A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A piacképes munkaerő termelése

2011.03.15. 04:35 | Pásztörperc | 56 komment

„A nyugdíjcélú befizetésekből nem költhetünk másra” — írta állítólag Orbán Viktor a Facebookon (amin én nem vagyok fönn, tehát csak idézetekben olvasom). Ez azt jelenti, hogy kiesik a nyugdíjrendszerből:

* 350 ezer rokkantnyugdíjas,

* legalább még 300 ezer olyan ember, aki a nyugdíját különböző szociális címeken kapja.

Roppant helyes, őszintén támogatom. Amint ezt Kádár elvtárs mondotta volt: a krumplileves az legyen krumplileves! A nyugdíj (amint ezt a nyugdíjbiztosító neve is mutatja) biztosítás jellegű ellátás: azért kapjuk, amiért dolgos éveinkben förtelmesen sok járulékot fizettünk (fizettek utánunk) a költségvetésbe. Ezt aztán Rákositól Bajnaiig le is nyúlta mindenki, és elköltötték egy csomó olyan célra, amiknek a nyugdíjhoz semmi köze: egyebek közt a rokkantak ellátására és szociális segélyezésre. Ehhez nem is kellett más, csak az a kis cinikus trükk, hogy a rokkantellátást elnevezzék rokkantnyugdíjnak, a szociális ellátást pedig özvegyi stb. (gőzöm sincs, hányféle van) nyugdíjaknak, és már be is sorolhatták a nyugdíjkasszába. Orbán tervezett rendszere a hazugságnak és a lopásnak ezt a kombinációját mexüntetni látszik, és ez nagyon jó.

Ugyancsak nagyon helyesen arra is rájöttek, Magyarországon a foglalkoztatás szintje nagyon alacsony, mindössze 55 százalékos — és hogy ez a magyar gazdaság legfőbb baja. Ha sokkal többen dolgoznának, egyrészt többen növelnék a költségvetés bevételeit — nemcsak adóikkal, hanem pl. nyugdíjjárulékaikkal is — másrészt sokkal kevesebb embernek kéne segélyt fizetne. Amikor Harpagon meghallott egy hasonlóan mély gondolatot ("Azért eszünk, hogy éljünk, és nem azért élünk, hogy együnk"), aranybetűkkel akarta ezt kandallójára vésetni — oda is való. Mi azonban szálljunk le a kandallóról, és nézzük meg, hogyan is kívánja pártunk és kormányunk növelni a foglalkoztatottságot?

Amint ezt valszeg nélkülem is tudjátok, két forrásból:

* a rokkantnyugdíjak és korengedményes nyugdíjasok munkaerőpiacra visszatereléséből,

* a cigányok és alulképzettek (háromféle) közmunkára foglalkoztatásából.

Nem, ne foglalkozzunk most a "cigányok és alulképzettek" kategóriával! Vegyük tudomásul, hogy ez egy elszólás, és ne kezdjük el freudi módszerekkel ennek okait elemezni — törődjünk a vélhető szándékkal!

1. Pontosan tudjuk (egy rakás felmérés kimutatta), hogy a rendszerváltás lázában tömérdek alapvetően egészséges nyilváníttatta magát rokkantnyugdíjassá — és jelen értekezésnünxempontjából teljesen mellékes, hogy ebből mennyi volt a korrupció és mennyi az orvos jóindulata. A fontos az, hogy ezen emberek többsége ezt munkahelyének elvesztése után tette: munkaerejük már nem volt piacképes. Ráerősít erre a tényre, hogy két–három év inaktivitás elég ahhoz, hogy az ember le is szocializálódjon a munkáról: akkor is nehezen áll vissza, ha megkapja rá a lehetőséget. Ezt persze nálam sokkal pontosabban tudják a munkáltatók is, és az ilyen embert nem alkalmazzák még akkor se, ha a képzettsége, gyakorlata megfelelő lenne — de hát mint láttuk, előbbi nem lehet az, utóbbiból pedig már rég kijött. A nem rokkant rokkantnyugdíjasok munkaerőpiacra visszaterelése reménytelen, esélytelen.

