Egészen sajnálatos jövőt látok, ha mégis sor kerül arra a nemvárt eseményre, amire 2014-es országgyűlési választásokként képzelgünk mi, naivak. A sajnálatos jövő egyik verziója, ha a Fidesszel szövetséges semjénség és a halandó értelmiség nyeri, mert ez esetben békében folytatódik majd a jelenállapotú böszmeség, bár addigra talán beletörődik a többség, hogy aki rendszeresen nincs ott a templomban a falézolásnál, annak megvédi az állam a fizetését.
A másik kimenet az, hogy bukik a fennálló regnum marianum, és jön valami más. Milyen erő az, amelyik képes lehet lesz letörni az Alkotmányba és 2/3-os törvényekbe betonozott szervezeti és személyi auktoritásokat? Ha a mai jogi környülállásnál szigorúbbá nem válik is a rendszer, akkor se lesz könnyű dolga a friss hatalomnak. Mert valamennyi olyan intézkedését képes lesz a jelenlegi élcsapat hátráltatni, kontrázni, ellehetetleníteni, amellyel akár csak egy hajszálnyira letérni szándékozik az orbáni útról. Na de akkor mitől lesz újnak nevezhető ez a hatalom?
És mitől nevezhető egyáltalán hatalomnak valami, amely semmiféle elgondolását nem képes kivitelezni? Emlékezzünk, láttunk már ilyet a 2006 és 2010 közötti időszakban, amikor a gyurcsányi ötletrohamok sorra roppantak meg részint az MSZP frakció, és legalább ennyire részint a Fidesz csapásai alatt. Gyurcsány próbálkozott egy darabig a nettó kommunikációs kormányzással, de végül rá kellett ébrednie, hogy a kizárólag üres szófosásra épülő ügykezelés semmire nem vezet. Jött utána egy Bajnai féle konstrukció, amely az esztergagép fényezése helyett nekiállt drehálni, de ő csak a már bekészített munkadarabokat használta, új termék gyártásába nem kezdett. Na, ez a drehálás sem fog menni a jövő választásokon Fideszt győző erőnek.
Tehát ne fogjon senki könnyelműen a voksok begyűjtésihez! Nagy munkát vállal az magára, ki most hazánkban kampányt kezd! Neki ugyanis határozott és merőben törvénytelen eszközöket kell majd használnia. Ne legyenek illúzióink: a következő kormányzatnak a mostaniaknál is elkötelezettebb és fajsúlyosabb bűnözőkből kell összeállnia, ha az ország szekerét vissza akarja terelni a plurális és szekuláris demokrácia útjára. Mert a ciklusokon átívelő kinevezéssel rendelkezők nem fognak lemondani maguktól. Akkor se fognak lemondani, ha szépen kérik őket. Csak a klasszikus, visszautasíthatatlan ajánlat vs. lófej marad.
A most formálódó típusú hatalom megbuktatására a mindközönségesen csak a forradalomnak nevezett iparszerű bűnelkövetés szokott alkalmas lenni, de ilyesminek a kitörésére semmi esély nincsen, hála annak a magasságos történelemurának. A forradalomnak ugyanaz az előnye, mint a hátránya. Előnye, hogy válogatás nélkül, aktivistától pártvezérig bezárólag lehet hentelni a bukott párt tagságát, hátránya, hogy utána, a demhedés elmúltával bele kell nézni a tükörbe és a szomszédasszony szemébe, akinek a hazaszerető forradalmár felhúzta a lámpavasra a fiát. Szóval ha kérhetem, ne legyen forradalom. Aki meg vértelen forradalmat szeretne, az ne nevezze forradalomnak. Jobb eset, az ha a választások megnyeréséért induló bűnszövetkezet üzemelteti a hatalmi átmenetet a köztársasági elnöknek, valamint a Költségvetési Tanács és az Alkotmánybíróság satufékként működő tagjainak lemondatásával, aztán elbánik szépen a többivel is. Ha nem bánik el velük, akkor kezdődik minden elölről.
Persze egy induló hatalomnak pénzre van szüksége. Nem arra, ami felett, mint államhatalom rendelkezik majd, hanem arra, aminek a felhasználásával államhatalommá válhat. Iszonyatos összegekről beszélünk, szerény becslésem szerint ahhoz, hogy egy most megalakuló csoport 2014-ben az esély halvány reményében ringbe szálljon a választási győzelemért, minimum 50 milliárd forintra lenne szükség. Most. Ennyi pénze meg erre a célra senkinek sincsen. Kivéve az MSZP-t, amelynek most ugyan éppen nincsen ennyije, de ha nagyon nekiveselkedik, össze tudja szedni. Viszont az MSZP punnyadt testén ott díszeleg a Gyurcsánynak nevezett pírszing, amit a test maradandó csonkolása nélkül lehetetlen kiszedni. És a jövő – mármint a hatalomba ülést követő jövő – szempontjából Gyurcsány egy haszontalan választás, ő ugyanis nem képes az ellenoldallal szembeni kegyetlen retorziókat végbevinni. Hiszen még a saját frakcióját se volt képes addig korbácsolni, amíg azok tudomásul veszik, hogy az állam szerkezeti átalakításait annak ellenére is meg kell szavazniuk, hogy az az egzisztenciájukba kerül. És az a Don, aki nem képes a saját családjában fegyelmet tartani, az soha nem fog tudni leszámolni az ellenséges családokkal. Hát szóval, az MSZP nem jó maffia.
És kinek van még 50 milliárdja? Hát a nemzetközi karvalytőkének. De az csak akkor penget, ha enélkül ennél is nagyobb lenne a vesztesége, valamint elvárja ezen pénz kamatostul való törlesztését. Ezt a pénzt azonban ki is kell érdemelni valaki(k)nek; valamivel. És ki az akibe ekkora bizalmat lehet fektetni?
