Makovecz Imre zsidózott egyet. Olyan kis igazi alvégi, kocsmai zsidózgatás ez, afféle böllérbicskás csurkantás. Nem rosszabb ez, mint amikor a szerencsétlen hülyebácsi dávidcsillagot éget, vagy mint Bayer Zsolt egy véletlenül választott mellékmondata. Káeurópai, tét nélküli zsidózás. Tizenkettő belőle egy tucat.
Makovecz Imre azonban nem nyugdíjas tűzoltóként zsidózott, nem alkoholista firkászként, hanem az Alaptörvényben nevesített Magyar Művészeti Akadémia örökös elnökeként. Sötét, böfögős-flatulálós zsidózás ez, nincs benne semmi elegáns, semmi frivol, semmi érdekes. Makovecz egyszerűen csak zsidózik, mert teheti.
Igen, teheti, mert Orbán Viktornak van egy elképzelése a saját szavazóiról. Azt gondolja róluk, hogy Nagymagyarország matricát raknak a kerti budira, éjjel-nappal Wass Albertet olvasnak és cigányokról, melegekről, zsidókról beszélnek összevissza taplóságokat. És persze imádják az ilyen makovecségeket.
Milyen különös, hogy nekem sokkal jobb véleményem van Orbán választóiról. Szerintem ők pontosan olyanok, mint én: nem jobbak, nem rosszabbak, képesek felismerni az emberi aljasságot. Azt is el tudom képzelni, hogy amikor Orbán Viktor elolvas egy ilyen mocskot, egy hang a fejében még mindig megszólal: "Ez undorító ". Legyen az ő gondja, hogy mit csinál a hangokkal a fejében.
Makovecz nem kíméli a Kosáry Domokos akadémiai elnök emlékét sem. Azt állítja, hogy Kosáry akadémiai rendes tagságot kínált fel neki annak fejében, hogy ő megszünteti a Magyar Művészeti Akadémiát. És mondja, Makovecz, milyen tudományterületen lett volna magácska akadémikus? Komplex függvénytanból?
Makovecz persze hazudik. De neki szabad, ő teheti.
Aztán az összefüggéstelen hülyeségbeszélés után végre jöhet az ismerős zsidózás, a sajátos makoveczi vérváddal és valamiféle, csak a többi makovec által pontosan érthető pártushercegezéssel. Az egész olyan, mint amikor Józsi egy kőbányai krimóban a hetedik császárkörte után, de még a beájulás előtt kifejti a kifejtendőt. Ki nem látott még ilyet? Kit érdekel az ilyesmi, mit lehet erről még írni? Semmit.
Csak Makovecz nem a kocsmapultot hányta össze, hanem Orbán kedvenc alkotmányát.
És ez a gusztusos kis történet bizony a magyar kultúra csúcsán játszódik. Ilyen ma a magyar kultúra csúcsa, ilyen a szaga és az állaga.
