Schmitt Pál fogadta a Sólyom Lászlót, és áttekintették a kialakult helyzetet.
A megbeszélésen Sólyom László elemezte az Alkotmánybíróságnak a 98 %-os különadó alkotmányellenességét megállapító keddi döntését követő események nyomán kialakult alkotmányjogi helyzetet, különös tekintettel az Alkotmánybíróság hatásköre tervezett korlátozásának — a jogállamiság alapjai szempontjából — aggályos voltára.
A jelenlegi és a volt államfő áttekintette a köztársasági elnök előtt nyitva álló lehetőségeket a jogállamiság alapelvei érvényesítésére, figyelemmel az alkotmányos és a gazdasági szempontokra is. A találkozót Sólyom László kezdeményezte. (keh.hu)
Az Alkotmánybíróság közleménye után és a köztársasági elnökök találkozója után ezt a helyzetet nem lehet másnak minősíteni, mint alkotmányos válságnak.
Orbán Viktor ezt a helyzetet kezelheti úgy, hogy a kétharmados többséget kihasználva megváltoztatja az Alkotmányt és gyakorlatilag dekrétumokkal kormányoz. Az, hogy a törvényhozás vita nélkül elfogadva Orbán javaslatait az Alkotmánybíróság által nem kontrollált módon törvénykezik, az de facto dekrétumokkal kormányzásnak minősül, aminek súlyos következményei lehetnek. Magyarországot gyakorlatilag kiközösíthetik az Európai Unióban.
Itt nem az egymilliárd körüli végkielégítésekről van szó, hanem a százmilliárdos nagyságrendű költségvetési tételekről. Orbán Viktor időt akar nyerni, és el akarja kerülni a lakosságot közvetlenül érintő megszorításokat. Ez az ő dolga, ez vizsgálható mindenféle szakmai szempontból, nem én leszek az, aki megteszi. Ugyanis én ehhez nem értek.
Magyarország egy komoly európai ország és nem Tadzsikisztán. Nem vagyunk olyan gazdagok és olyan fejlettek, mint Ausztria vagy Németország, de európai nemzet vagyunk, az Európai Unió tagállama. Mi az ilyen helyzeteket csak és kizárólag uniós államhoz méltóan kezelhetjük.
E sorok írója nem szereti Orbán Viktor politikáját. Ennél talán erősebben is fogalmazhatnék. Mindazonáltal mindaddig, amíg a jogállami kereteken belül marad, ő az én miniszterelnököm. Esetleg tüntetek ellene, leírom, hogy mekkora marhaságnak gondolom, amit csinál, de ő a miniszterelnököm. És azt szeretném, ha ebben a helyzetben ő európai miniszterelnökként, az én miniszterelnökömként viselkedne: részt venne a probléma megoldásában, és nem ő maga lenne a probléma. Itt most nagyon sok mindenkinek nem osztottak lapot. Annak a volt miniszterelnöknek sem, aki végigsunnyogta, végighazudozta és végigamatőrködte a hivatali idejét, és soha senkire nem volt hajlandó figyelni, és pontosan olyan marhákat választott maga mellé, mint ahogy utódja tette.
Bizonyára sokaknak nem tetszenek Orbán Viktor, a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság elnökének informális tárgyalásai arról, hogyan egyeztethetnék össze az alkotmányosságot és a gazdasági-költségvetési stabilitást: nincs rá passzus az Alkotmányban. Nincs azonban olyan cikkely, ami ezt explicite kizárná.
A történelemben számos alkalommal fordult elő, hogy a hatalmi ágak informális tárgyalásokon egyeztek meg (igen, az emberek feje felett, ez tény). Eisenhower azért nevezte ki Earl Warren kaliforniai kormányzót a Legfelső Bíróság elnökének, mert hatni akart a bírákra. Warren segítségével döntöttek a Brown kontra Board of Education ügyben, ami az állami szintű faji szegregáció, a Plessy kontra Ferguson döntés megsemmisítését jelentette. Earl Warren Ike Eisenhowert képviselte a testületben. Mindenki tudja, hogy egy informális döntés következménye volt a Legfelső Bíróság első nagy döntése a tizenkilencedik század elején az Igazságügyi Törvényről: a bíróság nem akart bajt, nem akart konfliktust az elnökkel, így azt az utat választotta, ami alkotmányos és megoldja a problémát.
Orbánnak is vannak szempontjai, és ha ezeket a szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyják, ha beszorítják egy rossz döntésbe, akkor ezt a borzalmasan rossz döntést meg fogja hozni.
Kompromisszumot kell kötni. Előre meg kell tárgyalni, mi az, ami elfogadható. Nem hódmezővásárhelyi józsiknak, hanem a miniszterelnöknek, az elnöknek és a magyar Earl Warrennek, az alkotmánybíróság elnökének. Újságíróktól távol, a mi fejünk felett. Nem pont úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, hanem úgy, ahogy az a civilizált világban még elfogadható. Ennyi lenne az én két centem ebben az ügyben.
