Harminc évvel ezelőtt, ezen a napon rabolták el Enrique Castro Quini-t, a Barcelona válogatott csatárát és gólzsákját. Mai visszatekintő posztunkban erre a - kevéssé ismert - történetre térünk vissza.
1981. március 1. Az FC Barcelona-Hercules Alicante mérkőzés (6:0) után két álarcos fegyvert fogott a gólkirályra, és egy kocsiba tuszkolva elrabolták. Ezzel megkezdődött fogva tartásának huszonöt napos kálváriája...
Ki volt Quini?
Elrablása idején már 32 éves — veteránnak számító — gólgyáros. 1967-ben kezdte labdarúgó pályafutását a spanyol harmadosztályban, két évvel később azonban már élete klubjában, a Sporting de Gijónban (ejtsd: gihón) láthattuk a pályán.
Összesen tizenöt idényt húzott le a piros-kékeknél — közte egy kitérővel a katalán nagycsapatnál, de erről majd később...
A népszerű Quini különösen gólerős játékosnak bizonyult hosszú pályafutása során. 1973-74-ben, '75-76-ban és '79-80-ban is elnyerte a Marca című spanyol sportnapilap által a gólkirálynak felkínált (vicces nevű) Trófeo Pichichit.
Castro, Herrero II és José Manuel csapattársaként Santamaría szövetségi kapitánysága alatt megnyerték az amatőr Európa Bajnokságot, ahol a döntőben négy góllal vette ki a részét az olaszok elleni diadalból.
Ekkor vetett rá szemet Kubala László, és 1970-ben meghívta a nagyválogatottba, ahol fényesen mutatkozott be: a legendás, többszörös gólkirály Gárate (Atletico Madrid) cseréjeként két gólt rúgott a görögök hálójába, és ezzel éppen 2:1-re győz.tek A csapattársak között ott volt Iribar, Melo, Gallego, Uriarte, Adelardo, Costas, Amancio és Luis. Csupa olyan legenda, akiket a kevésbé szerencsések (mint én pl.) csak régi korok gombfocicsapataiból ismerhetünk (ezek is megérnek majd egy misét...).
Összesen 35-ször ölthette magára a címeres mezt, de nem volt olyan gólerős, mint a klubjaiban: csupán nyolcszor talált be az ellenfelek hálójába.
Két világbajnokságon vett részt: Argentínában ('78) és a hazai, nagy csalódást okozó, '82-es Mundialon. Emellett még az 1976-os, valamint az 1980-as olaszországi EB volt az a két nemzetközi torna, amin lehetőséget kapott.
Legemlékezetesebb mérkőzését — saját bevallása szerint — 1974-ben játszotta a skótok ellen, Glasgowban a '76-os EB selejtezőjén. Bremner góljával a hazaiak szereznek vezetést már a tizedik percben, de ekkor jött Quini! A 36. és a 61. percben szerzett találataival megfordították a mérkőzést, majd — hogy meglegyen a mesterhármas — fejelt még egyet a hazaiak hálójába. Máig sem érti, miért érvénytelenítette a találatát az osztrák Linemayr. A mesterhármas tehát nincs meg, a győzelem viszont igen! 2:1 a spanyoloknak.
A legkeservesebb emléke is a szigetországhoz fűzi: még 1972 februárjában az észak-írek elleni EB selejtezőn a bilbaós Rojo beadására együtt ugrott fel George Besttel, aki könyökkel súlyos koponyasérülést okozott neki. Ez az incidens csaknem derékba törte a karrierjét. Súlyos műtétre hazaszállították, majd egy szájüregen át végrehajtott operációval — talán nem túlzás — az életét mentették meg. (Azaz északír meccs egyébként 1:1 lett)
Gyakorlatilag az egész idényt kihagyta, de visszatért a foci világába, a következő bajnokságban mindjárt (újabb) gólkirálysággal.
Quini és Cruyff - egymás ellen
1976-ban 21 találattal volt gólkirály, a Sporting mégis kiesett az első osztályból. A Barcelona mesés ajánlattal kereste meg: Cruyff mellett játszhat(na). Az első ajánlat szerint negyvenmillió pezetáért vették volna meg, de ezt rövidesen újabb tízmillióval megfejelték.
Klubja azonban nemet mondott, Quini nagy lehetősége elúszni látszott. Elkeseredésében már a visszavonulás gondolata foglalkoztatta (27 éves volt ekkor).
