Hazafi Veray tovább halasztva az aktualitás okán. Tematikus összeállításunk címe: vörösiszap. Tanulsága: nem csak katasztrófaturizmus van, de katasztrófaköltészet is. Nincs olyan tragédia, ami után ne érezné úgy egy-két amatőr költő, hogy rímeket kell róla faragnia és sorait még erkölcsi mondanivalóval is meg kell zuttyantania.
Úgy illik, hogy testvériesen megosszuk a helyet: egyet a debilitás-dementia, egyet az ideg-elme vonal képviselőitől. Előbbi "helyes"írása teljesen eredeti (utóbbié is, de azzal nincs gond). Mindez persze Lengyel Károly az előző részben idézett munkásságával együtt olvasandó.
Dáma Lovag Erdős Anna: Hömpölygő veszedelem
/Kolontár és Devecser vörösiszap katasztrófája/
Az ember nem vigyáz magára !
Sem a természetre,sem álatára !
Pusztító veszedelem zúdul
Könnyelműségének borzasztó az ára!
Szakadnak a gátak
Túlnyomást nem bírják!
Hömpölygő veszedelmet
Meg nem állítják !
Vörös iszaptenger
Zúdul a vidékre
Menekül,ki tud
Maró iszaptenger utol ne érje!
Segítség az égből nem érkezik
Nem mossa tisztára
A vörösiszap szennyeit !
Én édes Istenem !
Hát miért büntetsz minket ?!
Ki gyógyítja meg
Fájó sebeinket,lelkünket?
Elpusztul a folyó élő világa
Maró veszedelmet ember
Állat,növény nem állja!
Istenem,hát könyörülj rajtunk
Térdre rogyott nemzet
Felállni így hogy tudunk ?!
Összefogásra tanítasz így minket?
Bajban nyújtsunk egymásnak kezet!
Össze kell fognunk,megértjük egyszerre
Csak hömpölygő veszedelmet
Ne zúdítsd az emberre !
Mosonmagyaróvár. 2O1O.1O.O7.
Inpeters: Vörösiszap (ennek a sorait egész egyszerűen képtelen vagyok rendesen elrendezni...)
Vörös szenny folyt a földeken,
Mint a halál bora,
S végigvert szegény népemen
Az ördög ostora.
—–
Hitel-sújtotta otthonok
Lettek végképp oda,
Hogy ki mit spórolt onnan el,
Nem tudjuk meg soha.
—
Hány tározó rejt még halált,
Hol lappang néma könny?
Hány vészt hoz még a kapzsiság,
A restség, s a közöny?
——
A pénzben úszó bankvezér
Humánusan üzen:
„Azonnal mindent kifizess,
Túlélő nincstelen!”
—–
Mindent ellep az iszapár,
Özönlik, lábra kap,
Száz indulatban ott fröcsög,
Hömpölyög az iszap.
—–
Szónoklatokban ott virít,
A nyakkendőt köti,
Üres szócséplés poharát
Már ez löttyenti ki.
—
Konfliktus-csecsemőt becéz,
Mutogat, uzsoráz,
Ettől lesz több az indulat,
És drágább majd a gáz.
——
Vörösiszapba fúlt remény,
A gyermeked köhög,
Anyád sírjáról vörösen
Bámul rád és - röhög.
—–
Iszap zabál a földeken,
S a gyomra még korog,
Ha ott hagyjuk vörösleni:
Nincs jövő, magyarok.
Hoppá, kifelejtettem egyszerre mindkét kategória képviseletében Mosonyi Györgyöt:
Gyurcsányok hagyatéka!
Szeretném, ha mindenki látná, érezné,
Az egész ország, iszap - vér!
Ezt tetted ezzel az országgal;
Megszorítással, adóssággal.
Nem túlzás ez az iszonyat;
Pillanatig se volt igazad.
Őrült vagy! Beszámíthatatlan.
Minden politikára alkalmatlan.
Híveid minősíthetetlenek,
Ha elfogadták tetteid, életed.
A baloldalt mély sírba vitted,
Nem sikerülhet onnan kivezetned.
Mert nem ismer vereség elszenvedést,
Folytat fröcskölő, vádoló, gyűlölködést!
Mint kaméleon változtat színt,
Állítja: régóta a győzteshez tartozik!
Egy tiszta eszme, mocsokba rántva,
Mint Kolontár, Devecser, s a folyók látványa.
Az évtized, mi elmúlt feletted,
Hazánkat is mély válságba vezetted.
Felsőzsolcától, Devecserig járva
Látjuk, mit hozott az aknázók "munkája".
Folyókban kipusztult minden élet;
Szovjet utódok! Ezt is ti tettétek!!!
Plafonig ért a zagy, az égető!
Nektek a szerzés volt éves teendő!
Mintha minden ellenség, egyszerre ránk rontott,
Úgy zúgott égető zagy, hogy minden összeomlott!
Most nincs más, mint körülzárni a terepet,
Mint oktalan zártad el az ünnepi tereket.
Rácsok Kossuth Apánk terén,
Mert évekig úr volt ott sok zsivány legény.
A mostanra győztes emberek,
Szabadon engednek ünnepet!
'56 legyen mindenkinek Ünnep!
Nem adózunk a megosztó bűnnek!
Erre esküdtetek, ebből éltetek,
Az esküszegés is óriás vétketek.
Vészben az ország, Ajka megmutatta,
Hová viszi egy felelőtlen banda!
Gyurcsányi vörösiszap-áradat.
A bűncselekmény tömegesen ránk szakadt
Hol az ellenőrzés, színvonala semmi,
Nehéz ottan becsülettel lenni.
Már jelzése volt a vörös-iszapnak,
Mely Ajka körül pusztítva kirobbant.
A Dunáig ért pusztító áradatban.
Ki ezt az őrült tömeget ily módon tárolta,
A józan eszét minden nap otthon hagyta,
Vagy nem gondolt másra, csak a haszonra!!!
Mert itt, a Kárpátok között,
A tisztátlanság, vörösbe öltözött!
Ahol az emberből kihal a lélek,
Ott, az élőlények meg nem élnek!
Az emberekre iszonyú munka vár!
Újjászületés, élet, vagy halál!!!
Nem esküszünk, de bármit tettetek,
Elszámoltatunk! Ott feleljetek!!!
De akkor is, akkor is mindent megteszünk!
Újjáépítéssel győzni fog Nemzetünk!
