Időnként fordítva ülünk a lovon. Például mostanság. De nem csak úgy egyszerűen, hanem duplán fordítva — és mit tesz Isten, a ló hímnemű. Vizuálisan megvan?
Könnyebb lesz egy példával érzékeltetni, legalább edzek kicsit az Orbán-bashing vébére.
Van ez az Orbán nevű ember (talán azért érdekesebb most ő, mert pillanatnyilag mintha valami miniszterelnökszerűség lenne vagy mi, de kérésre megírom Gyurcsánnyal is), aki időnként mond ezt-azt.
(Magyarországon ma) ...hiányzik egymillió munkahely, és hiányzik egymillió gyerek. Ezért a következő év legfontosabb feladata, hogy egy átfogó, nagy adóreformot hajtsunk végre, és bevezessük az új, arányos — a technokraták egy kulcsnak nevezik, én arányosnak mondom —, családi alapú adórendszert. És ezzel megkezdjük a foglalkoztatási és demográfiai fordulatot.
Elmondja, az újságok megírják, majd rögvest be is indul az őrület. Érisz almájára ácsingózó Okos Emberek kezdik el eszelősen lobogtatni a kockás papírt, hogy né, emberek, hát nem nekem is pont ez jött ki? Lelkesen mondják bele minden orruk alá tartott málnafagyiba, írják meg az erre rendeltetett napilapokba (mely megírást később feltüntetik a publikációs listájukon, mondd már), áramvonalasabbak blogokba, mert az olyan modern. Ami megmondást aztán a Nem Pont Annyira Okos, De Törekvő Emberek még lelkesebben hurcikolják szét, kevésbé jelentős lapokba, fórumokra, blogokba, mert az olyan áramvonalas. Mintha a blogok, pláne a blogkommentek arra valóak lennének, hogy ilyenekben mondassék meg a Generális Tutifrankó.
Szünet, addig is, mintegy pihentetőül: de hát akkor mire való a blog?
Mit tudom én. Nehéz elképzelni azt, hogy a blog az a Generális Tutifrankó megmondására lenne. Ahol például mi, hobbiból blogolók majd megmondjuk jól, hogy mi volt a baj az elmúlt nyolc évvel. Vagy mi lesz a baj a következő néggyel. De ne legyen hosszabb fél oldalnál, és lehetőleg legyen benne kép is. Aham.
Szerintem a blog sokkal inkább arra való, hogy mi, akik valamilyen előttem is homályos okokból fontosnak véljük, hogy időnként megmondjunk ezt-azt szorgalmas verebekként járogassunk a lovak után, és izgatottan megcsipegessük azt, amit ők elpotyogtatnak. Érzésem szerint ez egy kritikai műfaj, és régen rossz, ha mi akarjuk előállítani a lószart. Pláne a lovat!
Kedves olvasó, ha egy blogon önnek sűrűn próbálják megmondani a Generális Tutifrankót, akkor javaslom, hogy meneküljön onnan, mert átal fogják önt kefélni.
Egyúttal megkérem a családom tagjait, hogy amennyiben azt tapasztalnák, hogy én is elkezdem mondani megfelé a Nagy Kozmikus Okosságot, akkor rögvest csavarják ki a hardvert a kezemből, és zárjanak be egy jól zárható helyre — biztos, ami biztos.
Csüng az ember a ló hasa alatt, tolul a fejébe a vér, és értetlenkedéssel vegyes undorral bámulja az arca előtt ugrándozó Szíjjártót lóhimbát. Egészen biztosan nem lehetne ezt másként?
Mondjuk valahogy úgy, hogy ez az Orbán nevű ember még mielőtt mondani akarna valami nagyot, diszkréten és informálisan megkérné az Okos Embereket, hogy ugyan, vitatkozzatok már el erről egy kicsit, és ha megvolt, akkor villantsatok már valamiféle okos konszenzust arról, mi az, amit a ti okosságotok alapján kijelenthetek, és mi az, amit nagyon nem lenne jó, ha mondanék.
Nem nagyon látom azokat a szakmai fórumokat, amelyekre a politikai elit támaszkodni tudna, ha végre belátná, hogy mégsem ártana meg neki sem, ha támaszkodna. (Gyurcsány eltaknyolt? El. Orbán is el fog? Sanszos. Megunjuk végre ezt a módját az országlásnak? Véleményes.)
Hol vannak azok a társadalomtudósok, a példánál maradva hol vannak a demográfusok, akik hihetően és okosan elmondják akár egy Orbánnak is, hogy mit mond a tudományuk pillanatnyilag erről a kérdésről?
Hol van a szociológia, hol az a fórum, ahol arra keresik a választ, hogy mi a répát lehetne kezdeni a már most meglévő gyerekekkel, akik a rendszer valamilyen (milyen???) sajátosságai miatt depriváltak, a társadalom perifériájára szorultak, és esélyük sincs arra, hogy onnan kikerüljenek?
Hol vannak az oktatást kutatók, hogy továbbgondolhassák a szociológusok azon észrevételeit, miszerint az alacsony státusú rétegek üzembiztos újratermeléséhez biza a közoktatás is vastagon hozzájárul? Miért, de leginkább mit lehetne tenni?
Hol vannak a közgazdaságtan elhivatott művelői, akik elmondanák nekünk, hogy miből lehet pénzünk mindarra, amit csinálnunk kéne — de leginkább, hogy milyen mélyen leszünk benne a lócitromban, ha ezt-és-ezt tesszük, vagy elmulasztjuk tenni?
Hol van az elitnek azon, a tudományokkal, leginkább az embertudományokkal foglalkozó része, amely halálosan ideges, mert undorodik attól, hogy a politikai elit után kullogjon a tudomány embere, és annak a lószarát csipegesse, tudván tudva, hogy ez inkább a blogolók hivatása?
Miért is nincs ez pont fordítva, miért nem a politikai elit szajkózza azt, amit a tudományos elittől hall? Van nekünk egyáltalán letisztult és átlátható, érthető tudományos elitünk, amelynek tagjaihoz alkalomadtán viszonyulhatunk? Ha nincs, akkor miért is várom én el, hogy a politikai elit viszonyuljon hozzájuk, és ne fordítva?
Ezek nem álkérdések: én tényleg nem tudom, hogy mi rájuk a válasz. Van ugyan egy tippem, de meggyőzhető vagyok.
Azt viszont halálbiztosan tudom, hogy most mit kéne csinálni. Az lenne az egyedüli jó megoldás, ha... héééé! adtad vissza a billentyűzetemet, büdös kölke!!!... naaaaaa, legalább az egeremet ne vedd el... léccci, csak még egy per
