Ami a legrosszabb, hogy magyarázzák. Például Balsai. Azt mondja, hogy kritizálták ugyan a mindenféle egyeztetés mellőzésével beterjeszthető egyéni képviselői indítványokra alapozott jogalkotást, de most nagy a szükség, nincs mit tenni, jogalkotni kell. Előbb még azért kellett kapkodni, mert a komcsik elkúrták, most meg azért kell kapkodni, mert a nagy kapkodásban, hát, előfordul az ilyesmi, elkúródott ez meg az. Így ez a fidesz által is kritizált módszer immáron jónak van minősítve, sőt, mára már kiderült, hogy ez kifejezetten erősíti a parlamentarizmust. Ősszel még szerintük sem erősítette, májusra kivirágzott, most már erősíti. Van ez így.
Tessék megérteni, rájuk jött a szapora, hol van gyorsan egy mellékhe parlament, mert menten a nadrágomba kodifikálok! Az állatvilágban is megfigyelhető ehhez hasonló lelkiállapot, például az elefántok párzási dühe (állítólag a struccoknál is van ilyen, de ez csak gyanú, még nem bizonyított), amikoris a hím orrmányos szó szerint megbolondul és tör-zúz, hogy megtehesse azt (kurzív).
Érthető, ugye? Rossz, de jó, mert ami rossz, az attól lesz jó, ha sok rosszat teszünk vele. Az urbánus folklór, az aztán mindig kifejezőbb, mint két fészekalja Szíjjártó! Erről a dühödt jogalkotásról, és a hozzá kerekített ideológiáról nekem a békeharc jut az eszembe, és rögtön utána az, amit az urbánus folklór a békeharcról gondol:
Harcolni a békéért olyan, mint baszni a szüzességért.
Nagyon, de nagyon nehéz bízni abban, hogy ez nyom nélkül elmúlik rólunk, mint ifjúkorunk nagy lumpolásai után a másnap: délre már egészen megbízhatóan tudtunk feküdni, estére pedig már a szőrről spekulálgattunk, mint adekvát gyógymódról a harapásra. Lehetne esetleg valami olyasmiben bízni, hogy 2014-ben jön egy váltás, és ez az egész orbánista opus még annyira képlékeny lesz, hogy egy izmosabb szippantóskocsi elviszi oda, ahová való, de nem nagyon hiszem, hogy ez lenne a leginkább valószínű forgatókönyv. A hatalom ugyanis kifejezetten szereti ezt a fajta irányítást, tessék megnézni, ahol nem volt komolyabban vehető ellensúlya az aktuális hatalomnak ott igen rövid időn belül dekrétumokra cserélték a törvényeket. Az utóbbi ugyanis arról szólna, hogy vannak stabil, kiszámítható normáink, amelyek a polgárokra és az államra, tehát így az aktuális hatalomgyakorlóra is ugyanúgy vonatkozik, a norma alattiak pedig ezen ismert és megszokott szabályok szerint alakítják az életüket, rendezik el vitás ügyeiket.
Mint a foci: ismertek a szabályok, mindenki tudja hogyan kell játszani, aki pedig nagyon nem akarja tartani magát ehhez a „hogyanhoz” azt a bíró kiállítja, vagy ha nincs bíró, akkor a többiek előbb-utóbb kiutálják maguk közül. Kivéve, ha övé a falu egyedüli focilabdája.
Ezzel szemben a rendeleti kormányzás arról szól, hogy a norma az dinamikus, aki éppen a hatalmat gyakorolja az mondja meg a szabályokat. Ergo a játék kicsit bonyolultabbá, átláthatatlanabbá válik, hiszen a focimeccs előtt mindkét csapatnak meg kell próbálnia olyan szabályokat kiudvarolni, amelyek neki kedveznek, az ellenfélnek pedig hátrányosak. És ha játék közben kiderülne, hogy mégis maradt némi mozgástere az ellenfélnek, nosza gyorsan újabb udvarlás és újabb szabálymódosítás, lásd harmadik félidő. Az ebben a szomorú, hogy viszonylag rövid időn belül már nem is a játékkal fognak a leginkább törődni a résztvevők, hanem a normaalkotó megkörnyékezésével és a minél kreatívabb „szabályok” kiókumulálásával, újfent lásd: harmadik félidő. Amitől a hatalom nem egy lesz a sok játékos közül, hanem mondhatni ő lesz az egyedüli játékos, a többiek körülbelül annyira játszanak, mint gyakorlóegér a macska szájában.
Nagyjából itt ér véget a jog uralma és itt kezdődik a korporatista-etatista társadalmi berendezkedés, ami, mint tudjuk, menet közben igen könnyen kaphat még egy vajszínű árnyalatot. Hogy egészen biztosan érthető legyek: nem a jogállam, mint olyan minőségét illetően van nekem vitám Balsaival és a többi orbánistával, hanem a jogállam létét illetően. Ez a jogalkotási düh ugyanis előbb-utóbb szétveri. Nem meggyengíti, szétveri.
De a legszomorúbb az, hogy nem nagyon látni olyan potens társadalmi szereplőt, aki ez ellen tudna hatni. A ma látszó politikai elittől nem nagyon van mit remélni, ők ugyanúgy a hatalom megszerzésében és a lehető legkevésbé korlátozott hatalomgyakorlásban érdekeltek. Hogy időnként mást mondanak? Hogy oda ne. A gazdaság pedig erősen hozzászokott az etatizmushoz, így érthető, ha félek attól, hogy a piaci szereplőknek sem annyira erősen a szívük vágya a stabil, átlátható norma, ők mégiscsak inkább kijárnának maguknak egy lexet, mert az a biztos. Jó, nem járunk ki, mondhatnák, de mi van akkor, ha a konkurencia járja ki? Nincs bizalom, de erről már beszéltünk.
A civil szektor lehetne még egy olyan tényező, amelyik többé-kevésbé rá bírná kényszeríteni a hatalmat a jogállam megőrzésére, de nálunk gyakorlatilag nem létezik a civil szektor. Mindenféle járadékvadászok vannak, akikkel a hatalom időnként kéjesen törli ki a dekrétumfosásban megfáradt alfelét. Fehér kéményseprők, megvan? Most éppen nem annyira fehérek, nemrég használta őket Matolcsy, rendeltetésszerűen.
Más nincs.
Sajnos pillanatnyilag az a látszat, hogy a mi társadalmunkat nem igazán érdekli mindez, és ez a legszomorúbb, ez a kilátástalanság. Nekem már az is megnyugtatóbb lenne, ha a jogalkotás minősége miatt ríhatnék inkább, mert a 2010-es kormányváltásig, azaz a végfelszámolás megkezdéséig bőven lehetett azért is. Középiskolás koromban valami hülye kitalálta, hogy mindenkinek kell egy „tisztességes” szakma is, így lettem én gépész szakmunkás, papírom is van róla, na mindegy, csak a déja vu miatt írtam, meg azért, hogy felidézhessek egy mondást, ami a gyakorlóműhelyben járta: mérd sublerrel, jelöld krétával, vágd baltával. Hát, valahogy így készültek nálunk eddig a törvények, de ennek szerencsére most már vége, most már nem mérünk, nem jelölünk, hanem vágunk. Bátran, mint ahogyan a cigány lova vágtat. És ismétlem, mert nem tudom eleget hangoztatni: ez a dolog a mi társadalmunkat szemmel láthatóan alig, de leginkább egyáltalán nem érdekli. Talán soha nem is érdekelte? Nem tudom, talán. Fogja? Mitől? Ha valakinek lenne rá ötlete szóljon. Nekem pillanatnyilag nincs.