Quini-gólok a Sportingban (kissé nyálas aláfestő zenével)
Négy évet kellett várnia, hogy a lehetőség visszatérjen. Addig is számolatlanul rúgta a gólokat, míg végül 31 évesen — immár 82 M pezetáért — megvette a Barça és Ő is a híres azul-grana mezben futhatott ki a gyepre. Két másodosztályú és három élvonalbeli gólkirályság után új klubjában is a góllövőlista élén végzett.
Kupagyőzelem a volt klubja ellen (hamisítatlan spanyol kommentárral)
A következő idény márciusában következett be az, ami addig elképzelhetetlen volt.
Az emberrablás
1981 márciusának első napján Quininek hirtelen nyoma vész. Felesége az üres lakást nyitva találja. Senki nem tud róla semmit. A pánik első óráiban ismerősök, klubtársak, barátok és a Barça prominensei eredménytelenül próbálnak a nyomára jutni. Másnap "hivatalossá" válik, hogy Quinit elrabolták.
Rövidesen megtalálják a gólkirály elhagyott BMW-jét, nyitott ajtókkal.
Pár óra múlva megjönnek az első hívások is. A Vanguardia című lap egy spanyol-katalán hadtesttől kap olyan értesítést, mely szerint Quinit a következő Atletico Madrid-Barcelona rangadó után (ez a két csapat vetélkedett a bajnoki címért) szabadon engedik. Egy másik bejelentés 350 milliós váltságdíjról szól. Utóbb mindkettő hamisnak bizonyul.
Az igazi emberrablókra még várni kell.
Végül találnak egy kézzel írott levelet Quinitől, amelyben csak annyit ír: Jól vagyok. A környéket felkutatják, de eredmény nélkül.
Másnap már a nemzetközi sajtó is átveszi a híreket a csatár elrablásáról.
Március harmadikán az emberrablók telefonon elérik Quini feleségét, de megtagadják azt a kérést, hogy beszélhessen a játékossal. A felesége erre idegösszeomlást kap.
Március 5-én a Nou Campban a játékosok összegyűlnek, hogy együtt imádkozzanak társukért spanyol, katalán és német nyelven. A játékosok kezdeményezik, hogy amíg Quini ki nem szabadul, addig a Barcelona ne lépjen pályára.
Március 8-án esedékes az Atletico elleni sorsdöntő összecsapás. A spanyol szövetség megtagadja a halasztási kérelmet. A katalánok idegenlégiósa, Bernd Schuster - Quini közeli barátja - kitart az embargó mellett. Addig nem játszanak, amíg Quini nem szabadul.
A huzavonát a szövetség nyeri. A rangadót le kell játszani. Ramírez helyettesíti a Brujo-t (Boszorkány), ami akkor még egyáltalán nem volt hétköznapi, 14-es mezben vonul ki a kezdőcsapatban. Nem hajlandó Quini 9-es mezét magára ölteni.
A csapatot ötezren várják a következő felirattal: "Libertad para Quini!" (Szabadságot Quininek)
A madridiak végül 1:0-ra nyernek. Miközben a válság közeli megoldásáról cikkezik a sajtó, a demoralizálódott csapat egy héttel később újabb vereséget szenved. Ezúttal a Salamancától (1:2), majd egy vérszegény döntetlen következik Zaragozában.
A csapat padlón van.
Huszonöt napig tart Quini elrablása. A színfalak mögött a katalán klub megegyezik az emberrablókkal a százmilliós váltságdíjban (az összeg pezetában értendő) és elutalják az összeget egy titkos svájci bankszámlára.
A háttérben a spanyol rendőrség megegyezik a svájci hatóságokkal, hogy fellebbentsék a leplet a híres-hírhedt svájci banktitokról, így amikor az egyik tettes besétál a kasszához, hogy felvegyen egymilliót, a rendőrség már várja. Megfigyelik, azonosítják és követik. Párizsba megy. Illetve csak menne, mert még a repülőtéren letartóztatják.
Víctor Manuel Díaz Esteban, 26 éves villanyszerelő az illető. Vallomást tesz melynek nyomán sikerül beazonosítani Quini tartózkodási helyét. Egy zaragozai műhelyben tartják fogva.
A rendőrség március 25-én lecsap a helyszínen. Quini — visszaemlékezése szerint — elszámol addigi életével, amikor az ajtón beront az első fegyveres alak. Azért jönnek, hogy megöljék. Aztán rövidesen világossá válik számára, hogy a rendőrség az. Kiszabadították.
Quini később nem tesz terhelő vallomást elrablóira. A Barcelona kártérítési igényt nyújt be az elkövetőkre a bajnoki cím elvesztése miatt (a hullámvölgy a titulus elvesztésével járt).
