Ideg-elme kategória, egy igazi klasszikus...
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna (1920): Magyar Hiszekegy
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
... és ami erről Dogfüggőnek eszébe jut, csak úgy:
Tukari dal
Áldott légy, Mbuleté, hegyek nagy királya,
Nevedet rettegje Kamari s Ngibaya.
Tukarik! Torkotok Mbuletét dicsérje!
Ajkatok szent maszkja zebrabőrét érje!
Asszonyok, soha nem fonnyad a yam-gyökér,
A batáta dús lesz és a kecske kövér,
Ha újhold éjjelén magas tüzet rakva
Mbuleté szent jelét vésitek agyagba!
Harcosok, nem téveszt soha célt a dárda,
Nyomán szakad az ín és törik a borda,
Ha hegye Mbulete fáját érintette,
Ki büszke népünket gyermekévé tette.
Hallgat a szent Bwe-hegy, amióta
Bulawatiknak terem a manióka!
Fessétek arcotok vörösre-fehérre,
Szomjazzatok hitvány bulawati-vérre!
Tukari harcosra ki íját feszíti,
Vagy ellene varázsfőzetét készíti,
Mbuleté haragja azt halállal sújtja!
Sündisznóvá válik! Kiszárad a kútja!
Áldott légy, Mbuleté, hegyek nagy királya,
Nevedet rettegje Kamari s Ngibaya.
