Kommentnek hosszú lett volna, szó nélkül nem szívesen mennék el mellette, így lett poszt. Amire reagálok: Magyar Köztársaság Befektetési Bank Zrt.
kiski kolléga írásából az jön át, hogy a bajok forrása nem más, mint az a tény, miszerint a társadalom jelentős része khmm... szóval seggbuta.
Ezt vitatnám.
Már nem azt, hogy a társadalom jelentős része seggbuta, hanem azt, hogy ez lenne a bajaink forrása. Kicsit olyan ez, mint a vita a hárdkór gasztrománnal, aki masszívan racionális érvekkel próbálja az emberre tukmálni a szinte teljesen nyers borjúmirigyet és a fintorgók kognitív képességeinek a hiányában véli felfedezni az elutasítás legfőbb okát. Vagy amikor én próbálom meg elmagyarázni az életem társának, hogy miért is bőségesen elégséges a szobatermosztátot 21 fokra állítani. Süsd meg, én érezni akarom a meleget, nem érteni, szokott jönni a közepesen ingerült válasz.
Figyelemmel kéne lenni arra is, hogy a döntéseinket, az értékválasztásainkat nem csak és kizárólagosan a pillanatnyi értelmi képességünk fogja befolyásolni, hanem (és megkockáztatnám, hogy főleg) például az értékeink. Sokan és sokat (de ezek szerint nem eleget) beszéltek már itt a világ értéktérképén elfoglalt helyünkről (hogy túrót vagyunk mi a nyugati kultúra közelében, hanem sokkal inkább az ortodox világ fészkes közepén), Hofstede dimenzióiról, ésatöbbi, no meg arról, hogy mindezeknek köszönhetően a társadalom és a gazdaság működtetéséhez szükséges normákhoz hogyan viszonyulunk.
Tehát szerintem nem az intelligenciánkkal van a baj, hanem az értékeinkkel.
Ezt azért sem árt tisztázni, mert a problémamegoldás csapásiránya is ettől függ: ha abból indulok ki, hogy a butaság az ok, akkor ugye meg kellene valahogyan okosítanom az embereket, vagy kizárnom a butákat a döntéshozatalból, de a legrosszabb az, ha feltételezem, miszerint egy "jó" hatalom képes lenne ezekkel a buta emberekkel az "okos" megoldásokat is elfogadtatni. Ezzel szemben ha arra alapozok, hogy a probléma forrása az értékeinkben keresendő, akkor felmerülhet bennem az a szörnyű gondolat is, mely szerint a világ legjobb kormánya sem tud egy értékeiben a jobbágysághoz közel álló társadalommal posztmodern értékorientációjú megoldásokat elfogadtatni.
Szépen, türelmesen oda kellene hatni, hogy apránként megváltozzanak az értékeink, és ez az, amire érzésem szerint Orbán eléggé alkalmatlan.
Ami nem jelenti azt, hogy Orbán teljesen alkalmatlan bármire is. Számomra ő egy igen kiváló házmester, aki remekül tudja vinni a ház folyó ügyeit, ügyesen olt tüzet, remekül intéz el beázásokat, kipasszírozza a közös költséget a lakókból, szóval remek eszközhasználó minden olyan esetben, amikor a cél a lehető legközvetlenebb.
Sajnos a korlátai is valahol itt keresendőek. Eléggé tipikus, hogy Orbán a célértéket már rögtön az elején behelyettesíti az eszközértékkel, és már mehet is a süketek párbeszéde.
Arról folyik a vita, hogy mi legyen az alkotmány preambulumában, miközben arról nem beszélünk, hogy mit is akarunk mi egy új alkotmánnyal, mi a célunk, amihez az alkotmány, mint eszköz közelebb vihetne.
Arról vitázunk, hogy egyesektől elvonni és másoknak visszaosztani mennyire de hűderemek dolog (vagy nem az), de nem esik szó arról, hogy mi lenne az egésznek a célja, mit szeretnénk elérni a redisztribúció nevű eszközzel.
Arról vitázunk, hogy a családi kedvezmény jó dolog-e, lesz-e tőle sok gyerek, de arról újfent nem vitázunk, hogy egyáltalán, kell-e nekünk sok gyerek, és ha igen, minek? Mit kezdjünk velük, mi lenne a cél?
És így tovább, napokig tudnám folytatni. Számomra nem világos, hogy van-e Orbánnak valamiféle célja, illetve tekintettel van-e arra, hogy eszközöket nem feltétlenül bölcs dolog pusztán öncélúan, az eszközért magáért használni. Lehet, hogy van, és csak számomra nem világos, de ez sem túl jó opció, ugyanis ha világossá tenné, hogy egy adott eszközt igenis tudatosan használ és azért használja, hogy egy adott célhoz közelebb kerülhessünk, akkor némi megkötéssel ugyan, de több eszközét is el tudnám fogadni annak ellenére, hogy azokkal szemben erősen berzenkednek az értékeim.
Orbán — egy pompázatosan alliteráló parafrázissal élve — alkalmatlanná válthat azáltal, hogy alkalmas egy alkalmatlan alkalmasságban (én kérek elnézést :)). Remekül megérzi, hogy egy félfeudális értékrendű társadalomban milyen eszközökkel oldhat meg problémákat (köztük olyanokat is, amelyeket lényegében ő okozott korábbi problémamegoldásaival), de engem nem tudott meggyőzni arról, mi is a válasza az alapproblémára, ami szerintem , kiski kollégával ellentétben abban gyökerezik, hogy az értékeink olyanok, amilyenek.
Szóljon, aki megtalálni vélte a választ.