Az elkövetőket 10 év börtönre ítéli a bíróság. A játékos számára megítélt ötmilliós kártérítést a csatár elhárítja, nem fogadja el.
Quini kiszabadulása pillanatában Nuñez elnökkel
A csapat ugyan elvesztette a bajnokságot, de gólgyárosának kiszabadulásával szárnyakat kapott és a Copa del Rey-jel vigasztalódhatott. A Brujo 11 góllal vette ki részét a nagy menetelésből.
A következő év januárjában Quini lövi a Barcelona 3000. gólját a bajnokságban.
Quini az elrablás után
Quinit meghurcoltatása nem akadályozta meg abban, hogy a gólkirályi címét megvédje. 20 találattal megszerzi a spanyol aranycipőt, amit a következő bajnokságban is megtart. Akkor már 26 góllal. Ez sorozatban a harmadik címe.
A barcelonai évek páratlan sikerszériát hoznak a veterán játékosnak. 1981-ben és '83-ban spanyol kupagyőzelem, utóbbival egy szezonban Ligakupa győztes.
1984-ben elnyeri a spanyol Szuperkupát a Barcelonával.
A nemzetközi porondon egy KEK győzelemmel jut fel a csúcsra. 1982 májusában a Standard Liège elleni döntőn (történetesen épp' a Nou Campban rendezték) 2:1-re nyernek a hazaiak.
A 6. percben Vandersmissen szerez vezetést a belgáknak, de aztán a szünet előtt egy perccel a dán Simonssen (nem túl gyakori fejeseinek egyikével) egyenlít. A döntés a második félidőre marad.
Igen! Kitaláltátok. Quini szerzi a győztes találatot.
Lássuk a kupadöntő összefoglalóját:
Utolsó évek
1984-ben, a spanyol szuperkupa győzelemmel véget ér a barcelonai pályafutása. Harmincöt éves ekkor. Elhatározza, hogy visszavonul.
A katalán klubnál együtt játszhatott Simonssennel, Schusterrel az új sztárok közül pedig Maradona is csapattársa és barátja lehetett.
Egy Clasico Quini idejéből
A hosszú pályafutás búcsúmérkőzésén ennek megfelelően több korszak sztárjaival játszhatott, még egyszer, utoljára:
Urkiaga, Nuñez, Maceda, Camacho, Marquez, Da Silva, Figueroa, Cruyff, Kempes, Amarilla, Arconada, N'Kono, Gimenez, Dani, Rexach, Carrasco, Urruti és Moran. Maradona körül azonban akadt egy kis polémia, mivel az argentin sztár ekkor már aláírt a Nápolyhoz, ezért a nagy hatalmú Nuñez elnök megvétózta az isteni Diego fellépését.
Érdekes párhuzam, hogy Maradona éppen azon a napon mutatkozott be a Boca Juniorsban (Córdoba ellen 2:2; mindkét gólt Maradona lőtte) amikor — még 1981-ben — Quinit elrabolták.
Búcsúja azonban csak két hónapra szólt. A Brujo felülvizsgálja döntését és úgy dönt, még megpróbálja az aktív játékot régi csapatában, a Sporting de Gijónban. Így visszatér a spanyol bajnokságba - még egyszer: 35 évesen!
A levezetésből három év lesz. Utolsó (a tényleg utolsó) mérkőzésére már 38 évesen, 1987-ben kerül sor. A sors iróniája, hogy éppen a Barcelona ellen...
Quinit a magyarok ellen egy ízben láthattuk: Még 1972 januárjában, Madridban egy barátságos mérkőzésen, ahol a Kubala vezette spanyol válogatott csapott össze Illovszky Rudolf nemzeti tizenegyével. Az eredmény 1:0 lett, a győztes gólt (a csereként beállt) Arieta lőtte. Quiniéknek a Fábián, Kovács J., Vidáts, Juhász Péterrel felálló védelemmel kellett megküzdeniük. A kapus Géczi volt.
Quini a visszavonulás után
A sors gyakran próbára tette ezt a kiváló sportembert. Súlyos, életveszélyes fejsérülésén (lásd: fenn) és elrablásán túl 1993-ban elvesztette testvérét Jesúst, aki 17 éven át volt a Gijón kapusa. A tengerbe fulladt.
2008-ban rákot diagnosztizáltak nála, amiből sikeres műtéttel kigyógyult.
Enrique Castro Quini ma a Sporting de Gijónnál dolgozik.
