Ha volt is felszabadult öröm tegnap a Fidesz-KDNP képviselőiben az alaptörvényük megszavazásakor, ha éreztek is büszkeséget és a Gondviselő kegyelmét, ott lenn valahol a gyomortájékon csak motoszkált egy kis kellemetlen, szorító érzés, egy icipici szorongás, hogy Uramisten, ugye nem kúrtunk el már megint valamit, de rettenetesen?
De igen, elkúrtátok. Nektek már nincs innen visszaút. Újra kezdődik a vesszőfutásotok, újra kezdődnek a tiltakozások, a kioktatások, a gúnyos, lesajnáló karikatúrák, az epés megjegyzések, a diplomáciai események megaláztatásai, a pesti viccek, amelyeknek mind ti lesztek a céltáblái, ti ostoba alkotmányozó szamarak.
Nem baj, majd fasztomi megint gyurcsányozik egyet, Semjén hisztérikusan kirúg még három osztályvezetőt, Orbán elmegy a sebeit nyalogattatni valamelyik párttévéjébe, de ti összeszorított foggal végigcsináljátok a ciklust. Naná, hiszen feltétlenül ki kell próbálni azokat a vicces kis játékszereket, amikkel megajándékoztátok magatokat. Például hogy állami ünnep lesz április 25-e, kotmányotok és fülkeforradalmatok napja.
Persze, ezt is túl fogjátok élni. Talán most lesz húsz jó évetek, Magyarországnak meg ugyanennyi középszar. De a végén mindig ugyanaz van: rettegés attól, hogy egy napon klottgatyában (Semjén Zsoltnak vadászalsóban, de tűsarkúban) kell szaladni az életért az Alkotmány utcában a dühös tömeg elől, miközben azon gondolkodik az ember, hol volt az a vékony, vörös vonal, amit már pont nem kellett volna átlépni.
Most pedig hallgassuk meg Csajkovszkij "1812 nyitányát".