2. A képzetlen munkaerő gátakra, víztározókra terelése, kubikoltatása nagyszerű gondolat, őszintén pártolom — nyugdíjjárulékot ugyan nem termel, de jelentősen munkára szocializálhat és egyúttal kiemelhet a nyomorból sokakat — a feltételes mód azért, mert sok a buktató, és ezt nagyon jól kell csinálni.

Az azonban, hogy ezekre a képzetlen és gyakorlatlan, kinevezett munkásokra a piacon legyen kereslet, és őket ki lehessen kölcsönözni, illetve egyéni feladatokra lehessen ösztönözni — nos, ez egy nagy, rózsaszín lufi. Amint az előző pontban is írtam: a piac a piacképes munkaerőt foglalkoztatja, és ezek az emberek sohase dolgoztak: jó részük második generációs lumpen.

Nem, nincs látványos, egyik évről a másikra fordulatot hozó megoldás, és lassú is csak egy van: a piacképes munkaerő termelése. Az iskolákban.

Nem, nem akarok magam is az oktatás színvonalán keseregni: teszik azt éppen elegen. Inkább megkérdem, mi kell a hatékony oktatáshoz? Persze válaszolok is rá: két dolog:

1. Hozzáértő és tanítani akaró tanárok.

2. Tanulni akaró gyerekek.

Nem nemzeti alaptantanterv, nem kétszer annyi tornaóra, nem digitális tábla: ez a kettő. A többi mellékes.

Az első pont viszonylag egyszerű: többet kell fizetni a tanároknak — annyit, hogy a legjobbak menjenek erre a pályára. Ez olyan beruházás, ami megtérül. Mivel azonban Magyarországon vagyunk, ehhez az egyszeri és egyszerű fizetésemelés kevés: a rendszer csak a teljesítményt mérve és fizetve működtethető. (Ez persze egyénekre lebontva nem megy, de az iskola teljesítménye kiválóan mérhető — és abban a pillanatban, amikor az igazgató fizetése csak attól függ, hogy hány és milyen tudású gyereket bocsát ki, rögvest tudni fogja, hogy kiket akar alkalmazni.)

A második pont a problémás: itt teljes szubkultúrák értékrendjét, életvitelét kell megváltoztatni. Márpedig ez alapvetően fontos: amíg a több gyerek vállalását ösztönözzük, tudnunk kell, hogy ez a több gyerek főként az önmagukat bővítetten újratermelő lumpen családokban fog mexületni, majd adó- és járulékfizető polgár helyett eltartottá cseperedni. Amíg a családi pótlék a család megélhetésének alapja, a cél a minél több gyerek családban tartása — és a gyerek önállósodásának, a családból kiszakadásának megakadályozására a legjobb eszköz a tanulás ellen szocializálás. Mélyen egyetértek a kormány abbéli szándékával, hogy a családi pótlékot a gyerek tanulásához kösse, ehhez azonban nem elég feltétel a gyerek iskolába járatása: a családi pótlékot is teljesítményhez (a gyerek tanulmányi eredményéhez) kell kötni.

Bővebben A magányos diák hipotézise c. írásomban (hat éve), itt:

http://www.mszp007.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2048

Szóval, ha a piacra akarunk termelni, piaci eszközökkel kell azt szabályoznunk. Feledkezzünk meg mindenféle kockás papírokra írt, naponta újra és újra kialkudott keretszámokról meg effélékről, hintsük be sóval a minisztérium ilyesmivel foglalkozó osztályinak helyét!

Normatív szabályozás a maga két következményével:

1. Hadd virágozzon száz virág!

2. Hadd hulljon a férgese!

süti beállítások módosítása