Hányok ettől az országtól mint kezdő kurva a mélytorkozástól, bár ilyen irányú empirikus ismereteim nincsenek, de nagyon nehezen tudom azt elképzelni, hogy élveznék. Illetve egészen pontosan azt, hogy a nagyon nagy többség élvezné.
Mondjuk hogy a 97%-uk élvezné. Kizárt.
Azon gondolkodtam, hogy a faszt ide tegyem-e, vagy a tizennyolcas karika és a hajtás után. Na jó, egy igen rövid ideig tényleg gondolkodtam, becsszóra. Ide teszem, jóhogy:
Az emberek vágynak arra, hogy bizalmat szavazhassanak a jövőnek. A 97 százalékkal vissza fog térni a bizalom saját államunk iránt, ezzel pedig a jövőbe vetett bizalom is visszatér.
A mélytorkozás tipikusan egy olyan társadalmi interakció, melynek során a nők társadalmi csoportjához tartozó egyed az ellentétes nemű csoport egyik tagjának a tagját egészen mélyen a szájába veszi, le, a torkáig, céljából. Ismétlem, empirikus megfigyelés nélkül csak sejtésként (egy igen erős sejtésként) fogalmazom meg azt, hogy szerintem ez a nőnek nem jó. De hát akkor miért csinálja? Amikor kényszerből, az még érthető, hiszen egy valószínű hányinger, hányás még mindig jobb, mint a fogak instant kiverése, de miért csinálja az, aki nem kényszerből? Nincs más hátra, a szakirodalomhoz kell fordulni.
A nőknek, főleg a kezdeti időszakban, nem élvezetes a deep throat, általában azért csinálják mégis (vagy legalábbis próbálkoznak vele), mert a legendák szerint csak az igazán érzéki nők képesek erre, és a pasik kifejezetten imádják a buja szeretőket.
Aham, szóval egyrészt a legenda miatt, másrészt pedig a jövőbe vetett bizalom, megtanulja, benyeli, és a pasik imádni fogják, mint buja szeretőt. Na, ha csak így nem.
Persze azt a szakirodalom is kiemeli, hogy ez csak úgy prosztó-suttyó durrbele módon nem megy ám, mert annak öklendezés és okádás lesz a vége, bárki megláthassa. A fokozatosság, azon van a hangsúly. Apránként, hadd szokja. Ha nem köpi ki sikítva a nyelv lelapított hátsó részénél, akkor lehet picit mélyebbre tolni, ügyes, óvatos és kitartó próbálkozással a test automatikus reflexeit kell legyőzni. Azt mondja a szakirodalom, hogy meg lehet ezt tanulni, mint a gépírást vagy a kontaktlencse feltételét.
A deep throathoz nélkülözhetetlen a feszes nyak és a gátlástalanság.
Hát, gátlástalanságból mintha nem lenne mostanság mifelénk hiány. Én leginkább attól félek, hogy ezt meg lehet szokni. Most basztak minket szájba durván és erőszakosan, százezer ember már a gondolatától is behányt, ki is iratkozott a gruppen kockázatközösségéből, de a három millió 97%-a gyanúba lett keverve.
A hímtag ugyanis most büszkén kurjantja ország-világ felé, hogy ez a kétmillió kilencszázezer ember igenis élvezte! És lássuk be még ha fájó is, de a látszat tényleg ez. A hímtagnak pedig igen dús a fantáziája. Igen, kedves opponáló olvasó, önnek igaza van, így is lehet élni. Vetni a jövőbe a bizalmat, hinni, hogy amikor a bokafogásra kerül majd a sor akkor nekem (de csak nekem!) jut majd egy kevéske vazelin is. Szépen, apránként, fokozatosan.
Hányok ettől az országtól. És akkor mi van? Semmi, daedalon van.
