemzettem. Építész lesz lassan, az olyant pedig te kedveled. Kéne neki valami nyári munka, irodai, hadd ismerkedjen meg azzal is, tavaly abszolválta az építőtelepet, a legnagyobb nyári melegben, zokszó nélkül, ahogyan egy jó ifjúelvtárstól azt elvárjuk. Picit fiatalabb, mint az a másik, a Vitézy ifjúelvtárs, ezért nem is álmodom olyan beosztásról, mint a BKK vezérigazgatása, de mi lenne, ha két hónapra kineveznéd megyei főépítésznek? Szerezne egy kis munkatapasztalatot, kell az a szakmai sikerekhez. A további pályáját illetően bizonytalan vagyok, szeretnék neki egy akadémiát, de ha nagyon strapás, akkor megelégednék azzal is, ha ő kapna meg mindenféle jóelvtársi megbízást, a dekadens, burzsoá osztályellenségek meg csak hadd pukkadjanak meg mérgükben!
Itt jegyezném meg, hogy mi már rögtön az első napon kiraktuk a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát az útmutatásoknak megfelelően egy olyan helyre, ahol sűrűn megfordulunk.
Elvtársam, van ám nekem egy fiam is, rendes, jóravaló gyermek, jövőre érettségizik. Erősen gondolkodom, hogy vele mi legyen, milyen szakmai siker alapjait kéne itten mi ketten (én, ugye, és te, mint kép szobám falán) lerakjuk. Lehetne esetleg kulturális államtitkár 2012-től? Á, nem, ez tényleg nagy kérés lenne, de ott, a másik jóelvtársunk hivatalában csak kerülne neki valami kis osztályvezetőség, vagy mi. Ha kinevezitek, cserébe megígéri, hogy elvégzi a jogot.
De velem alkudni is lehet, a gyerek igencsak kreatív, képes naponta előállítani egy vicces videót, pár humoros képmontázst és írni is egészen jól ír. Mi lenne, ha pár évre kitelepítenénk Kínába, és ő látná el az ottani kiállító helyeket, képtárakat, múzeumokat és hasonlókat kortárs magyar alkotásokkal? Harminckét néven, ahogyan azt Ságvári elvtárstól tanultuk. Makovecz elvtárs stílusában is tud alkotni, igen. Bátorfi Andreánál sokkal jobban kezeli a Photoshopot, ez is mellette szól. Szerintem ez egy nagyon gazdaságos ötlet, most, amikor ilyen elkeseredett harcot vívunk az eladósodással, én a helyedben megfontolnám.
Tényleg csak mintegy mellékesen jegyezném meg, hogy átutaltuk ám a pénzt az Adósságcsökkentő Alapba, nominálisan nem sokat, de ha egy szerény jövedelmű proletár lehetőségeihez mérjük… Akartunk mi többet is, de a sifonér mélyéről előkerült békekölcsön- és téglajegyre senki nem akart már fizetni, tényleg, ez ügyben is tenni kéne már valamit, mi ez a slamperáj, elvtársak?!?
Orbán elvtárs, a harmadikkal semmi gondunk nem lesz. Nem fogod elhinni, mit kedvel: a lovakat és a lovaglást! Látod, elvtársam, milyen sok a közös metszéspont az életünkben, hiszen ha jól tudom, te is kedveled azokat, akik a lovakat kedvelik. A gyerek ráadásul nem is afféle puhány, aki szekéren ülve hajtja a pacikat, hanem biza ő egyenest felül a rusnya dögök hátára, és úgy! Arany gyerek, afféle jó magyar pusztai emberke, kevés szavú, megfontolt. Kérdem tőle reggel: gyermek, milyen versenyed is lesz neked mostanság? Ló, szűri ki a fogai között, mert ő ilyen. Rideg, pusztai fajta, nem kenyere a locsogás.
Viktor, ha nem érzed túlzásnak, akkor hassál már oda, hogy ebből a legkisebbikemből jövőre olimpiai bajnok lehessen. Állítólag te nagyon jó vagy nemzetközi szinten is, alelnöke az Internacionálénak, szerintem ez nem okozna neked túl sok fejtörést. Majd segít Németh Zsolt elvtárs, és Pali bátyánkra is számítok. Kellenek a szakmai sikerek, teljesen igazad volt, és egy szülőnek kutya kötelessége, hogy a sikerekhez vezető utat nem csak hogy megmutassa, de lehetőleg le is söpörje valamelyest a gyereke előtt, de hát ezt pont neked magyarázzam, elvtársam?!?
Abszolút minden célzatosság nélkül írom ide, hogy mi már évek óta a CBA-ban vásárolunk, gyűjtjük a blokkokat, utasításodra bármikor be tudom mutatni a járási párttitkár elvtársnak.
Kedves elvtársam, tudom, hogy nem akkora öröm neked ilyen leveleket kapnod, de hát mit tehettem volna mást? Mondtad, hogy kell ez a 3-3-4? Mondtad, és én hallgattam rád. Mondtad, hogy az elvtársaknak igyekezniük kell szakmai sikereket elérniük, mert attól virágzik fel a Népköztársaság? Mondtad, és én hallgatni szeretnék rád. Egy egész évig figyelgettem a csíziót, és kitapasztaltam ám a ravaszságot benne, szigorúan zárunk az osztályellenség előtt, amit én kifejezetten helyeslek, ezért is fogadom el – mit fogadom, egyenesen csodálattal adózva esek előtte hasra! – ezt a jóelvtársi módját a boldogulásnak, a sikerre törekvésnek, és még csak azt se várom el, hogy te, személyesen intézkedj az én apró-cseprő kívánságaimat illetően, nevezz ki egy sikervédelmi megbízottat, Selmeczi elvtársnő most már ráér, nem?
Elvtársi üdvözlettel,
maroz
