A Fidesz alaptörvényével szemben az egyik legsúlyosabb kifogás, hogy a 2014 után esetleg ellenzékbe kerülő Fidesz alkotmányos puccsal megbuktathatja a legitim kormányt a Költségvetési Tanácson (KT) és a köztársasági elnökön keresztül. Bár a módszert több helyen leírták már (tudomásom szerint elsőként a Republikon blog), külföldi megfigyelők és kizárólag kormánypárti sajtóból tájékozódó olvasóink kedvéért röviden összefoglalom, hogy kell ezt csinálni.
Az alaptörvény szerint amennyiben a KT úgy ítéli meg, hogy a parlament által elfogadni kívánt költségvetés mellett nem csökken az adósságráta, akkor megvétózhatja azt. Amennyiben március 31-ig nincs költségvetése az országnak, a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet és új választásokat írhat ki. Ha nem vettük volna észre, mind a KT tagjait, mind a köztársasági elnök személyét Orbán Viktor jelölte ki (illetve addigra ki fogja jelölni).
A kormány és az alaptörvény-előkészítő bizottság jeles tagjai mindeddig nem méltatták válaszra ezt a kritikát, annak ellenére sem, hogy ez lépett elő a nemzetközi sajtóban az alaptörvény egyik legbotrányosabb kitételévé. Szerencsére Kumin Ferenc, aki az elmúlt évben Sólyom volt főosztályvezetőjéből sikeresn újrapozícionálta magát a Fidesz fizetett apologétájává, ezúttal is ringbe szállt, hogy ízekre szedje ezt a nevetséges összeesküvést. Kumin "cáfolatának" főbb pontjai: 1. ő nem hiszi, hogy a költségvetés megvétózásánál sok mozgástér maradna pártpolitikai véleménynek 2. miért választanák meg a választók egy szűk év elteltével az épp csak elkergetett politikai erőt? Kumin szerint ki kellene várnunk a KT működését meghatározó sarkalatos törvényt, addig ne feltételezzünk rossz szándékot a Fideszről.
Vajon hányszor követi el még ezt a hibát a valaha szebb napokat látott politológus? A Fidesszel kapcsolatban egy szabályt kell megérteni: ha létezik olyan döntési alternatíva, amelyik aránytalanul és sportszerűtlenül nagy előnyhöz juttatja őket a politikai, gazdasági vagy egyéb riválisaikkal szemben, akkor azt fogják választani. Ezt ezerszer bizonyították már a kinevezési szabályok módosításánál, a kinevezési gyakorlatuknál, a választási törvény módosításánál, a lex haveroknál, a határon túli magyarok állampolgárságánál és szavazati jogánál, a különadóknál, a médiatörvénynél vagy az alkotmánybíróság jogköreinek megcsonkításánál. Ha valaki ennyiből nem tanul, az semmiből sem tanul. Viszont aki ezt az egy szabályt megérti, az többet ért a Fideszből, mint Kumin Ferenc és Török Gábor együttvéve.
Így aztán nem is nehéz megjósolni, hogy mi lesz a Költségvetési Tanács működését meghatározó sarkalatos törvényben. A Tanácsnak nem lesz apparátusa, a szakmai véleményét többé-kevésbé a tagok az ujjukból fogják kiszopni, de a döntése megfellebbezhetetlen lesz. A Tanácsnak nem kell nyilvánosságra hoznia a részletes számításait, az alkalmazott módszertant, az előfeltevései indoklását, mert ilyenek nem is lesznek.
A Tanácsnak nem kell figyelembe vennie az elemzői konszenzust vagy más külső forrás véleményét. Nem lesz köteles szakmai vitában megvédenie az álláspontját. Nem kell alkalmaznia a közgazdaságtan, a közpénzügyek, az uniós számvitel, horribile dictu a matematika általánosan elfogadott tanait. Ha akarja, kitalálhat magának "unortodox" tanokat. Ez nem is csoda: makroökonómiáról és költségvetési tervezésről van szó, ahol nincsenek megfellebbezhetetlen igazságok. Igaza annak van, akit a jövő igazol. A költségvetés megvétózása esetében viszont az a jövő, ami igazolná vagy cáfolná a felek álláspontját, értelemszerűen sosem jön el.
A KT felett semmiféle kontroll nem lesz és nem is lehet. A Költségvetési Tanács lesz a törvényhozó és végrehajtó hatalom felettes énje, a Költségvetési Tanácsé pedig Orbán Viktor.
Mindez még nem lenne (akkora) baj, ha a Tanács tagjai személyükben jelentenének garanciát a politikától független szakmai ítéletalkotásra. Szájer József, az alkotmány egyik atyja úgy gondolja, hogy ha egy évtizedre kineveznek egy pártkatonát, az onnantól kezdve függetlenné válik. Ezt a cinikus hazugságot Schmitt Pál, a törvényhozás motorja, akinek a megbízhatóságára tévéújságok háromhetes lapzártáját lehet alapozni, egész életműve cáfolja.
Járai Zsigmondnak az elmúlt tíz évben nem volt olyan szakmai kijelentése, ami ne egyezett volna a Fidesz politikai véleményével. A jegybank felügyelőbizottságának elnökeként homlokegyenest ellenkező monetáris politikát sürget, mint amit jegybankelnökként követett. Még 2010 elején is gazdasági visszaesést jósolt, amikor már mindenki +0,5-1%-os növekedést. És ezt a véleményét mindaddig fenn is tartotta, amíg az unió előtt meg nem bukott az Orbán-kormány csontvázkommunikációja és 7%-os hiánycélja. Domokos László... eh, hagyjuk azt az embert.
A Költségvetési Tanács tehát ebben a formában és személyi összetételben alkalmatlan arra, hogy szakmailag minősítse a költségvetést, és méltatlan arra a felelősségre, amit egy kormányválság kirobbantásának lehetősége ráruház.
A Tanácsnak egyedül abban a formában van értelme, ahogy működött, mielőtt a Fidesz megszüntette volna, mert rámutatott a költségvetése megalapozatlanságára (és az idő egyébként Kopitsékat igazolta). A költségvetés megalapozottságáért a kormány és a parlament felel a választóknak. A Tanács valójában nem tehető felelőssé azért, mert áldását adta egy utóbb megalapozatlannak bizonyult költségvetésre, sem azért, mert ellenzett egyet, ami utóbb megvalósíthatónak bizonyult. Ennélfogva a Tanács nem is kaphat vétójogot. Véleményezési jogot kell kapnia, amiért ki kell állnia, amit részletesen igazolnia kell, ha kérik, és ehhez saját apparátust és költségvetési autonómiát kell kapnia. A Tanács szakmai hitelességét nem az Alkotmány fogja garantálni, hanem a véleményei tapasztalati megalapozottsága. Ha a Tanács rendszeresen mellélő (politikai okokból vagy a szakmai alkalmatlansága miatt), akkor sem a választók, sem a piaci szereplők nem fogják komolyan venni a megállapításait és így a parlamentnek sem kell.
Ha a parlament nem fogadja el a Tanács véleményét, akkor magára vessen. Azzal, hogy a választók látják, hogy lett volna helyes döntés, a választói visszajelzés gyorsabb és határozottabb lesz, és lerövidíti a fiskális fegyelem kollektív elsajátításhoz szükséges tanulási időt.
Már ha ez a cél és nem Orbán Viktor szupremitása.
